Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-02-20 / 8. szám

közvetlenül vizsgálván, minősége felöl nagyobb részünk egy véleményre vergődött. Igaz, bogy az ily vélemény is lehet hamis, de mindenesetre közvélemény.

De mihelyt közvetlen vizsgálatról van a szó, mint a közvélemény alapjáról, azonnal mondva van az is, hogy közvélemény nem mindenütt, hanem csupán ott lehetséges a hol a polgárok értelme az Ítélésre megérlelve, ismeret köre az állam institutióira kiterjesztve van; tehát ahol a polgárok annyira kimüvelvék, hogy miveltségök segélyével saját lábukon járhatnak.

E szerint valamely elavult, de mélyen gyökerezett állami institutió békés eltörlésének, illetőleg a közvélemény ellene fordításának egyedüli feltétele: raivelni a polgárokat.

A „polgár“ szót legtágabb értelmében veszem.

Korántsem jut eszembe az állam minden egyes polgárát a miveltség ugyanazon, talán épen tudományos fokára eljuttatni akarni, mert hisz ez lehetetlen, szükségtelen, sőt káros volna. Lehetetlen, mert a legtöbb ember Művelődésének sok egyéb akadályon kívül már maga az idő hiány is áthághatlan határt vet; szükségtelen, mert az éleinemek különfélesége szerint különbözők lévén a szellemi eszközök is, küzzülök csak azokat hasznosíthatjuk, melyek épen a mi foglalkozásunknak szolgálnak ; káros, mert a sorsunk lelőtt, való mi\ cltsog inkább elkedvetlenít, inkább elvon foglalkozásunktól, sem 1 ogv ezt gyümölcsöztetné. Ebből kitetszik, hogy a mi- veltség fogalma viszonylagos. Én mivcltség alatt általában a tudás és tehetősnek — scire efc posse — azon öszhangzatos cgyiittlétét értem, mely szerint elméleti ismereteinket a gyakorlati életben helyesen alkalmazni, a gyakorlatot pedig az elméletre vissza vinni tudjuk. Miután a polgárnak nemcsak mint kenyér keresőnek, de úgy is mint az állam, mint a társadalom, mint az egyház tagjának vannak teendői: világos, hogy a nűvelt- ség öt megillető fokát még a puszta szakbeliséggel nem, hanem csak akkor érte el, ha Műveltsége egyszersmind általános emberies, vallás- erkölcsös, nemzeties is. Ily értelemben növeltnek lenni annyit tesz, mint helyesen felfogni, helyesen érezni, helyesen akarni. Az ily miveltség mulhatlan eredménye az értelmes, sikeies munka, tehát az anyagi függetlenség; a tiszta, nemes gondolkozás, tehát a társadalmi és polgári teendők okos és szabad irányzása. A mely államban a polgárság zöme, mely nálunk közvetett - törvényhozó, ily Műveltségű közép-osztálylyá lett; a hot az emberek miveltségök egyformaságánál fogva nagy szánni tárgyakat ugyanazon szempontból tekintenek, rólok ugyanazon véleményben vannak s általában bennük hasonló körülmények hasonló benyomásokat s gondolatokat szülnek; a hol egy felöl a személyes érSzép fiatal felesége van, meg is áldotta az isten az ö szorgalmuknak gyümölcsével, áldja meg továbbra is magam is óhajtom.

Hej hires táncos is volt az én kedves barátom, és kedves ember az egész világ előtt, nem volt lagzi a hol ö nem lett volna a vőfély — in illő tempore. —

Készült is tornászbálba a mióta neszét vette a dolog- nak. — Majd megmutatja ö az ifjúságnak, mint kell a bokát összeverni, ha mindjárt csemetével áldotta is meg a sors az ő fáradalmának gyümölcsét.

Ki is akart tenni magáért; — egy ilyen mulatság nem csak egy éjszakát, de még egy uj nadrágot is megérdemel, csak a nadrág magyar nadrág legyen. — Megrendeli a nadrágot. De fáin legyen, olyan, hogy még az angyalok is ürüljenek rajta. Ezt sugá remekbe készített attilája udvari szabászának az ö füleibe, ki mellesleg legyen mondva művészetének tökélyét annyira vivé, hogy bátyám uram szerint nem is emberi kéz varhatta azon attillát. —

A nadrág cl is készül, épen a bál kezdető után egy fél órával. Hozza nagy örömmel ő ollósága. — Az ón kedves barátom gyönyörű dicsénekeket zengedezett művésze pontosságáért, a melyek csak akkor érték el a magas C-ét, midőn az ö jól megáldott termete nem volt képes keresztül bújni azon.

De az cn kedves barátom leleményes ember; előveszi a sutba dobott pantallóját, ráhúzza a csizmát, magára veszi a szabó művészet non plus ultráját, a hosszú attillát és elmegy a bálba; — és mi több nem is vette volna észre senki, ha ö maga nem dicsekszik vele.

Ilyen leleményes ember az én kedves barátom, szeretem is ötét, áldja meg a jó isten!! —

Ni ni, de csak most veszem észre, hogy a mit előre kellett volna tennem, hátra teszem, szeretném jóvá tenni hibámat, ha nyomdászunk oly udvariatlan nem lenne, de ő correctiot kéziratban nem tűr, pedig ötét nem szeretném megharagitani, mert adnotatiókkal kísérné leveleimet.

Menjünk tehát által a hölgyvilágra.

„Mi szépek voltak ők, mi szépek.................!“

láttam a természet mellett az egyszerűséget és a művészet mellett a fényt, s a nélkülözhetetlen uszályt a dedemnek tisztelete, másfelől a közjónak előmozdítása az ember egész gondolkozásának logicai következménye : azon államban minden oly nyilvános, korhadt institutió- nak, mely a megváltozott körülményeknél fogva eredeti céljának többé meg nem felel, — mely az ország anyagi és szellemi kárával csak egyeseknek nyújt kellemes sine eura-t, — melyben az ország nevezetes része apáinak igaztalan üldözőjét, önmagának elviíeges ellenségit látja — ily institutiónak a katb. klérusnak, mint föld- birtokosnak, fennmaradnia lehetetlen. Hisz’ miveit emberek már kevesebbre nézve nem lehetnek egy véleményben, minthogy köztök igazság legyen. Igazságnak tarthatnák-e maguk a miveit kath. hívek is, hogy ugyanazon haza ugyanazon terheit viselő gyermekeinek egyik csoportja szájától szakítsa el a falatot, hogy azzal valahogy egyházát tengethesse, mig a másik milliókat jövedelmező, az állam tulajdonától kiszakított földterületeknek birtokosa ? Bizonyára nem; nem már azért sem, mert ezen milliók nem az egyház, hanem az egyházat uralgó főpapság javára fordulnak.

Azonban az ily miveltség nem terem magától, nem még a mai, olyan népiskolák által sem, melyek tanterve ezen vezérelv súlya alatt férceltetik össze : „a vallásból minél többet, minél több órán át tanítani.“ Mintha biz az ember az iskolából egyenest az égbe menne ! I Mintha biz e földön épen semmi dolga sem akadna ! Az ily iskolából kikerült gyermeknek sem annyi ismeret a- nyaga, sem akkora értelem fejlettsége nem lehet, hogy ezek a további önmivelésben segélyéül szolgálhatnának ; miből szükségszerüleg következik, hogy a Műveltségnek őt megillető foka felé nemcsak nem halad, sőt elfeledvén lassan-la3san azt a csekélységet is, a mit tudott, csakhamar leszáll körül-belöl azok színvonalára, a kik soha semmit sem tanultak. — A vagy a már meglevő közép-iskolák hozzák meg a keresett általános Műveltséget? Nem véve számba ezen iskolák sem irá nyát, sem erejét, legyen elég csupán azt jegyeznem meg, hogy ezen tanodák összes tanulói, még pedig a legújabb hivatalos kimutatás szerint (A közoktatás staíistikája. Barsi. Pest, 1869.) 31, 991. Ha ezen számot az ország lélekszámával arányba hozzuk, alig szorítunk ki belőle csak JÍ%-ot is. Pedig menynyi a férgese ennek is ! Pedig mily kevés képző befolyással vannak a népre még a nem férgesek is!

Miután mostani tanintézeteink nem elég széles ut a fö- nebb megjeleltem nép-uűveltséghez; miután ezen miveltség valamint minden időszerű reformnak, úgy az egyházi javak kérdése csendes megoldásának is elengedhet- len feltétele: szükséges olyan iskolákra törekednünk, melyek a nemzet zömét nagy mértékben felöltve, ezt a

mokratiánál is képviselve. — Hja hiába! divat, annak pedig még a republikánus is hódol. — Az udvarlók negédes alakjai az uszály előtt tették a szépet, — az ajtófélfához támaszkodva. — Egyszerre felpattan a terem szökőkutja szétlövellve sugárait, és általuk meglehetős tócsát képezve. Érdekes volt nézni a rendezők futkosá- sát; — de mielőtt segítség érkezett volna a bajt elhárítandó, már elháritá azt a sétáló hölgyvilág uszálya.

Mondja aztán valaki, hogy ez nem célszerű divat!

Láttam a tűzoltók commendánsát is, a mit füle mellett sugdostak, azt én hallottam, de ö nehezen; én csak azt mondom nékie :

„Si fueris Romáé, romano vivito more.“

Szünóra alatt az én kedvesen ápolt gyomromat megtöltendő, megnéztem Bachus csarnokát is; ott láttam a jobboldali apának jól megtermett baloldali fiát, a ki a Lónyai-piculát osak az apja zsebéből ismeri, dúdolva : „Három cigány legény hegedül,

Csak magam járom egyedül.“

8ziinóra után elmentem az előcsarnokba, hogy a rendesen 3 óra hosszáig tartó cotillont végig aludjam. Elmerengve az ott kiállított tárgyak fényébe épen azon gondolkoztam, melyik paralagom nyújtsam Morpheúsnak adómat, előkapott Szakái bácsi, ki hasonló sorsra lévén kárhoztatva, végig beszélte velem az egész cotillont, a mely az egyszer csak 2 óra 59 percig tartott; —és mi több e hosszú időn át még nem is politizáltunk.

Ekkor katonás ember létemre azt mondtam az asszonynak : „indulj“ és haza hajtattunk a más jószágán, és nagyot aludtunk, csak reggel 8 órakor ébredve fel a múlt dicsőség mámorából.

Mielőtt azonban elindultam volna, még egy búcsúpillantást vetettem a fényre, mely szemeimet kápráztató; e búcsúpillantást Mózes egyháza csillárjának pókjai észrevették és utánam peregték e nehány szót: „Cívis! add át köszönetünket a díszítőknek, hogy bennünket ez éjszakán is csillámló helyeinken békével hagytak!!“

Ilyennek találta a gyulai tornászbálat hízelgés nélkül

a cívis.

későbbi önmivelés eszközeivel kellőleg ellássák. Ily iskolák kitalálása felett, hál’ istennek! ma már nem kell a fejünket törnünk; készen és előttünk vannak az 1868. 59—79-ilc §-okban, különösen a 74-ikben mely a polgári iskola tantárgyait szabja meg. A ki az itt elősorolt tantárgyakon a múlt évi septemberben megjelent minis- terialis beosztás szerint, ügyes tanítók vezetése alatt keresztül ment, az bizonyosan akkora értelmi fejlettséget oly értelmi nemesültséget s annyi ismeret anyagot visz magával az életbe, hogy foglalkozásainak elintézése, kötelmeinek teljesítése s jogainak élvezése körül senki jár- szalagjára sem szorul; másfelől akkora képességet és kedvet a kínálkozó Művelődési eszközök használására, hogy az iskolából hozott Műveltségét nemcsak elpárologni nem engedi, sőt a folytonos hozzátanulás által nap- ról-napra szélesbiti. A polgári iskolák utján tehát igenis képződhetik egy értelmes önálló polgári osztály. így áll- ván a dolog, azok, a kik a nép felvilágosulásától saját érdekeiket nem féltik, alig tehetnek valami jobbat mintha a polgári iskolák különben is törvény parancsolta felállítását erejök szerint elősegítik.

De a tetőn kezdeni építkezni kábaság lenne. Építsünk bármennyi polgári iskolát, szereljük fel azokat bármily pazarul, lássuk el a legügyesebb tanítókkal; feladatukat mindaddig nem fogják megoldani, mig az elemi iskolák kellőleg előkészített tanulókat nem adnak nekik. Hisz’ az csak nem szorul bizonyításra, hogy készületlenül jővén a tanuld a polgári iskolába, két eset közül egyiknek be kel! következnie: vagy szorosan tantervéhez alkalmazkodik az iskola, s ekkor érthetetlen a tanulóra nézve, — vagy előbb befoltozgatja valahogy az elemi iskola lyukait, aztán megy át saját terére, s ekkor nem végezheti be, legalább jól nem, saját tárgyait. Mindegyik nagyon rósz. S mikor van a tanuld a polgári iskola számára előkészítve ? Ha, kilépvén az elemi iskola negyedik osztályából, 10 éves korában „biztosságot és alaposságot tanúsít: értelmes és folyékony olvasásban; nyelvtanból az alaktan főbb részeinek, az egyszerű bővített és összetett mondatok ismeretében ; feltűnőbb hibák nélküli, sőt olvasható diotando írásban ; a tizes szám rendszer tudásában ezerig, négy alapmiveletben egész és közönséges tört számokkal.“ Ezek a minister szavai, mert ezen mérték folyománya az 55-ik §-nak. Már mosl kérdezem azokat, kik a tanügyet figyelmükre méltatni nem restellik, s kik egyúttal illetékes itólők is: ismernek-e olyan felekezeti elemi iskolát, melynek negyedik osztálybeli tanulói — feltévén, hogy az iskola osztályozva van — ezen mértéket megütnék ? Én, noha módomban van a legkülönbfélébb iskolák eredményét szemlélni, nem ismerek; nem ismerek még az ez idő szerint legjobbak a zsidó iskolák között sem. Attól tartok, hogy nálamnál vigasztalóbb helyzetben, kivéve netalán itt-ott egy-egy várost, e részben mások sincsenek. Némely optimista erre azt mondja : a XXXVlII-ik t-.p c. hatása alatt jobbá lesz a dolog ezután. Adja Isten, de — nem hiszem. Eltekintve a debreceni hírhedt határozattól, hogy nyilatkozott e hatás általában a felekezeteknél ? Csupán azt említem meg, amit önmagam vagy olvastam, vagy hallottam, vagy láttam : örömmel üdvözöljük a közoktatási törvényeket, de, mivel ezek netalán a vallás és egyház ellen irányozvák, maradunk a felekezeti iskolák mellett; tisztelettel fogadjuk a tanfelügyelőt, részt veszünk a megyei iskolai bizottságokban, de ezek hatását a felekezeti iskolákra ellensúlyozzuk; a törvényszabta tan- tái’gyak szükséges voltát belátjuk, de azért 1869-70-re a következő tanterv állapittatik meg: ének, káté, bibliai történet, egyháztörténet, szám, olvasás, írás, — természetesen óra beosztás nélkül; tudjuk ugyan, bogy a tanító fizetésére vonatkozó törvény bennünket nem illet, mindemellett még ennek a) pontja iránt is gyengéd figyelemmel vagyunk, igyekezvén a tanítót 300 írt fizetésnél többel nem terhelni. Az ekkép nyilatkozó felekezeti szellem alig jogosít fel bennünket azon reményre, hogy ma-holnap a felekezeti iskolák is kényelmes Ilidül szolgálandnak a polgári iskolába. Egészen más a községi elemi iskola; ennek tanterve a polgári iskoláéval le- menőleg egészen összevág; ezen tanterv megnyirbálására a községi iskolaszék jogositva nincs, keresztül viteléért felelős; ez tehát a polgári iskolának biztos előkészítője.

Az eddig mondottakból következik : a felekezetek közötti teljes egyenlőségnek feltétele a valódi közvélemény; a valódi közvélemény feltétele a nemzet zömének Műveltsége ; ezen Műveltségnek feltétele a polgári iskolák; ezek feltétele a községi iskolák. Ha ezen okoskodás valamit ér, úgy annak, ki az 1848. XX. tcz. 2. §. érvényülését óhajtja, óhajtania kell a községi iskolák alakulását is.

Hogy ezen okoskodást a kath. föklerus nem tartja képtelenségnek, mutatja egri, budai stb. viselkedése; hogy a protestánsok meg épen a felekezeti iskolák fen- tartása által nyitnak rést autonom erősségükbe, arról tessék gondolkodni.