Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-09-04 / 36. szám
talma hasonlóul kártékony stb. Különös kutatás tárgyát képező a korhadó anyagok befolyása a szervezetre s igy lön hasonlóul megállapítva, hogy az úgynevezett pestis eredetét mindig ezeknek köszönhető ott, hol eredetileg kifejlett; s hozzánk csak a ragályzó anyag behur- colása által terjedt tovább. A mint aztán az utcák s lakhelyek közelségének efféle korhadó anyagoktól megtisztítását a közegészségügyi rendőrség vévé kezébe, e félelmes kór lassankint kialudt és végképen megszűnt, úgy, hogy p. o. 24 év óta mondhatni keleten is teljesen eltűnt s Konstantinápolyban is 1841. óta nem mutatkozott. így jutalmazá s fogja remélhetőleg jutalmazni magát jövőre és bárhol is a közegészségtan, ha a szigorú rendőrközegek által kezeltetik. Azonban most azt kérdhetné bárki is, hogy tehát nem hatoltak el hozzánk a közegészség- tan ezen elvei, nem bírunk talán mi fogékonysággal ez elvek elfogadására s hogy talán reánk nézve mindez csak írott malaszt? Igen is ez elvek elhatottak hozzánk, szakértőink nem is mulasztják el ez alkalmat ezekre a közönség figyelmét s a hatóságot minden adandó alkalommal felhívni és dacára ennek, az egész ma még mégis csak írott malaszt. Tekintsen bárki p. o. végig a Köx*ösön a város közepén kőhidről jobb- és baltelé s nézze a meredező óriási szemétdombokat, melyek ott díszelegnek; nézze meg kivált esős időjárás után a hetipiac terét képező kápolna vidékét az ott elterülő s hónapokon át gőzölgő teret, az utcák mentében két felől vízzel telt árkokat melyeket itt-ott barnára fest a benne úszó ganajnak leve, a more patrio utcára dobott s ott korhadó dögöket; menjen végig a főváros utcáin, nézze az egyes házaktól kieresztett s a szerint, a mint a nap különböző időpontjain vagyunk, különböző színű leveket; emlékezzünk vissza azon amabilis vajúdásra, mellyel a tömeges sértési lizlalásnak a városból történt kitiltása járt, mert hiszen a disznózsír és szalonna primae necessitatis articulus, a tiszta lég pedig nem az, és ha mindezeket s ezekkel kapcsolatos szám nélküli apróságokat áttekintettük, nem méltán kérdhetjük, vau-e nálunk közegészségügyi rendőrség, s csodálkozhatunk-e, ha egymást érik a jelen nedves időjárás mellett a váltólázas megbetegedési esetek s talán kevés idő múlva majd a hagymáz s ekkor aztán majd csak teszünk valamit. Csalódnék azonban, ha valaki azt hinné, hogy ez csak Gyulán van igy, városunkat, mint a megye székhelyét, e tekintetben csak a capite foetet piscis dicsősége illeti meg. így van az megyeszerte, hiszen nem rég tett ide vonatkozólag épen Békés városa tiszti orvosa az ottani elöljáróságnak jelentést arról, hogy ereszti Békés városa nyakára Csaba a büszhődő kenderlevet s hogy mételyezi meg a város levegőjét, nyilvános bizonyságára annak, hogy szakértőink részéről nem hiányzik az állásukból kifolyó dicséretes ügybuzgóság. Hányszor emelkedett e lapok hasábjain is már hang, a városunkban elterülő tócsák lecsapolása s a házak ból kieresztett piszkos folyadékok tárgyában, mely utóbbiakra vonatkozólag mellesleg sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy épen a város közepén s oly házakból látjuk őket kiszivárogni, melyeknek lakóiról miveltségüknél fogva fel kell tennünk, hogy úgy a magánházi, mint a köztisztaság iránt érzékkel kell, hogy bírjanak. Es mégis!! — A szakértő feladata e tekintetben egyedül a votum eonsultátivum, a végrehajtás s a mulasztásérti felelősség másoké. Hogy kiké, úgy hiszem eltalálják az illetők maguk. — A harctérről e héten mindössze három jelentéktelen összeütközés hirével elégittetett ki a világkiváncsi- ság, mollyek közül az egyik Buzaney környékén, hol a francia parancsnok mcgsebesittetett és elfogatott, a másik Voncy s a harmadig Nouart-nál történt. — A poroszok egyébbiránt folytonosan előrenyomulnak. Chalons-t a franciák odahagyták. — Mac-Mahon legújabb hirek szerint seregével nem Paris, hanem Metz felé vonul — Ba- zaine-nel egyesülendő. Ugyancsak e hirek szerint Mac- Mahon már Montmedybén van, Metz-hez három gyalogjárásnyira; mi ha igaz, úgy az egyesülés, miután a porosz koronaherceg serege Páris felé nagyon előre tolatott, bizton várható s a helyzeten lényeges változást eredményezhet. — Strasbourg ostromlása már megkezdetett. A strassburgi püspök kijött Schillingshelimba s a badeni táborkar főnöke, Leszinszky alezredestől engedélyt kért arra, hogy a strassburgi lakosság a várból kivonulhasson; ez azonban — megtagadtatott. Mint állítják, a strassbourgi székes-egyház, a hires Münster halomra lövetett volna. — Hire volt, hogy a porosz király Steinmetz tábornokot, ama nagy veszteségek miatt, mellyeket annak serege a 18-ki csatában szenvedett, a sereg parancsnokságától felmenti; a hir azonban valótlannak bizonyult be. — Fleury tábornoknak — hir szerint — Oroszországot sikerült volna megnyerni a béke közvetítésre a napóleoni dynastia fentartásának és a francia terület épségének feltétele mellett. Festi levelek. VI. 1870. aug. 30-án. A múlt napokban Pest egy lépéssel sülyedett erkölcsi- ség tekintetéből, — ezt súgták a lapok a nemzeti színház igazgatóságának fülébe Sardou „Fernande“-jának előadása után. S méltán. A francia ledérség, a léha élet- untság, a könnyelmű hányavetiség, az erkölcs lábbal való tiprása és a mezeden szemérmetlenség, mely együttvéve mind nyilvánul e darabban : nálunk még sem vonzó példaképül nem szolgálhat, sem pedig arra, hogy intsen, óvjon vagy tán elundoritson, nem való, miután annyira eddigelé nem „civilizálódtunk.“ Kétszer adták elő a színpadon, s ha a hírlapirodalom — közvélemény — megbotránkozását nem mellőzik : többször nem fog adatni, s e fólretevése „Fernande“-nak Pestet egy lépéssel viszi előre a való műveltség felé. Ez urak „Fernande“-val bizonyára azt gondolták, hogy időszerű müvei szolgálnak a közönségnek, ha az élet bizonyos oldalait egész leplezetlenül tárják föl épen most, midőn a leleplezések korát éljük — „Tiines“-től egész az „Ustökös“-ig most a nagy emberek jellemtelenségeit leplezgetik le, — mig a kis emberek javában űzik nagy gazságaikat. Háborús időben ez már természetes. 8 valószínű, hogy az ily kis emberekből kerülnek ki a jövő nagy emberei, kik hivatva lesznek egymás javára egymás gaztetteit leleplezni, már csak azért is, mert a hallgatás nem szép dolog. Mintha csak Shakespeare Gratianojával tartanának „a velencei kalmáréból, ki egy helyütt azt mondja Anto- niónak : Kettőben szép a hallgatás : Koros leányban, s füstölt marhanyelvben. — Bezzeg nem hallgat sok harctéri füstös falu tornyán a harangnak egy oldalra ütő nyelve, zug az ágyú, hangjával zivatart keltő, sivit a sok mitrailleuse golyó — es hull az ember rakásra. Atkozott aratása a tökélyre vitt öldöklö-szeroknek! megsiratott kévék dús halmazokban a csatatéren! Ilyen aratás, ilyen garmada! A modern fegyverek használatával a hadviselésnek egészen uj módja lépett életbe. Régenten vívott kard kard ellen és kar kar ellen. Később — a lőpor alkalmazása után — hadsorok küzdöttek egymás ellen már távolabbról is. Az egyéni bátorság és erő mindinkább háttérbe szorult. Most a ravaszság párosulva az ügyességgel döntő a harcban. A férfiasság rovására, s a gyávaság javára hozatott be uz ujabbkori hadászat. Ezzel nem mondom, hogy az első ki lenne zárva s nem érvényesíthetné magát, vagy hogy az utóbbi nem hátrányos. Most zajokban, csoportokra oszolva s takartan, ha kell: hasalva nyitják meg a csatát. Ember nem látja az ellent, csak fegyvere tüzet s nem hallja a vezényszót, csak a fegyver durranását és a golyó füttyét. Ha jobban kifejlik a csata, s egyik vagy másik fél erős állást foglalva kiszoritja helyéből ellenfelét, akkor látni csapatokat is, akkor üldözve hallhatni a trombita hátrálást jelző hangját. Rohamoknál természetesen máskép áll a dolog. Hát az ágyú? kérdené valaki. A tüzérség annyira van már fejlesztve, hogy árthat az ellennek a nélkül, hogy látná s reá célozva lövegeiböl. Számtani pontossággal jelölhető ki az irány, melyben akár gyújtó, akár robbanó lövetnek vettetnie kell, hogy például hegy vagy erdő által fedett csapatoknak ártson. A kard lejátszotta szerepét. A szurony is csupán végső fegyverül használhatóikkor, midőn a rend már bomlott, — kivéve a ritkán intézett rohamokat, — midőn minden ember önmaga támad és önmagát védi, midőn a küzdelem már eszeveszett. Ily harc kerül a legtöbb áldozatba. Ily harcot viv ma Európa két nemzete. Az egyik a francia, —■ elsőnek teszem, mert tőle eredt az initiativa, — másik a német. Az egyik a legtettrevágyóbb, legönhittebb, — a másik a Iegmiveltebb, leghumánusabb nemzetiség a világon. S most mindkettő eszement. Öli, pusztítja egymást rendszeresen. Mintha egymás fülfalása lenne az embernek feladata. Vádolják a vandalokat, s ime százados dómokat, művészeti kivitelű épületeket döntenek halomba, gyűjteményeket, könyvtárakat égetnek föl — napjainkban; távol korban élt barbárokról beszélnek és harctérre visznek háromszázezer apát, temetetlen hagyják a hullákat, földulják a családok nyugalmát és felejtik, hogy emberek, — épen a jelenben. Szemere B. egy helyütt gyönyörűen jellemzi a most harcban álló két nagy nemzetet. Ezeket mondja róluk: „A francia nép egy epigramm: minden tüzet, fényt ragyogót a végre s élre szőrit, hol látszik, hat, tündököl. Gloire örök jelszava e népnek és talán dicsőség nélkül a szabadságot, hir nélkül a becsületet, diadal nélkül a győzelmet sem kívánná. Franciaország szelleme Athénével rokon, mint ezé: finom, hajlékony és ragyogó, aligha sorsuk is nem egy lesz.“ „A német népnek szive az idegen nemzetek minden rándulásait megérzi, s minden egy nemzet haladásában az emberiség egy lépését látja, mi nélkülözhetetlen a következő lépést megtenni.“ Ott a hiúság; itt a szeretet! Szeretet az egész, az összes emberiségért, s ezért vádolják a német népet, hogy kosmopolita, hazáját nem szere ti. íme : a jelen tanúskodik. Minden polgár katona, s nem állítom, hogy ép ezért — győz a francia solda- t e s k a fölött. Különben a francia rég, jobb sorsot érdemel vala, bár ö maga oka minden sebének, mit újra egy-egy zsarnok, vagy az ingatagság ütött. És semmi esetre egyik nemzet sem sülyedt annyira, hogy érdemes lett volna ily borzasztó bünhődésre. Váljon mi is nem jutunk-e bele e rettenetes állapotba? Fognánk-e mi is oly eszeveszetten, minden eszme, minden cél, minden benső rugó nélkül öldöklő fegyvert ragadni ember ellen ? Találnánk-e gyönyört ölni, gyilkolni, mikor az kiváltság, mikor az dicsőség ? Váljon tudnánk-e — magyarokul — saját lábunkon járni, s nem indulnánk-e mi is vakon, a hova vezetnek ? Austria erősen fegyverkezik. A pesti Duna parton naponta jön — 'négy a colossalis szállítmány, munitió, ruhakészlet, fegyver stb. Az utcák gyakran ellepve újonnan vett lovak falkáitói, melyeket a kormány vásárol egyre-niásra. S főkép a lovasság készül erősen. Olyan bus arccal járnak az újonc huszárok sárga, vadonat uj csizmáikban. A mi napunk rnégnem hanyatlott alá, még korán lenne dicsérni. A láthatár nagyon közönyös szint mutat: ki nem láthatni belőle a füstgomoly közül előtörő lángot, sem a tiszta felhőtlen eget. 8 jöjjenek bár szörnyű idők, érjenek vészes napok: nem fogunk csüggedni, sem kétségbeesni, sem tehetetlen- kedni. Elég! bár verhetné ki az ember fejéből e szomoritó jelenséget, felejthetné a véres látványt! nem lehet: visz- sza-visszaképzödik az, mint ruganyos test, melynek alakját pillanatra elrontjuk, ismét csak régi lesz. De nem e küzdelem az ember nemes küzdelme! s ez biztathat egyedül. Így híve, igy remélve, óhajtva, várva és igy bizva zárom soraimat azon szavakkal, melyekkel az ember tragédiája fejeztetik be, s melyeket az Ur mond Ádámnak: „Mondottam ember küzdj és bizva bizzál!“ Körösparti Norbert. Újdonságok. — Az e megyei bizottmányi közgyűlés e hó 12én veszi kezdetét, melyen a megürült főjegyzői és oros házi főszolgabírói tiszti állomások is betöltetni, úgy szintén az 1871-ik évi megyei költség előirányzat megál- lapittatni fog. — — Gyulán a török-zugi szöllökben egy még a török-uralom idejében elpusztult klastrom romjai máig is fenállanak s jelenben Klavács Márton polgártárs tulajdonát képezik. Néhány helybeli mübarát e romoknak részvények utjáni megvásárlásán fáradozik most, hogy majd ott a tudomány érdekében ásatásokat eszközöltethessen. Nem tudjuk a mübarátok e terve mily részvéttel fogadtatik; annyi áll, hogy e romok közül régiségeket találtak már s mint értesültünk — a napokban e mübarátok is fedeztek fel ott két régi pénzdarabot. — FoureailX eyrkust állított fel az itteni román templom terén e héten, melyben a mutatványok az elmúlt csötörtökön kezdettek meg. Legtöbb komikum volt ez alkalommal abban a jelenetben, midőn a rendőri-közegek az egy egész ruhatárt magára öltött, a karzati közönség közé vegyült s ott a mutatványokat hangosan ócsárold „komikus“t, ezt amiatt valami hazardtirozó
