Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-12-25 / 52. szám

Az elnökválasztás megtörténte után kiegészített körös- berettyó-völgyi központi igazgató választmány nem mu­laszthatta el mit. Tomcsányi József kormánybiztos urnák eddigi működéséért hálás köszönetét jegyzőkönyvileg kifejez ni: egyszersmind pedig felkérni ö mit. hogy a körös- berettyó-szabályozási ügyek vezetését továbbra is foly­tatni szíveskedjék, mind addig, mig a most megál­lapított szervezeti szabályzat felsőbb jóváhagyása után a választmány hivatva s jogosítva leend működését megkezdeni. Kelt mint fent. Festi levél. (Karácsonyi ajándék; a két Strausz; népgyűlés.) December 19. 1870. Mégsem vagyunk oly elhagyatolt árvák, — mint so­kan hinni szeretik. Ha nem csurog hát akkor csepeg néha-néha a mi számunkra is valami a jóból. A nemzet szép karácsonyi ajándékban részesült; az Eszterházy kép- és metszvénytár megvétele bevégzett tény, a herceggeli szerződés a napokban Íratott alá. Gazdagabbak lettünk egy oly országos intézettel, melynek hiányát régen éreztük, melyre égető szüksé­günk volt. Drága, megfizethetlen kincsei bírunk e — remekművekben gazdag — képtárban. A bécsiek eleget sajnálták, midőn ezelőtt egypár éve Pestre szállították le. Úgy tekintették már mint sajátjukat, s megszokták, a munkaszünet óráiban felkeresni e képtárt, hol élve­zetet lelt a fogékony lélek, gyönyört az érzéki szem. Most már mienk, sajátunknak mondhatjuk, a művelődés és müizlés e hatalmas fejlesztőjét, tényezőjét. A kezdő fostész nem lesz kénytelen kizarándokolni a honból, hogy nyughatatlan festészi lelkét kielégítse; gazdag tápot lel az Eszterházy képtárban, hol a tanulni vágyó ingyen sokat tanulhat, s csak később — magasabb kiképezte- téso végett — keresi majd fel a külföldi jelesebb festé- szek műtermeit. De idővel, azt hiszem, erre sem lesz oly nagy szükség! Múlt vasárnap — dec. 18. — a két Strausz hang­versenyében gyönyörködött a pesti publikum. Az egyik keveset mozgatta ugyan ajkát : de annál nagyobb élve­zetet szerzett zenéjével a müértő közönségnek; a másik sokszor folyamodott hangszálagaihoz, hogy a zajgó kö­zönséget csendre és hallgatásra intse : de minél keve­sebb eredménnyel. Az egyik a Redoute fényesen kivilá­gított termében szólt az emelvényről a zene hatalmas és mindenkit elbűvölő s megnyerő hangján az összepré­selt közönséghez; a másik a Beleznai kert téli helyisé­gében, szintén az emelvényről dörögte le — a cseód és rendbontókra rendreutasitó szavait. Az egyik Strausz hires zenész, a másik Strausz ismert munkás; mindkettő i a vasárnap győztes bajnoka. Strausz a munkás, éljenzés közt foglalta el — a dalszintársulat emelvényén elhelye­zett — elnöki székét. Ezzel a gyűlés megnyílt. Sok szem és sok fül hegyezödött az emelvény felé, hol több okos fők foglaltak helyet. Ott láttuk az ifjú feleséget biró Madarász Józsefet és Le Pavre urat, a bécsi francia con­sult. A holló-fekete Hollós László alakja bontakozott ki az emelvény sokaságából s egyenes alakkal kilépett a síkra. Ugyan mit hozhat a jó fiú! nagyon könnyű lehet, mert nem is görnyed alatta. Halljuk, halljuk! zúg fel j a nép, s Hollós László szavára, mint vihar után a ten­ger — elcsendesül. Az országgyűlésen már végig csépelt tárgyat, melyből akkor mag nem hullt ki, vonszolt elő Hollós ur a nép-gyűlés elé. Az igaz, hogy most erősebb karok karolták fel az ügyet, de én nem hiszem, hogy magot, eredményt bírjanak felmutatni. Ezt megsúghatta j volna Madarász József Hollós László urnák, s inkább ■ a munkás és munka adó közti viszony szabályzását cél­zó eszmék felett cserélték volna ki nézeteiket. Hogy e tárgy elintézése égető szükség, tanúsítja a serfözö legé­nyek strik-je. A nép-gyülés Hollós László négy pontból álló reso- lutióját, melyben a nyugaton dühöngő háború Sedan utáni korszakát, mint embertelen vérengzést kárhoztatja, és a köztársaságot minden kitelhető eszközzel segiten- dönek decretálja, elfogadta, s egy példányban a képvi­selőházzal, a másikban a minister-elnökkel közöltetni határozta. A nép-gyülés határozatánál, — melynek eredménye egy zérus — többet segített a szenvedő francia sebe­sülteken, a gyűlés folyama alatt begyült pénz. Mi többet nem tehetünk, jelen helyzetünkben: mi csak pénz-segély által fejezhetjük ki a francia köztár­saság iránti rokonszenvünket. Cset Káka. Újdonságok. — Mai számunk utolsó a jelen évben. Szabadjon remélnünk, hogy az újév bekövetkezte nem fog lazítani a szives részvéten és pártoláson, mellyel a t. közönség lapunk irányában eddig viseltetett sőt hinni akarjuk, hogy jövőben vállalatunk irányában az érdekeltség azon mérvben fog növekedni, a mennyire feladatunkká tettük a lap szerkezete és kiállítása körül lehetőleg javításokat hozni be. Ajánljuk tehát újólag is a „ Békes“-t a közön­ség becses figyelmébe. — Több emberbarát indítványára holnap a casi­no helyiségében társas estély fog tartatni a háború nyomora által sújtott franciák javára. Me­legen híjuk fel közönségünk ismert részvétét az es­télyre, hol a műkedvelő előadás élvezete mellett, egész Európa által felkarolt célra kozza meg áldozatát. Be­lépti dij személyenkint 1 frt, felülfizetések szívesen fo­gadtatnak és hirlapilag nyugtatvanyoztatnaK. jegyeset előre válthatni Ferentzy Alajos ur kereskedésében, este a pénztárnál. — A múlt héten egy körülbelül háromnapos cse­csemőt találtak halva a nagy oláhtemetö árkában, — a kis áldozat gyalult koporsóban volt elhelyezve. — Halálozás. Dr. Glaser Károlyné f. hó 21. hosszas és súlyos szenvedés után meghalt. Müveit lelkű nő és jó anya volt. Béke sírjára! —- Tudakozó intézetünket nem a legjobb szinben tünteti fel a következő eset: egy cséplő-gépész 2% Ígért az intézetnek alkalmaztatása esetére, a gépész az inté­zet utján csakugyan nyert alkalmazást, hol fizetés fejé­ben a csépelt gabonának 10% kapta, — most az intézet 10%-nak követeli 2%-kát, persze, hogy nagy a különbség, 8 hogy perelnek felesleges is mondanunk. — Mint szomorúan értesülünk a Fekete- s Fehér- Körösök az utóbbi olvadások következtében ismét any- nyira kiáradtak, hogy Doboz és Békés községek a leg­j nagyobb veszélynek néznek eleje. A remetei gát is any- nyira megvan rongálva a kiáradások után, hogy a sze­kér közlekedés teljes lehetetlen. — Vettük a „Themis“ jogtudományi hetilap elő­fizetési felhívását. Ajánljuk különösen ügyvédeink figyel­mébe, annál is inkább, mert a m. k. curia s k. táblá­nál előforduló perek teljes és pontos jegyzékét egyedül nevezett lap hozza kimeritöleg. Előfizetési ára negyed­évre 2, félévre 4, egész évre 8 frt. Szerkeszti dr. Sieg- mund Vilmos, kiadó Rudnyánszky A. Pest váci utca 14. sz. hova az előfizetési pénzek is küldendők. •-At. közönség különös figyelmébe ajánljuk, a Stein decker és társa hamburgi bankház mai szá­munk hirdetési rovatában közölt hirdetését. Gazdászat, ipar és kereskedelem. Emlékirat, melyet a békésmegyei gazdasági egylet példánygazdasá­gok felállítása, külön fóldmivelési ministerium szervezé­se, s az államjavakon a jelenleginél okszerűbb s igazsá­gosabb bérrendszer behozatala tárgyában, a földmivelési pénzügyi é3 elnökministeriumnak, kiildöttségileg be­nyújtott. (Vége.) Ezekután engedje meg Excellentiád, hogy IMM sünk még a hazai földmivelés mezején sikert formok azon harmadik, — s illetőleg a külön tárgyalt gazdasági tanodákat is betudva — negyedik Nyelemre méltó tényezőjére is, melyet jelen értekezésünk fonalán már feljebb jelezni szerencsénk lévén, és mely az em­lékirat t. szerzője javaslatának tulajdonképeni tárgyát képezvén, kell, hogy az e körüli nézeteinket is, lega­lább dióhéjba szorítva elmondjuk. — Értjük tudnillik a nyilvános minta-gazdaságok eszméjét! azon szép és nemes eszmét, mely a mily egyszerűnek és nappal később nem volt többé oka rettegni az emberi igazságszolgáltatástó!. Senecanak egy kötete volt nyitva előtte, és mintegy jelölni akarva a végső gondolatokat, melyekkel lelkét erösité, begyüré a könyv azon lapját, melyen a római iró oly ékesen ir a szigorú Cato öngyilkosságáról. Bo­naparte, ki jogosan tehetett különbséget a hazája sza­badságát túlélni nem akaró uticai Cato és a gyilkos chouanok bűntársává szegődött köztársasági szökevény Pichegru között, e hir hallatára e szavakat ejté ki : Gyönyörűen végzé pályáját Holland meghóditója! 1804. apr. 6-án a mint a Temple porkolábja szokás szerint bement Pichegru börtönébe, rögtön észrevette, hogy a börtönben a halál aratott. Sietett mindenkit fel- költeni s a börtönörség összecsődült a lármazajra,, Els^ tanuk gyanánt a rendőrségtől egy főnök s egy B^gsz jelent meg, később az államtanácsos Real s a r.sendör. ség parancsnoka Savary, ki az első consul meghitt egyé­ne volt. A bünfenyitő törvényszék, mely Ca-^^ p;chegru és Moreau ügyének ellátásával volt rrjegbizva, hasonlóul sietett a tényt hivatalosan megáila-^ Rögtön öt ta_ got küldött ki az államügyósz és helyettese kiséretében. a felett 6 orvost és sebészt biz ott meg; hogy a testbon- colat eredményéről jegyzőké'nyyet szerkesszenek. igy lett aztán megállapítva, bof Pichegru ágyában jobb oldalán fekve halt megi,n’ káp egy fekete selyemken- övel, mint a minőt rende ^ hordott; ezt használta zsi- negü, ezen volt kereszt ..j dugva egy 40 centimeter nnao7.ii ne A. __n onnw-. hossz ú és 4 5 centime £er yastag pálcácska, melyet csa­varó gyanánt használt, g ezek segéIyéyel bajtá yégre magán a zsinegelést f nyomai arcán ültek. a fuladás okozta halált, melynek „Akár mit tegjür^ . mon(j^ Rea[ államtanácsos, m gis azt °öJa Új Q- a v;iág, hogy mi fojtattuk meg.“ tit os renc őrse féböke, ki e tanácskozáson jelen vo t, megjegyzé. „ k a félénk jellemek ez időben szó téré beszéltek a pr0scrféélásról, a keleti zsarnokság­ról, a pretorianusok gazdálkodásáról, a római császárok alatt divatos száműzések és büntetésekről.“ Ha ekkor tájban akár öngyilkosság, akár véletlen vagy betegség az. első consult vagy később a császárt! valamely államfogolytól megszabadító, az esiímeny a gyűlölet által terjesztve, inindannjj«2pr szaporít á azon rejtélyes ra e r é n v.j e ^e k jaj8tromát, melylyeí á tömeg le , székenységót, féindig felvonva tárták. Egész kedvtelés- sel ismételtríj egy eszes és hires nő következő szavait : „Bonaparte szerencsétlen: ellenei kezében halnak meg.“ Rosszul értelmezett tragicus halálesetek vagy öngyilkos- ságok, (nelyeknek hinni nem akartak, e szavaknak súj­tó órtelmet adtak. • Ma már azonban senki sem hiszi, hogy a szerencsét­len Pichegru-t alvása közben, urok akaratának vak s kegyetlen eszközei, tizenkét mameluk rohanta volna meg s hajtotta volna végre a zsinegelést, melybe keleten gyakorolták volna bele magukat. Törvényszéki, orvosi szempontból pedig tudjuk, mit kelljen tartani azon né­zetről, mely az öngyilkosságot a fentjalzett körülmények között lehetetlennek tartja. Azonban a, consulság' és csá­szárság idejében egész korunkig teljes hitelt kellett ad­ni Pichegru tábornok meggyilkolásának, ha csak vala­ki ki nem akarta magát tenni annak, hogy erkölcsileg bűnrészesül tekintessék. A diplomatia ügynökei pedi g a közvélemény szenvedélyes szédelgéseinek viszhangj ává sütyedve, úgy írtak kormányaiknak az esetről, min tha a bűntény mint megállapított volna tekintendő, annyira, hogy a rágalom Europa minden államaiba tovább ha­rapódzott, kétséget nem szenvedő tény erejére emelke­dett, s követelte maga számára a történelem őszinte­ségét. Azonban minő valószínűséggel bir azon állítás z hogy e bűntény valósággal elkövettetett, mi.dön vádlott nak a törvény előtti megjelenése annyira szükséges vagy leg­alább is előnyös lett volna a vád megállapítására- Oa- doudal, Pichegru és Moreau ugyanazon gyanuokon he­lyeztettek vád alá. Cadoudal és társai minden tartó, to*; :lás nélkül bevallották, hogy az első consult meggyilkol­ni óhajtották és igyekeztek. Pichegru-re vonatkozólag a tények váljon kevésbé voltak-e világosak? s mint Real megjepyzé, váljon Mo­reau ellenében nem ezen ember lett volna-e a Iegdön- :őbb bizonyítók? —• És ha az akkor annyira népszerű í/ióoifjwtot nem'féltek törvényszék elé állitani, hogy lé­iét feltenni azt, hogy az annyira megbélyegzett Picheg- -u-t nem merték volna a vádlottak padjára ültetni? Elfogatása elölt e szerencsétlen máv novira megunta •olytatott életét s annyiba meg volt győrivé? jas ármánykodásainak kikerülhetlen és í:ötÍOTnT$£<y a lalál leend, hogy maga megkísértette siettetni"?regme*- ildást s ez által menekülni a büntetéstől. Halljuk, mit mond újból Desmarets, „Riviére marquis beszélte Reálnak, nekem, sőt többek­nek is, hogy egy este Piehegru-vel Páris utcáin bo­lyongtak, épen úgy féltek haza menni, mint a mily foly­tonos remegésben voltak, hogy az utcán fogják őket el. A tábornok a legsötétebb gondolatokba merülve, hirte­len megáll, egy pisztolyt vesz elő, tudatja társával, hogy eltökélt szándéka tovább nem menni s e percben véget vetni e gyötrő létnek. Riviére, kinek külseje pedig ke­vesebb erélyt árult el, de a ki jobban megörzé belső nyugodtságát, lebeszélte e szándokáról s haza kisérte egy nőhöz a Noyers-utcába, ki neki menhelyet adott. Ugyanezen Riviére marquis, bár nem átallotta elfo­gadni a kegyelmet, azon nap, melyen büdtátswi - lakói- fák, következő szavakat mondá : „Kofa ti Vb be­csület tere a Gréve-tér. Azonban lók e példányképe, mondhatta-e ugyanazt? Kinek kel lett félni a gyalázattól a végrehajtónak vagy ö neki; és midőn a vádlott oda sülyedt, hogy többé nincs jogi követelni, hogy ö valamely elvért vérzik el s a vérpa dot magával nem emelheti az elvek magaslatára, mi ma rád becsülettel reá nézve hátra? Az öngyilkosság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents