Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-04 / 36. szám

gézengúznak nézvén, nyakon csípték s minden mentege- tödzése dacára a cirkus bejárásáig hurcolták. S már-már kilökték volna, ha a pénztárnál volt eyrkusbeli tagok a zajra elő nem sietnek s a rendőri közegeket felnem világositják arról, hogy a nyakoncsipett szerencsétlen tulajdonképen az ö „komikus“-uk s amit tett, azt a játék hozta úgy magával.

— Vidó Sándor gyulai lakos neje Fábián Juliánná ezelőtt 9 héttel egy fárőli leesés következtében lábára elnyomorodván, azon okból, hogy e miatt mások terhére ne legyen, az elmúlt vasárnap hajnalban háza tornácának egyik gerendájára felakasztotta magát. A szerencsétlen két fejletlen árvát hagyott maga után.

— Elldrödröl levelet kaptunk, mely a „Békés“ múlt heti számában közlőit azon újdonságra, hogy az endrő- di kath. község elhatározta felekezeti iskoláit községivé alakítani, némely megjegyzéseket tesz. Térsziike miatt e levelet egész terjedelmében nem közölhetjük s csak annyit emlitünk fel belőle, hogy a kérdéses határozat állítólag nem annyira a kath. község, mint oly „dics- szomjas“-ok ténye, kik másnemű párttekintetekből törekszenek a kath. iskolák ,kiközösítésén.11

— Oheroly János tornatanár javára Gyulán 1870. September 8-án a megyeház kertjében tornagya- korlátökkal és a pesti tornászok közreműködésével egybekötött táncvigalom fog tartatni. — Belépti jegy 1 frt. családi jegy 2 frt. — Jegyek előre válthatok Ferentzy és Filláry urak kereskedésében, és este a pénztárnál. — Kellemetlen idő esetében a táncvigalom teremben leend. — Kezdete 5 órakor.-— Felhívás. Azon békésmegyei gaz. egyleti tagok, kik a Szolnokon f. é. sept. 11—15-én tartandó göz-eke- verseny megtekintésére elrándulni szándékoznak, felhivatnak, hogy e szándékukat Lacay József igazg. alel- nöknól bejelentsék s annak idején Szolnokon egyletünk küldöttségéhez csatlakozzanak. Gerendás aug. 24-én 1870.

Mokry Sámuel,

egyl. titkár.

Vegyes hírek.

— Aradmegye főispánjának, hir szerint Aczél Péter országgyűlési képviselő tnevezik ki. Ez esetben arad- városi képviselőjelöltnek Csemegi Károly ministeri tanácsost léptetik föl, ki már egy Ízben felvolt léptetve.

— Olteami János, lúgos egyházmegyei áldozárnak, titkárnak és szentszéki ülnöknek, lugosi görög katholi- kus püspökké való kineveztetését a szept. 2-ki hivatalos lap közli.

— A katonai főparancsnokság a legszigorúbb parancsot adta ki, hogy minden idegen katonatiszt, akár a szabadságolt állományból, akár a tényleges szolgálatban levők közöl, bármily ügyben jött is a fővárosba, a vár- és városi katonai parancsnokságnál azonnal jelentkezzék. A kik e parancs ellen vétnek a legszigorúbb büntetést vonják maguk után.

— Nagy vadászat. A Retyezáton közelébb egy tiz tagból álló társulat zergevadászatot tartott, melynek szép eredménye volt, miután csak az első napon tiz zergét ejtettek el. A zergék oly tömegesen mutatkoztak, hogy néhol 30—40 is volt egy csoportban.

• - Yarjasi Béla, az első francia szabad vadász-zászlóaljnak főhadnagya augusztus 21-röl Párisból Aradra irt magán levelében elragadtatással beszél az ott uralgó harcias lelkesedésről. Fölemlíti többek közt, hogy a szabadcsapat, melyben ő szolgál, (franc tireur) van hivatva mindenütt támadásával a csatát kezdeni, ők a sereg ec- laieurjei, s ünnepélyesen megesküdtek, hogy élve egyi- kök sem kerül fogságba, inkább meghalnak: hivatva vannak nagy dolgokat végbe vinni, feladatuk óriási s számtalan veszélynek lesznek kitéve. Mi különösen öt magát illeti, el van szánva mindent elkövetni, hogy a magyar névnek s családjának becsületére váljék s a becsületrend keresztjét a harcmezön kiérdemelje. Augustus 22-ik'Ghalonsba voltak indulók Mac Mahon seregéhez; az elutazás előtt való este ezredesük, a hires Montrard a „gand hotel“-ben bankettet adott a franc tireurök tisztjei számára s ez alkalommal nevezett ezredes Magyar- országra és ő rá köszönté poharát, később a Cafée Rich és a Boulevard des Capueins-téren nagy manifesztáció volt a nép részéről Lengyel- és Magyarországért. Fölemlíti végre, hogy ö is poharat emelt Franciaországért, másodszor pedig Napoleon császárért, de utóbbi roszul zúgolódva fogadtatott, miből meggyőződött, hogy a Napóleonok most már csakugyan lejárták magukat Franciaországban, mert a hadsereg sem akar többé róluk tudni. A fiatal magyar tiszt, ki Mexicóban Puebla ostrománál az elsők közt volt, bizonyára Franciaországban sem lesz az utolsó.

— Egy porosz munkás a debrecen-szathmári vasút mellett midőn közelébb a poroszokat kezdték a magyar- országi vasúti munkától haza szólítani, egész komolyan azon indítványt tette szintén porosz elöljárójának, hogy

nagyon jól érzi magát Magyarországon, ne vigyék haza Poroszországba, inkább keres itt magának valahol egy francia munkást, kivel megverekszik.

— Egy adoma a harctérről. Midőn a poroszok bevonultak, írja a „Daily-Telegraph“ tudósítója, a porosz tábornok magához hivatá a mairet, hogy a szükséges requiziciokat tudtára adja. A sor végén 500 palack pezsgő figuráit, mely ellen szóval és könnyekkel tiltakozott az érdemes városnagy, miután csak egy palack is semmi áron be nem szerezhető. A porosz tábor- nok igen kedélyes ember lévén, legkevésbé sem jött tűzbe e nyilatkozatra, hanem a legnagyobb nyugalommal válaszold: „Ekkor önnek ki kell fizetnie a bor árát!“ mit a maire egész „lelki megkönnyebbüléssel“ teljesített. így ni, — szólt a tábornok — most már rendben volnánk, hanem ha akarja, én eladhatok önnek nehány üveg pezsgőt. Meglehet, hogy csakhamar oly helyzetbe juthat, midőn ismét efféle követelésnek kell eleget tennie. Otven tucat palackot szedettem el Mac Mahon társzekereiröl, melyeket 10 frtjával üvegét mind átszolgáltathatom önnek.“ — Ily viccet minálunk csak a huszár csinál, az is legföljebb csak a — káplárig. Fölemlítjük egyúttal egy szász katona jellemző mondását a csata után. „De hiszen — úgy mond — csak vezettek volna bennünket 1866-ban is igy, majd megmutattuk volna azoknak a fene (sackrisch) poroszoknak!“

— Egy különös dátum. Hamburgban közelébb egy mesterlegény halt el, kinek irományai az ottani hatóság kezébe kerülvén, a vándor könyv Kis-Várdáról volt keltezve, mit a német hatóság az irományokról fölvett jegyzékben igy fejezett ki: „Ein Wanderbuch de dato Kelt-Kis.“

— Bigamia. Az óbudai városkapitányság a napokban fogta el Terren András nevii munkást, ki kettős házassággal van vádolva 1866-ban bizonyos Teszlár Máriával esküdött meg a pesti evangélikus szláv templomban, 1869-ben pedig, anélkül, hogy előbbi nejétől elvált volna, terézvárosi egyházban Németh Annával kelt ösz- sze. Közelébb bizonyos özvegy Bognáxmét akart elvenni. Legérdekesebb az, hogy mindez ideig oly ügyesen vitte ügyét, hogy mindkét nejével élt anélkül, hogy gazságát bármelyik is gyanította volna.

— Egy eltűnt pap. Kecskemétről írják, hogy az ottani plébános és kisprépost mát egy holnap óta eltűnt, anélkül, hogy bár mit is hallanának felőle. Hirszerint néhány ismerőséhez Írott levélben örökbucsut vesz tölök, miből sokan azt gyanítják, hogy öngyilkos lett. A várost nagy izgatotságba hozta ez az eset; minden órában tudnak valami uj hirt az „eltűnt papról.“

— Testvél* gyilkos. Nagy-Disznódon a multhó végén bizonyos Grolsmann János nevű lakos egy szántó fölött annyira összecivakodott fivérével, hogy dühében agyonlőtte.

—„Keresztényi“ türelem. Múlt hó vége felé Zág- í’ábban Abeles Boi’bála nevű zsidó nő két kis gyermekével a catholikus vallásra tért. A keresztelés napján több öreg s fiatal zsidó lépett bé váratlanul a fiatal hölgy szobájába, ki a nem várt látogatáson megijedt „Valóban elakarod hagyni őseid vallását?“ kérdé az egyik. „Miért teszed?“ szólt a másik. „Forrón szeretem kedvesemet, ki keresztény s enélkül sohasem lehetnék övé! “ — válaszolt zokogva a fiatal özvegy. A zsidók megáldották az asszonyt s figyelmeztették, hogy a visszatérőt mindig szívesen fogadják körükbe. Az áttértnö másnap egy pénzügyőr neje lett.

Gazdászat, ipar, kereskedelem.

A mezőgazdasági munka-erőről.

Haviár Danitól.

(Vége.)

„Minden, mi az emberi társadalom jólétét elömozdit- hatja, a munka helyes alkalmazásán alapszik, úgy ellenben minden, mi a jólétet megtámadhatja, a munka vesztegetéséből ered“ — e szép szavakat mondja Destutt de Fracy. S a gépek helyes alkalmazása nem csak a munkaerő célszerű felhasználását teszi lehetővé, de sőt a ter- mészeti erőket, mint vizet, meleget, gőzt stb. is értékesíti. A gépek képesek csak a legolcsóbb és leggyorsabb munkával a legjobb eredményt előállítani.

Hazánkban az álltalános hadikötelezettség életbe léptetése után, s a kereskedelem, ipar és a közlekedési eszközök reménylhető emelkedése, fejlődése következtében a munkás kéz mind inkább és drágább lesz, s nem he- lyesitheti azt más, mint a gépek használata. Ezek terjesztése tehát a mily szükséges és életbevágó, ép úgy kötelessége azokat minden gazdának, minden honpolgárnak terjeszteni, legalább azok előnyeit a néppel megismertetni, s kiirtani a földmives lakosság kebeléből azon ellenszenvet, melylyel az uj dolgok, nem ismert vagy félreismert intézmények ellenében viseltetik.

Népünk elméleti bizonyitgatásokra, észbeli érvelésre keveset hajt, ha még oly világosak és megcáfolhatlanok is, ellenben a gyakorlati életben tapasztalt előnyös újításokat szívesen veszi, s örömmel szoktatja hozzá magát. Ezt tenni főleg a nagybirtokősok hivatvák, kiknek tehetségükben áll s előnyükre is van gépeket alkalmazni miből a nép kézzelfoghatólag szemlélvén a nyújtott előnyöket, könnyen okul s megképes tagadni az ősi, bár rósz iránt való előszeretetét. Jó példát mutathatnak a téren az egyes gazdasági egyesületek is, ha gépversenyeket rendeznek, hol a közönségnek alkalma van gyakorlatilag meggyőződni a gépek előnyeiről, s lelkesültsé- get meríteni hogy hasonló munkaerőt alkalmazzanak saját gazdaságuk körében is. Különösen arató — széna- gyűjtő — és cséplőgépre volna minél nagyobb mennyiségben szüksége mezőgazdaságunknak, ezek igénybe vétele nagyobb mértékben ellensúlyozná a- munkaerő hiányt és drágaságot, s a legjobb hatással volna a föld- mi velő közönségre közmivelödés tekintetéből is, a menyiben felköltené annak tud-vágyát, s szakjába vágó munkák olvasására ösztönözné.

A gépek használatának terjedése elé nagy gát emelkedik az által, hogy a gépek többnyire nagyobb tőkébe kei’ülnek, mit pedig nem akármely gazda-ember képes hevertetni. Ennek azonban eleje vehető, ha egyesek összeállva, vagy külön községek szerzik meg a becsül- hetlen gépeket, és sorba dolgoztatnak azokkal a mi nem is annyira bajos, mivel tény, hogy jó termésű években 3—4-szeri aratás után munkája folytán teljesen kifizette magát a cséplő-gép. Ily összeállások, egyesülések által nemcsak azon előny éretnék el, hogy a munka időszerűbb és olcsóbb lenne, de emellett még terjedne a társulási szellem, melyre oly nagy szükségünk lenne magyarokul.

Ezek után még két körülményről kell megemlékeznem, melyek közül egyik az által van hatással a mező- gazdasági munkára, hogy azt csökkenti, hevertetésére ad alkalmat, -— a másik meg a munka eredményt, a tökét köti le s takarítja meg a munkásnak, s igy mind két tényezőnek nevezetes szerepe jutott. Az üzletek, és takarék pénztárak, nép-bankok intézménye e két tényező.

Minden ünnep, melyen a munka szünetel, egy-egy milliót képvisel az emberiség forgalmában. S ezt mélyen érzi minden praktikus nép, mely a munkát tökének tartja, melyet tehát hevertetnie minél ritkábban szabad. Sok államban az ünnepek vasárnapra vannak áttéve, úgy, hogy vasárnapokon kívül alig van egy két hétköznapra eső ünnep.

Nálunk sajnos, hogy az ünnepek oly sok időt vesznek igénybe, mert a nép ilykor nemcsak, hogy mit sem keres, de sőt a szokottnál bővebben fogyaszt, többet költ, mintha bizony ünnepelni csak heveréssel és dulakodással lehetne. S aztán erkölcstelenitö hatása is van a népre a gyakori ünnepeknek: alkalmul szolgálnak kihágásokra, összeütközésekre pihenés és önmagába szállás helyett.

Kívánatos lenne, hogyha már az egyház nem egyeznék bele az ünnepek számának tetemes csökkentésébe, miszerint legalább a mezőgazdaságban nyáron felhalmozódó munka teljesítésére az ünnepnapokat bárkinek is felhasználni megengedtetnék.

S ha ez kivitetnék, mert a legkönyebben kivihető újítás: egyszersmind kötelességéül rovatnék a nép elöljáróinak, papoknak, tanítóknak stb. hogy a népet a helyett, hogy tán a vakhitre tévelyitnék, tanítsák, oktassák miszerint vallásos buzgólkodást nem csak templomban hanem bárhol, a szabad ég alatt is ép oly bensöséggel és malasztteljesen lehet végbe vinni, és hogy a vasárnapi munkát eléggé indokolja a szükségesség s az emberi természet, mely elvégre imádkozás nélkül meglehet mig a táplálkozás nélkül — mely a munka eredménye — nem állhat fenn.

A munka gyümölcse a töke, mely nem csak elenni- inni való, de melyet gyűjteni, szaporítani, nevelni kell, hogy kielégíthetők legyenek az emberek nem csak állati, hanem magasabb vágyai, igényei is. Ha egyesek jólétnek örvendenek: az összes, az ország is virágzásnak jólétnek indul s a polgárok egymás mellett való gazdagodása kivétel nélkül minden egyesre a legjobb hatást gyakorolja.

A népnek alkalmat kell nyújtani, hogy pénzét biztos helyre jövedelmezőn helyezhesse el, s e célra szolgálnak a takarékpénztárak, nép-bankok stb.

Az ember természetében meg van azon tulajdonság hogy örül, rugónak látja ha bármily kicsiny földdarabra, bármily csekély tárgyra elmondhatja, hogy az sajátját képezi. Ez alapja azon érzelemnek is, melyet haza-sze- retetnek nevezünk, s mely minél jobban terjed, minél inkább fokozódik a nép kebelében, annál biztosabban számolhat a nemzet jövőjére, annyival valószínűbben