Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-11 / 37. szám

II. évfolyam.

37-ik szám.

Szerkesztőségi iroda

Fötiteza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére voll natkozó közlemény.

't; Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, Hj a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc H könyvkereskedésében; Pesten ® Neumann A. és társa hirdetési- ü irodájában, (kigyóutcza, 6. sz.)

| Hirdetések dija : Egy négy ha- jfj sábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.

Gyula szeptember 11-én 1870.

Megjelenik hetenként egyszer

minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Egész évre...........................4 frt.

Fél évre

................................2 frt.

Ne

gyed évre...........................1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök.

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.-«2.(0

B.-Gsaba sept. 8-án.

(R) A franciaországi váratlan események ellenlökése egész Európát megrendítette; azon nemzet aláztatott meg a harctéren, mely eddi- gelé a harci dicsőség mintaképének tartatott.

A franciák most is halál megvetéssel harcoltak, de az ország sok évi mulasztását, készületlen- ségét, a vezérek ügyetlenségét — az erkölcsi és számszerinti túlerő ellenében ki nem pótolhatták.

Napoleon és dynastiája csúfosan megbuktak, a boszuló nemesis ez úttal rendeltetése szerint járt el.

Hogy a kikiáltott köztársaság lesz s marad-e az ország kormány formája, a jövő mutatja meg; az eddigi kísérletek az ellenkezőt gyanitatják, Franciaország értelmisége köztársasági élet feltételeivel nem bir, nincsenek kimagasló tekintélyei vagy nagyon is sok van és ellentétesek.

A véres harcnak nagy eredménye lesz, ha az ország önmagának lesz visszaadva s ha önkormányzatára valahára kellő képességet tanusi- tand mindegy akár köztársasági akár alkotmányos monarchicus kormányformával.

De mi lesz a harc vége, fog-e az folytattat- ni? aligha; Páris harcias magatartásával legfe- lyebb ha tisztességesebb békefeltételek céloz tatnak.

Hát ha a Palikao-féle elein a népóhajtásnak nem deferál, ha alattomban fondorlatok szövetnek, ha a győzelemittas ellenfél a tuileriák palotájából akarja föltételeit dictálni akarni, ha végképen a caudiumi jármon akarja a megvert országot átkergetni.

Azonban reméljük, a jobbat reméljük, hogy Franciaország, melyet a csatatéren meleg részvéttel kisérünk, az öumeghasonlás szánalmas látványától magát megkimélendi, hogy valamint a legfőbb veszély napjaiban eddig, úgy ez után is magához méltó magatartást tanúsítaná és reméljük, hogy a győző saját jól megfontolt érdekében, sokszerüen és rendszeresen elárult országot a kétségbeesésig elkeseríteni nem fogja.

S ha — a mit a győztesektől elvárunk — a béketai’tóságotigérő alapokon megköttetik, ez esetben ismét a háború volt az, mely egy nemzet szolgaláncát megtörni segítette.

A mi Poroszországot illeti, irányzata nem megnyugtató; rajta áll, Európát meggyőzni, mikép szándéklatai a mérsékeltség, jogosság határain túl nem csapongnak, s ezen feltétellel az általános megdöbbenést Európa szimpatikus megnyugvása váltandja fel, feltéve még azt is s lényegesen azt, hogy a vér és vas politikája be felé is a valódi alkotmányos szabadságnak engedem! helyet, melyre a derék német nemzet képes is, érdemes is.

Poroszországtól függ minden, mert úgy látszik a többi hatalmak az események kerekei közzé nyúlni öszhangzattal nem bírnak. Sajnos állapot, mely egy maga elegendő mindenkit arról meggyőzni hogy a diplomatiát a mostani formák közt továbbra is meghagyni nem lehet, hogy nincs sürgősebb mint halomra dönteni ama korhadt intézményt, mely a jóra tehetetlenségével, fondorlataival elitéit külön moráljával,

a nemzetekre a közszabadságra máj- annyi gyászt hozott! igen mi azt mondjuk, legyen a nemzetközi politika ujjitott könyv, melybe kiki idején beletekinthessen, intézzék a nemzetek nemcsak beliigyeiket, hanem a nemzetközieket is kivétel nélkül ön maguk, hogy a kontárkodás, tehetetlenség, cselszövény, személyes ambitiók, szenvedélyek, annyi gyászos következéseitől jövőre mentve legyenek.

— Nagy és váratlan események gördültek le Európa színpadán a legutóbbi napokban. Ki hitte volna mindazt a mi Franciaország területén néhány nap alatt végbe ment. Az egy hónap előtt sőt később is annyira dicsőített, a hős, a mindég győztes francia hadsereg — úgyszólván — egy vonással tűnt el, semmisittetett meg. Hazafias lelkesedés, hősies önfeláldozás nem mentheté meg az elpusztulástól, a számra sokszorta nagyobb, fegyelmezettebb és helyesebben vezetett németek előtt porba kelle omlani a francia sasnak. Még kevéssel a legutóbbi napok eseményei előtt némi reménnyel nézett a világ a franciák felé s ezek sorsának kedvezőbb fordulatát is lehetőnek tartotta, mig a feszült várakozásnak s a reménynek végett vetett a porosz királynak nejéhez intézett s a lapok által közzé tett távirata, mely röviden de elég világosan adja elő a sept. 2-iki eatastro- phát. íme a távirat szavai : Az egész francia hadsereg kapitulált Sedan előtt, mi által mindnyájan hadi foglyokká lettek. A kapitulatió Winpffen tábornokkal köttetett meg, ki a sebesült Mac-Mahon helyett a fövezér- letet vitte. A császár (Napoleon) megadta magát. — Párisban szintén nagy események történtek. Epen ma egy hete, hogy a francia kamara a köztársaságot kiki- áltá. A reá következett napra (sept. 5-én) ez ideiglenes kormány is megalakittatott. A nagyobb városokban mint Lyon. Bordeaux, Grenoble stb. szintén kikiálták a respublikát. A francia nép Napoleon arcképét s mellszobrait tördeli szét. Eugenia császárné Belgiumba menekült. Mac-Mahon, a hős, a sedani csatában kapott sebeiben meghalt. Az uj kormány erélyes ellentállásra készül, a megyék 200,000 embert állítanak. — E közben Olaszországban is nagy mozgalom uralkodik, a jelszó itt is a köztársaság s beszélik, hogy a király leakar mondani. — Cadorna olasz tábornok a pápai államba nyomult egy sereggel. Mint hírlik a spanyol kormány is a respublikát akarja létrehozni. íme oly rövid idő alatt mily óriási események ! áldást vagy átkot rejtenek e magukban — ki tudná megmondani.

— Lapunk bezárta előtt még a következő híreket olvastuk a lapokban: 3000 porosz a Mutterholz helyőrségből parancsot kapott Strassburg elé nyomulni, hol az ostromzároltak egy kirohanás alkalmával 8—10.000-et öltek meg az ostromlók közt, s több ágyút elvettek. A kedd és szerda közti éjjelen az ellenség Pontonsig jött a Porte Juif és Port Austerlitz közt, ekkor a mitraileu- sök által egy emberig leölettek.

— Egy párizsi sept. 8-áról kelt. távirat pedig ezeket mondja: Páris, September 8. A „Journal Officiell“ Vashbum az amorikai konzul egy iratát teszi közzé melyben kijelenti, hogy ö utasítást kapott a francia kormányt elismerni és az amerikai kormány és nép üdvözleteit és szerencse kivánatait az uj francia kormánynak áthozni, nagy lelkesedéssel vétetett hírül, hogy a köztársaság proklamáltatott, vérontás nélkül; Washburn ezen nagy mozgalomhoz csatlakozik a mely mint hiszi gyümölcsös és szerencsés lesz a franciákra és az egész emberiségre nézve. Amerikának traditiónális barátságára

emlékeztet végül, és szerencsekivánatot mond Favre megválasztása folytán külügyministerré.

(R.) Társadalmunk egy szégyenfoltjáról akarok szólni, a koldusokról, a koldulásról.

Már magában az, hogy a munkái-a képtelen koldulva legyen kénytelen szükségletét fedezni, az emberi méltóság lealázása.

S miért ezt ily végletig menni hagyni, miután ama szükségletnek valamikép okvetlenül fedeztetni kell, miért nem inkább megelőzni, miért engedni hogy a társadalom ezen sebei örökké körül hordoztassanak, miért az érzések egyik legnemesbikét szakadatlan zaklattatás által el/«f- sulásnak tenni ki.

S vegyük azt a szerencsétlent, a ki a könyör - re valóban méltó, hány ajtón kell kopogtatnia, hogy napi szükségletét fedezze, hányszor csalják közöny, durva elutasítás, megtámadás szemeibe a könnyük legégetőbbjét, a nem érdemelt megaláztatás könnyűjét... Mennyit kell beteg, erőtelen testének hidegben, sárban, esőben szenvedni, mert számára nincs rósz idő, a nyomornak nincsenek szünetei.

Kötelesség, opportunitás egyaránt nem azt javalják-o, hogy az ily szerencsétlenekről a társadalom magához, s a szerencsétlenséghez méltóan gondoskodjék!

De van a koldulásnak egy másik, amannál sokkal setétebb oldala.

A rósz csak rosszat szülhet, s mindig rosz- szabbat.

A koldulás szabadsága külön osztályt szült, egy osztályt melynek setét rejtelmei a legocs- mányabb. minden nemesebb érzést fellázító bűntények egész fertőjét fedik.

És ezen rongyos, meztelen, tagcsonkitott és csonkult, undok sebeket áruló osztály, hydra arcán a kicsapongás félreismerhetlen bélyegével a társadalom e terjedő rákfenéje, szégyene, veszedelme — a könyör angyalának nem érdemelt morzsáival, töltözködik... de mit mondok a kö- nyörén, nem, többnyire az indolentiáén, mely zsörtölődve, méltatlankodva dobálja kényszerű siker és áldástalan adományán, csakhogy ezen égető kérdés megoldásával bajlakodnia ne kelljen.

S a milyen az adomány olyan a köszönet. Nem a hálának melegét kelti, amaz odadobott konc azon nyomorultban ki azt állati mohosággal f elkapja, nem, mert mig ajkai a hit szavait szentség- telenitik, szemében a dac, az irigység, a gazság diadalának pokoli szikrája villog.

Helytelenül gyakorolt könyör, indolentia, közöny a koldus-ipart felszabadítván, ennek üzelmei a céghez csak méltók lehetnek. Mert senki se gondolja, hogy e rongyos zagyvalék ipara egyedül a koldulásban keresse eredményeit-, ezen iparral is életfeltétele a terjeszkedés, a haladás és borzasztó minő foglalásokat tett az már.

Ama nyomorultnak, a ki a szenvedés utánzóit siránkozásával csonka, béna, fekélyes tagjait feltárja, az alamizsna koránsem egyedüli jövedelme, s maga a koldulás is általa gyakran pokolian elmés operatiok által tetemesen fokozva gyakoroltatik.

Azon valódi koldus, ki csupán alamizsna | gyűjtésben fáradozik, amazoknak megvető szá