Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-04 / 36. szám

II. évfolyam.

Gyula szeptember 4-én 1870.

36-ik szám.

Szerkesztőségi iroda:

w Főutcza 186. sz. — Ide intézendő ü minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

H Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc, könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetésiirodájában, (kigyóutcza, 6. sz.)

Hirdetések dija: Egy négy hasábos Garraondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.

r'

Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Egész évre...........................4 frt.

Fél évre

................................2 frt.

Ne

gyed évre...........................1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők.

politikai,

gazdászati és

hetilap.

theoriák minden kutatást kirekesztő nyugalmas vánkosára-vizsgálódni kezdett.

E kutatások egyik legfőbb és leggyümölcsözőbb eredménye az lön, hogy elvégre ki lett mondva, hogy a járványos betegségek legközelebbi oka nem távol tolunk a nagy mindenség mérhetlen ürügeiben, mint ezt eddigelé hívők s nem holmi ismeretlen cosmicus viszonyokban, hanem közvetlen közelünkben s a buvárlatnak tárgyát képezhető ismeretes tényezőkben keresendő, minők a lég, melyet belélegzünk, a talaj, melyen lakunk, a viz, mely mindennapi szükségletünket képezi stb — megközelité a tudomány egyszersmind meghatározni azt, minő eltérések a rendes alkattól azok, melyek bizonyos betegség kisebb vagy nagyobb kiterjedésére, csekélyebb vagy erősebb belterjére befolyással lehetnek, a világjárványoknál ellesé azon módozatokat, melyeken a járványos kór ragályzó anyaga hozzánk juthat, kiinutatá, hol és minő körülmények között talál többé vagy kevésbé kedvező talajra. — Es midőn igy a tudomány ezeket kikutatá és mégállapitá, előállt a tudomány egy uj ága a közegészségtan alakjában (hygiena publica), mely azt tanítja, gyógyi- tani ugyan a már ténylegesen kifejlett kóralakot, de oda irányozni minden törekvésünket, hogy ezeknek befolyását akadályozzuk meg az

által, hogy a kifejlődésüknek kedvező feltételeket elhárítjuk.

Messze vinne bennünket célunktól a tárgy részletezésébe ereszkedni, de miután jelenben megyénk tei ületén a múlt évekhez viszonyítva a váltólázak tömegesen, sőt itt-ott szórványosan a cholera esetei is mutatkoztak, nem leend felesleges egy pár ide vonatkozó adatát a tudományos kutatásoknak közölni. így p. o. ki lön mutatva, bogy a váltólázakat létre hozó úgynevezett malaria, váltakozik a viz mennyisége szériát. Mélyebb vízmedencék kevésbé veszélyesek, ha csak bennük épen szerves anyagok nem indultak korhadáénak, mint sekélyes vizrétegek, melyeknek felületük és alapjuk egymáshoz közel esvén, a nap által könnyebben felmelegithe- tők; — továbbá, hogy beszáradt mocsárok, ba azoknak talaja továbbra is nedves marad, a leggonoszabb váltóláz járványokat idézik elő s hogy sokszor az ily járványok meggátlására a legcélszerűbb eszköznek a mocsárok újból viz alá eresztése mutatkozott; ba a végleges kiszárítás eszközölhető nem volt. Befolyással van továbbá a talaj és viz vegyi összevétele, igy például a talaj nagyobb agyag tartalma az által válik a járványra nézve kedvezőbbé, bogy a vizet nehezebben szívja be, mocsár-képződésre előbb nyújt alkalmat, mig ugyancsak annak só tarKözegészségi viszonyaink.

(F olytatás.) *

Az újabb időkben sokszor merült fel azon kérdés, hogy tájunk s általában hazánk lakóinak halálozása kedvezőtlen arányának oka — viszonyítva ezt más miveltebb nemzetek halálozási arányához — hol rejlik. Az újabb idők statistikai adatai, kapcsolatban az ide vonatkozó tapasztalati tényekkel, e kérdésre is megadák a választ s kérlelhetlenül kimondák : hogy egészségügyi rendőrségünk kdrhozatos elhanyagoltságában rejlik a baj fő oka, melyre nézve, ha magunkat áltatni nem akarjuk, kénytelenek vagyunk kimondani, hogy még mindig a patriarchális egyszerűség semmivel nem törődő gondatlanságában élünk; — és ba koronkint bennünket a világjárványok rémülete» alakjukban leptek meg, a korlátoltabb gondolkozásu hideg közönnyel nyugodott meg, mint oly csapáson, melyet a bosszús egek büntetésül mértek ránk, a féltudós utánmajmolá az itt-ott felkapott semmit nem mondó kifejezéseket az epidemica con- Stitutioról, a dolgok mélyére hatolni igyekvő gondolkozó fő pedig, a légből kapott tlieoriák ingatag terét elhagyva s nem bocsátva fejét e

*) Lásd a „Békés“ ezévi 31. és 32-ik számát.

TÁRCA.

A bársony mellény.

(Tulajdonosa elbeszélése után.)

Irta: Sipos Sándor.

(Vége.)

III.

Közel egy éve múlt, hogy az életemben oly nevezetes változáson mentem keresztül.

Változás!.... E szó nem eléggé fejezi ki a valót, mert én újra születtem.

Ismeretlenem csakugyan elküldte az Ígért 10,000 frtot. Ez öszvegböl — minden adósságaim kifizetése után maradt 2000. Ebből a kitűzött egy évig megélhettem volna, de — őszintén megvallom — elpirultam azon gondolatra, hogy egyedül jótéteményből tartsam fel magam.

Dolog után akartam látni és saját keresményemből élni.

Ez kissé nehezen ment, mert előkelő ismerőseim voltak ugyan — kik ajánlataikkal elősegíthettek volna célomban, — de ők bizonyosan igyekeztek volna erről lebeszélni, sőt talán sértve érezték volna magukat hogy oly ismerősük van — ki „dolgozni“ akar.

Nem is igen kerestem én azok barátságát, kik — mig rosszul folytak dolgaim — hátat forditának s most -midőn újra szabadon lélegzettem — siettek kezet nyújtani.

Elhatárzám önállónak lenni.

Nem sokára célt értem. Egy előkelő bankár-háznál lettem alkalmazva — mint utazó ügynök, havi 200 frt. fizetéssel. Biztosítékul épen elég volt a még birtokomban levő 2000 forintom.

Bankárom igen derék, jószivii ember volt, ki önmaga mellet sohasem feledé embertársait. Hivatalnokait gyermekei gyanánt tekinté.

Legnagyobb öröme s életének legfőbb célja volt, fogadott leányának boldogságot szerezni. Nőtlen létére — testvére leányát vette magához az öreg bankár, — ki nem is volt méltatlan szeretetére.

A kis Gabriella mindnyájunk felett uralkodott utánozhatom jósága, kedvessége s barátságával s ő mégis semmi igényt sem tartott azon osztatlan hódolatra — mely- lyel iránta viselteténk.

Nemsokára észre vettem — hogy a kis büvésznö fogva tart varázs hálójában.

Eleinte nem sokat törődtem e gondolattal, — hiszen természetes a vonzalom : ö szép és kedves, — tehát örömmel csüggnek rajta szemeim. Majd holnap a sok irás alatt elfelejtem azon mély tüzü, szelíd szép szemeket, melyekkel olykor oly őszintén szemeimbe nézett!------De másnap, harmadnap — — sőt néhány hó múltán is nem hogy kijebb, de sokkal beljebb jutottam a szerelem labyrinthjába.

Fontolóra vettem helyzetemet.

Vagyonom nincs, — atyám már rég elvonta rólam kezeit, úgy hogy nem is merek tőle bocsánatot kérni. Ami vagyont egy ideig magam tudok gyűjteni, azzal titok- szerű jóltevömnek tartozom, mert adott pénzét csupán kölcsönnek akarom tartani. Amit az után fognék szerezni, igen csekély lenne Gabriella leendő vagyonához képest — s miután látszatát sem akarnám a pénz-szomj- nak — öt nőül megkérni legalább is oktalanság lenne. Azután meg — ki tudja, fogna-e engem ő is szeretni?

— — hiszen egy mosoly, egy hosszasabb tekintet, egy kis zavart s könnyed elpirulás még nem elég bizonyság; ifjú leányok szokása csupán.

De kételyeim nem sokáig tartottak.

Egy napon, sürgős üzleti ügyben elkellett volna utaznom: de mielőtt ezt tenném bankáromtól némi utasításokat kelle kapnom s e végből szobájában kerestem. Nem volt ott, a komornyik azt mondta, hogy a kertben sétál. Oda siettem tehát; de alig tettem nehány lépést a gyönyörű lugasok között, midőn megdöbbenve megállottám.

Egy gyep-pamlagon Gabriella ült és szemeit kendővel eltakarva sirt.

Oh mennyire fájt nekem hogy nem kérdezhettem meg bánata okát. Hiszen én ö előtte bizonyosan nem vagyok egyéb, mint egy közönyösen tekintett egyéniség, ki iránt

— mivel az illem úgy hozza magával — csupán udvarias nyájasságot kell tanúsítani. Fájdalmasan forditám el fejem, hogy ne is lássam öt, ki reám nézve úgy is elérhetetlen; elakartam távozni — — de nem állhattam meg, hogy mégegyszer reá ne tekintsek. E pillanatban ö is leemelte kezeit s szemeink találkoztak. Oh nem lehetett többé kételkednem!--------Ama delejes fény, mely

szemeiből felém áramlott — elárulta őt. Mindent feledve hozzá rohantam s térdeimre hullva őrületes hévvel tártam fel keblem titkait, — és ö reám mosolygott szép szemeivel, — már nem sirt.

IV.

— Gyermekeim legyetek boldogok, — szólt megindult hangon a jó öreg bankár — fogadott leányához és hozzám, — és hiszem is, hogy boldogok lesztek, hiszen az egymást hőn szeretőkre az ég reá adja áldását.

Atyailag ölelt meg bennünket s kezeinket össze téve örömteljesen nézett reánk.

A komornyik belépett és egy nevet jelentett — melynek hallattára eszméletemet véltem elveszteni.

A kertbe lépett — atyám volt, s nem Írhatom le azon végtelen örömet, midőn egymást karjainkban tartánk. A jó öreg bankár csak mosolygott, — igy volt az előre tervezve.

*

* *

Kell-e mondanom, hogy ismeretlen jóltevőm nem volt más, mint atyám.

*

* *

A bársony mellényt ereklye gyanánt őrizem, annál is inkább — miután esküvőnkön is rajtam volt.

*

* *

És itt bevégzödik életem regényes lenni; mert ugy-e az, hogy keblünkre szerető nő simul, — az, hogy szobánkban vidor gyermeki kacaj hangzik — az ugy-e nagyon prózai dolog?!-------