Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-08-28 / 35. szám
(3-azdászat, ipar, kereskedelem. A mezőgazdasági munka-erőről. Haviár Danitól. (Folytatás.) Lehető rövidséggel felsorolom itt a gyógyszereket, melyek elháríthatják, — sok e tárgygyal kimerítően, beha- tólag, szakilag foglalkozó mezőgazda véleménye szerint, — különösen a magyar alföldön elharapódzott munkaerő-szegénységet és munka-drágaságot. A jeles Ditz nemzetgazdasági szempontból „szerencsés baj“-nak mondja azon körülményt, hogy Magyar- országon a népesség nem növekszik a munka-kereslettel egyenlő arányban, mert a mi szeszélyes termelő földünk aligha lenne képes az ily számú népességet elegendő táperövel ellátni. A lakosság aránytalan felosztása alföldünkön idő múltán enyhítve lesz célszerűen eszközlött telepitések által. Csakhogy itt is szemelőtt lesz tartandó, hogy saját népünk alkalmaztassák e célra, s nem külföldről behozott idegen ajkú nemzetiség, mely az ily váltakozó éghajlathoz szokatlan, meg aztán vannak nekünk is olyan polgáraink, kik vagy külföldön — mint számos székely család — élnek, vagy nagyobb községeink feleslegét képezik. Ez a kormány feladata. Az egyes nagy birtokosok pedig a lakos-rendszer alkalmazása által segítenek magukon, mint erre alföldünkről akár hány példa mutathat. Létesítenek munkás-telepeket, hol az egyes családtagok lakást és élelmeik termesztésére földet kapnak s melyekből aztán lassanként egyes kis közsógék fejlődnek időjártával. Csak a (őtekintet oda irányuljon ily telepitéseknél, hogy alkalom nyujtassék a munkásnak bármily kis darab föld äzerez- hétésének reménye, vagy legalább biztosíttassák jövője is s ne csak ideiglenesen csalogattassék el szülőföldjéről', mert igy fog egyedül nemcsak az egyes birtokos, de az egész ország mezőgazdasága nyerni ez intózkédésckböl. A munkáskéz-hiány többi okai, mint nagyobb vállalatok létesítése, vasutak, csatornák építése stb, melyek a munkaerőt nagyrészt elvonják a mezőgazdaságról : egy hamar nem háríthatok el; de helyes intézkedések által azok rósz hatása mégis csökkenthető. A kormánynak e tekintetbeni eljárása nem helyeselhető eléggé, miután köztudomású, hogy kieszközlé, miszerint a katonaság közlegénységének egy része aratáskor szabadságolás vagy az illető állomáshelyen való átengedés folytán a betakarításnál hasznos segédkezet nyújtott. S ha tudjuk, hogy mily tétlen s mégis mily roppant mérvben fogyasztó osztály a katonaság : csak örülhetünk annak, ha hazánk igy használhatván azt, a kiadásokat csökkenti e tömegre, másfelől meg igen jó, szorgalmas munkásokat szolgáltat a gazdaság számára. Múlt 1869. évben is a katonaság munka-ereje 52,267 napszámot tett ki, mi nevezetes tényező a legnagyobb munkaidőben. Jelen évre hasonlag kivitte volt a földmüve- velési minister, hogy a katonaság jó része munkába bocsáttassák a takarás ideje alatt 3)2 kr. naponkénti ruha- koptatási átalány fizetése mellett. A felső-magyarországi tót munkások is nagy segélyére voltak mindig alföldünknek, s bár az utóbbi ínséges idők kissé visszariasztották e szegény kezéből, kaszájából élő népet, intézkedések tétettek a kormány részéről, hogy a munka-erőt szükséglö gazda-közönség, s a munkások részéről összeírások tétessenek, miszerint mindkét fél biztosítva legyen. A vasúti társulatok is könnyítik a felföldi napszámosok alföldre való jutását, a mennyiben a tömegesen utazókat mérsékelt díjon szállíttatják, minek a múlt 1869. évben 74,127 napszám volt az alföldön eredménye. Ez eljárás mellett aztán a nagy birtokosok a tömegesen leutazó munkásokat fogadhatják bérbe, mig az egyes vidék munka-ereje a kisebb birtokosok számára hagyatnék fel. A munkidőben felmerült szerződésszegési hajlam csökkentésére nézve egyrészt a kormány tehet s remélhetőleg fog is tenni hasznos intézkedéseket erélyes és mezőgazdasági állapotunkhoz viszonyított mezei rendőri törvények életbeléptetése által; de másrészt a gazdáknak is képességükben áll e bajt azzal igyekezni elhárítani, hogy a munkások díjazását természetben, tehát fökép terményekben eszközölje, mi a munkásokra tapasztalati tény, hogy a legjobb hatást gyakorolja. A napszám-drágaság egyik főokozója az is, hogy az alföldi nép az év minden más szakában — az aratási idő kivételével — úgyszólván henyél, mit sem tesz, s ennek következtében a nyári munka-idő alatt kénytele- nittetik egész évi élelmét beszerezni s munkája díjazását magasra követeli. Más országokban, hol a munka az idő tekintetéből jobban lel van osztva, a mennyiben ott nem oly tulcsigázott a gabonatermelés, a hol gyárak s egyéb munka-ágak képesek dologgal ellátni az év minden szakában a népet: — nem tapasztalható a munkás-kéz ily drágasága. Azért is, hogy népünk egyrészt szokjék, edződjék a munkához, másrészt meg, hogy élelmét ne csak a nyári munkából szerezhesse meg: szükséges lenne terjeszteni alföldünkön a téli munkát, mely álljon bár csak szalmafonásból, seprű, szakajtó vagy egyéb fagyártmányok készítéséből, bizonyára jó hatással lesz a népre, szeliditi erkölcseit, szoktatja a foglalkozáshoz, eltéríti a roszra való gondolástól némi részben s legalább is nehány frtot hajt a munkálkodó család konyhájára. Itt érintem egy szóval a selyemtenyésztés ügyét is, mely ha népünknél gyökeret ver, kétszeres előnnyel jutalmaz : megfizeti a reá szánt fáradságot és előmozdítja a fatenyésztést, mire pedig oly mérhetetlen szükségünk van, főleg éghajlati tekintetekből. A munkánál a munkás-kéz mennyiségét csökkenti a mezőgazdaságnál a gépek használata, ha az ok- és célszerűen eszközöltetik. Szabad legyen e fontos tárgyról kissé részletesebben értekeznem, természetesen csupán azon szempontból, hogy a gépek sok munka-erőt és és tdöt kiméinek. (Vége következik.) — Magyarország ez idei összes gabnatermése, ha nem is a hét év előttihez hasonló, de még mindig elég tetemes kivitelt engedne, ha a háborús viszonyok nem akasztanák meg a forgalmat. A földmivelési minis- teriumhoz érkezett jelentések szerint búzánál 296 jelentés közül 72 jó, 176 középszerű és 48 rósz termésről tudósit, rozsnál 290 jelentés közül 74 jó, 176 középszerű, 40 rósz; tavasziaknál 280 jelentés közül 128 jó és kitűnő, 140 középszerű és 12 rósz. A statistikai számítások alapján ezek szerint következő megközilitő eredmény vonható: búza várható mintegy 54 millió mérő, rozs 28 millió mérő, összesen 82 millió mérő. Ennek ellenében a szükséglet: egy évi fogyasztásra 57 millió mérő, vetőmagra mintegy 12—13 millió mérő, összesen 70 millió, maradna tehát kivitelre 10—12 millió mérő, mi legalább 50 millió frtnak felel meg, ehhez számítandók még a tavalyról maradt készletek, melyek azonban nem igen jelentékenyek lehetnek már. — Vasúti elöengedély. A közlekedési ministerium- tól Huszár Imre képviselő és társai engedélyt nyertek egy Kikindáról Nagy-Becskerekon át Pancsováig vezetendő vasút előmunkálataira. — Aradlliegye Ötvenes vidéken a búzatermés nagyon rossznl ütött ki és pedig mind a mennyiségre, mind minőségre nézve. Egy hold (1600 Q°) föld nem ad többet 6—7 mérő nagyon szorult szemnél; a rozsda a termést rendkívül nagyon megrontá; a rozs holdankint 18 mérő szép súlyos szemet, az árpa 28 mérő szép, súlyos szemet, a zab 33 mérő szép súlyos szemet ad. A repce 31 mérőt adott. A kukurica szép termést igér. A takarmányfélék nagyon kielégítő terméseket adtak. Hetivásári tudósítás. Gyula aug. 26-án. Mivel egy pár nap lehetett valamicskét nyomtatni, ma már jobbacska volt a gabonapiac, 160—170 szekeren hoztak fél és harmadrész terhet búzát, árpát, zabot. Kukurica nem volt. A prima búza 9—10 írtig kelt kicsiben; a többé-ke- vésbé vadborsós 7.30—8.50 krig a minőséghez képest. A vonult rozst 6 frtra, a csekély kétszerest 7 ftra tartogatták. Vevők leginkább a fogyasztó egyesek, fökép a piacra sütögetők voltak, mutatókból a száraz, szép áruból a helybeli üzérek is vettek néhány köblöt. Az árpa java még most is 3.30- 40 kr, csekélyebb 3 —3.20 krig kelt, épen igy a zab is, mit a vendéglősök és lie- feransok vettek leginkább. A kukuricát házaknál is erősen keresték, de a kereslet háztól sem volt kielégíthető, 6 frtot szivesen adtak volna a középszerű áruért is. Ló 50—60 drb, szarvasmarha 25—26 drb volt kelendőség nélkül, sertés ismét nagyon sok, mert a pár nap múlva kezdődő országos vásárra számitő kupecek sok apró nyájat hajtottak vidékekről nyerészkedésre. Kelendőség itt is igen csekély, — a venni akarók megvárják az országos vásárt, ha olcsóbb lenne. Dinnye jóval kevesebb, mint a múlt héten, kelete lassú azért is, mert nem jó és hüves idő van, azért is, mert a szöllö, szilva; körte, alma kedvesebb már. Hal szekeren nem volt, a helybeli halászok egy 10 fntos szép süllőt 6 aj frtra tartottak. Pa és nád igen kevés, az első jó kelettel. Szén elég volt, zsákja 40—50 kron kelt. A fejes káposztából 7—8 szekerén hoztak s fejét 4—7 krig adták gyors kelet mellett. Sz. L. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : HAJÓSSY OTTO. i© S3 © ■4J © > :0 © •-© '© a c © © ta 43 > § £ cn fa © :o © .S-w be r, «3 o3 •5 :© tC-© á eö #o3 "2 ©3 :© (M c3 d ö CQ • © rH © • N fa fa *© o •! S3 J4 •© o3 rzí 2 & il) C ® a O © te © . 2 05 S3 h % f- £ ©-«Eh £ cS J 1 § © m fa-i G i-?£ bC rH ej l-g" S Z* :o a "S a Ifi 03 •g1 Mas © 3 ss W © S3 m QO I* 'bp I *© :© r* O o <m k! *■* K to b -2 e> s na u cg .J. _ © § “8 H <U * *© fa 'S-* O IC CM -M w h3 ~~ g «H |.Sf '03 to 03 S3 • H > S3 03 '© fa H3 © • ~ S3 03 :r-4 S3 <■£ ■£> 03 te u ^ 'N © £ anfa >» «S S* ÍH © S *2 & © fi g ,© sn 2 yn « .fiS fe H H ű be © * g s © © Ö © *53 o3 > S3 © <3 ca 03 -*-> 03 V 'S N P 03 ■s u cs te © © © eS o © CM •s *<8 © c © P-m *•© *•© '5* r© v© U-, S3 ± O 11 © u fa ésí !© © :© r. © © ^ Ä « *© © M © ’■* N X -© © u it) ej m ej S © -© © M O fa cs to Ö c3 S3 cö (7°) Hirdetmény, 3~2 Gyula városában egy, 350 legényre kivántató laktanya, 9 tiszti lak és irodahelyiség, valamint 50 lóra való istállóból álló épület építtetése elhatároztatván; az e szerint készítendő rajztervezetnek folyó 1870-ik év november hó 1-sö napjáig Gyula város tanácsához leendő beadására ezennel akként nyittatik pályázat, hogy a két legjobb s elfogadhatóbb tervet beadó közül az első 200 frt. a második pedig 100 fttal fog jutalmaztatni. A pályázni kívánók akár Írásos akár személyes megkereséseik folytán az épitendő épület megállapított tervvázlata Gyula város tanácsa által egész terjedelmében közöltetni fog. Kelt Gyulán 1870. julius hó 24-én tartott városi képviseleti közgyűlésből. Kiadta: Popoviis Jusztin, városi jegyző. Gyulán, Dobay János gyorssajtóján.
