Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-08-21 / 34. szám

A munka az ember kötelessége, — mert léte alapja, — de joga is, mert nélküle nem élhet. Legszemlélhe- több ez állítás helyessége a mezőgazdasági életben, hol az ember az anyagi térre lépvén fökép anyagi ja­vak gyűjtését tűzi célul. A mezőgazdasági munka-erők legnevezetesbbike az emberi kéz, mely annyit izzad, feketére barnul, meg- kérgesedik a neki jutott igazgató szerep vitelében, akár ha csak egyszerű eszközt forgat, melynek saját ereje ad­ja meg a hasznos munkát, akár midőn kiválóan veze­tőül tűnik föl más erők segélyével működő gépek sza­bályozásánál. — Hazánk gazda-közönsége utóbbi időkben mélyen érez­te a munkás kéz fontosságát, midőn annak hiánya vagy hallatlan drágasága a kétségbeeséshez közel állapotba sodorta a földműveléssel foglalkozókat. Ez okból itt cé­lom a munkás-kéz tapasztalt hiányát, s illetőleg a nap- i szám-drágaságot, mint a gazdaság végromlással fenyege­tő baját fejtegetni, s kimutatni a forrásokat, honnan e calamitá8 eredt, valamint az eszközöket, melyek hasz­nálata e vegyes források apadását és kiszáradását ered­ményezné. — A magyar alföld népessége igen aránytalan a lakott földek kiterjedéséhez, termő erejéhez mérten. Oly ritka délibábos síkságunkon a nép, hogy ily egyenetlen el­osztás tekintetéből, fökép ha minél szebb területet ve­szünk föl, s a községek számát sem feledjük ki, az al­föld Magyarországon az első helyet foglalja el. Például összehasonlítom nehány megye népességét. Győrben 1 □ mértföldre esik 3560 lélek. Baranyában „ n ff 3090 ff Vasban „ ff 3024 ff mig Csanádban „ ff ff 2500 ff Békésben „ ff f 2076 )f Caongrádban „ >f ff 1700 ff a régi adatok szerint; Békésben a nemrég megejtett népszámlálás szerint 3500 lélek jut egy négyszög mért­földre. Ez adatok bizonyságot tesznek arról, hogy népesedé­si viszonyaink az alföldön nem a legjobbak; de ha az egész országot tesszük hasonlatba a többi európai álla­mokkal, azon sajnos tapasztalásra jutunk, hogy e tekin­tetből csak a 9-ik helyet foglaljuk el. Pedig ellenkezőleg: süriibb népességre lenne szüksé­günk, különösen, miután az utolsó két évtizedben a föld- mivelós borzasztó arányokban foglalta el az addig he­verő földet, s igy a munka-erö is hason arányban lett szükségessé. S eltekintve attól, hogy gabna-terrnelésünk fokozódott, a viz-szabályozás igen sok területet szolgál­tatott át az ekének, meg a többszörösen emelkedett ki­adások rákényszeritettek a belterjesebb munkálásra, mi együttvéve hatott arra, hogy kétszer-háromszor nagyobb erő alkalmaztassák a földművelésnél. Magyarországot általában véve egy főre 6 hold föld művelése esik, s ez korántsem oly viszás arány, mint­ha összevesszük Békés-, Csongrád- és Csanád-megyét, hol — bár a szántásnál a népességnek csak felét tud­juk be munkásokul — egy-egy munkásra körülbelül 12 hold jut. Más országokban meg egy hold megmunkálá­sával, belterjes művelés mellett, gyakran több ember foglalkozik, s legalább is hallatlan az ily aránytalanság nép és terület szempontjából. Ily csekély erő mellett lehetetlen, hogy az alföld csak közönséges művelés mellett is képes legyen középszerű terméskor, idegen munkások nélkül eleget tenni a me­zei munka követelésének. S ez állapot természetes következménye, hogy a mun­kás-kéz napról-napra jobban kerestetik, mi pedig egyik fö előzménye a napszám drágulásának. A munkás kü­lönben is könnyen megtudja Ítélni: mikor van reá na­gyobb szükség, s ahhoz arányitja követelését; de ná­lunk a napszám-drágaságra nagy befolyással van azon körülmény is, hogy a munkások igen sok helyen na­gyobb csoportokban dolgoznak együtt, mint az a nagy birtokokon történik, s hol az érintkezés gyakorisága, s a különböző természetű egyének egymásra hatása gyak­ran abban nyilatkozik, hogy elégedetlenkednek, nagyobb dijjazást kívánnak, s ez által emelik a bért nemcsak azon a vidéken, de miután az ily ügy könnyen terjed — az ország más részeiben is. Nagy baj a mi mezőgazdaságunknál az is — és erő­sen bosszulja meg magát, — bogy a munka nagyrészt egy időre esik, minek oka, hogy nem gazdálkodunk ok­szerűen, nem osztjuk be művelés alatt levő földünket célszerűen, a váltó-gazdaság szabályai szerint. Mert pél­dául, ha földemet % részben gabonával vetettem be, s csak % részt hagytam takarmányra vagy kapás növény termesztésére, a legtöbb munka egy időben, aratáskor fog teljesittetni, s hogy helyesen betakaríthassam az ál­dást, földem mennyiségéhez képest csak megfeszített erő és kiadások árán érhetem el célomat, — mig ha csak %-e részben vetettem volna gabonát, a többi termény betakarítása más időre esvén, azt könnyebben s erő kí­méléssel, pénz megtakarítással tehettem vala. — Különben az 1868-ik évben jelentkezett napszám-drá­gaság okai olyanok is, melyek rendkívüli állapot ered­ményeiül róvhatók föl. S ezek közzé tartozik, hogy a tavasz korábban köszöntött be meleg sugarával a szo­kott időnél, s az építkezési vállalatok, — melyek főleg a fővárosban inditattak nagyobb mérvben, — a mun­kásokat tömegesen Pestre vonják, s a közeli gazdák tá­volabbról kénytelenittetének munkásokat szerezni, s ez igy gyürüdzött a központtól az ország minden határszé­le felé; — a vidéken pedig igen sok birtokos, ki kü­lönben saját erejével végezte azelőtt mezei munkáját, — az előbbi év jó termése által jobb helyzetbe jővén, — napszámost fogadott, bár a munkás dijjazása rendes­nél magasabb volt; könnyen tehette, miután munka-szük­séglete legfeljebb nehány napra terjedett; a számtalan vasúti és csatornázási terv kivitele is igen sok embert foglalkodtatott, s a munkások e jó helyzete nőttön-nőtt az érlelés és takarítás idejében annyival is inkább, mert a termés bősége iránt mindenki a legnagyobb remények­kel viseltetett, s az előnyős aratás fejében a gazdák meggondolatlanul verték föl egymás ellenében a napszám árát, nem tekintvén a következményeket, melyek a leg­szilárdabb alapon nyugvó gazdaságot is erősen megren­dítették. Ezekhez sorozható még az addig csak hellvel- közel tapasztalt szerzödés-szegés a munkások részéről, mely szabálytalan eljárás némely vidéken, dacára a tör­vényhatóságok erélyes fellépésének, általánossá vált, e rendetlenkedés, mint métely vonult végig az alföldön, s csak fokozva a követeléseket, melyekkel az ínséges években annyi méltánytalanságot szenvedett nép, erre való visszaemlékezése folytán is a túlcsigázott díjazás­ra nézve tett. Ezen ideiglenes s rendkívüli okok hatottak a munka­ár rendkívüli emelkedésére. Azonban megkell gondol­nunk, hogy nem egy e bajok közül igen könnyen is­métlődhetik, s azért nem kell mulasztani a legkissebb alkalmat is, mely elhárítására szolgál a haza testén rák­feneként rágódó munka-eröhiány és munka-drágaság je­lentkezésének. Mert oly betegség fészkelhetné be ma­gát más különben nemzetgazdaságunkba, mely emész­tésével csak akkor hagyna fel, midőn nem talál többé anyagot romboló hatalma, midőn kiszivattyúzta mező­gazdaságunk erejét, s felforgató a társadalmi rendet, a viszonyt munkás és munka-adó között, s óriási mérvben csonkítaná a nemzet erejét vagyonát és becsületét. — (Folytatjuk.) — Az adóbehajtás a magyar pénzügyminiszter egy rendelete szerint szigorúbban foganatosítandó ezentúl, miután az országnak könnyen szüksége lehet nagyobb pénzösszegekre. A pénzügy igazgatóságok utasittattak, hogy a nagyobb adóösszegeket azonnal a központi ál­lampénztárba juttassák. — Biharmegye egy kincsbányája. Minta „nagy­váradi lap“ Írja, a révi és ronkolyosi agyagföld a legki­tűnőbbek közé tartozik és porcellánégetésre annyira al­kalmas, bogy most. is, dacára a közlekedési nehézségek­nek nagy mennyiségben száilittatik Csehország hutáiba. A lakosság most is nagy mérvben foglalkozik agyag­edény égetéssel és az évi gyártmány értéke mintegy fél millió forintra becsülhető. A biharmegyei feketeerdői huták is ezen agyaggal dolgoznak és a vasút megnyi­tása után ott egy kis vállalkozási kedv nagy gyártele­peket létesíthetne. Hetivásári tudósítás. Gyula alig. 19. Ismét csak gyenge piacról szólhatok, az esős idő miatt szegény volt, kivált a gabonavásár. A búza ára nem változott; sem az árpáé. Kukurica egyetlen szekeren volt, mi nyomban elkelt 6 írtjával, szorult hizlalók egy helybeli kereskedőtől 60—70 köb­löt vettek jő minőségűt ugyancsak 6 írtért loco magazin. Zab nehány szekeren volt, a jobbacska, száraz 3.60 kron, a vonult 3 írton volt vehető. Dinnye kevesebb mint a múlt héten, de mégis sok, a ragyaverte sárgadinnye százát 2—3 írton adták, jobbá­ra sertéseknek és teheneknek vették. A szépe a görög­dinnye százának 4—5, kivételkép 6 frt volt. Zöldség sok és szép, az ugorka hallatlanul olcsó, egy garason 20, kivételkép még 30-at is adtak. Az ecetbe való egyenkint válogatott szép ugorka száza 20 kr, a a csekélyebbé csak 10 kr. A sertésvásár nagyon nagy volt, ezer darabnál több volt kiállítva, kelendőség középszerű, az árak emelkedőben. A lóvásár középszerű, csak kissé formásabb paraszt lovat is 80—100 írtra tartogatták. A marhavásárra 20 db fejős és 3 meddő tehén volt, kelendőség igen csekély, az árak mérsékeltek. Fa kevés, magosabb áron rögtön mind elkelt. Szén múlt heti áron lassan kelt. Hal kevés, a legszépé nagyja 40—50 kr, a hitvány aprós 16—20 kr fontja. Sz. L. :0 S <0 © > :0 JA ©-Ű ‘© J ^ © © > © - C/3 P 8 _o „ nO cc cS .© 3 n r :© bß ^ © *© P o3 "2 se J4 © bß © r 8: 1 N <M § U © © © •© ^ JA 00 bL *© '© :© JA CM of ja «8 © rg <M ^ 2© 8 <M CM 2 'CS bß O G § © ;P U '© > JA '© JA ifi ~ P § <? iio h a 4* -f3 © rv £ © . £ «ja c t.- C8© .B* fe d a ce £ p « £ ^ ÍN -55 o3 *­. 'SpM ® 3 a :© « O .M CM I & W 't <M i-ijd | ű -ö iá © o s «« £-© % » S3 e © >5 tTUS c8* U S > figí © 3 es £ ti *2 o S t~. 2 e u sÉfe 3 ÍN ® s (fi SE ti ® SB & •siV rC> © •—S •’Tf 63 SD £fi N »C m ® "O cí ti 6DI. ® o sp be u cs | S’ -g §3 g| S! ® o ‘Sí © ce > 63 O X OS be o o © S3 . «3 O •gr* o CM •o s :© ■35 © O ' o .te cc & a o !U • 5 -c8 ro P *© c © J© ^© ^ S3 i* •S.B 9 u M • ® ü Sh p h M ® “ N . cc •© U ÍN r5^ SE « g a s i s O 6? U > P bß x w 2 ® M ­•r* S3 © p s a- 2 1%' *«8 1 a :C-■Z * t© ti (70) Hirdetmény. 3—1 Gyula városában egy, 350 legényre kivántató laktanya, 9 tiszti lak és irodahelyiség, valamint 50 lóra való istállóból álló épület építtetése el­határoztatván; az e szerint készitendö rajzterve­zetnek folyó 1870-ik év november hó 1-sö napjáig Gyula város tanácsához leendő bea­dására ezennel akként nyittatik pályázat, hogy a két legjobb s elfogadhatóbb tervet beadó kö­zül az első 200 frt. a második pedig 100 fttal fog jutalmaztatni. A pályázni kívánók akár Írásos akár szemé­lyes megkereséseik folytán az építendő épület megállapított tervvázlata Gyula város tanácsa által egész terjedelmében közöltetni fog. Kelt Gyulán 1870. julius hó 24-én tartott városi képviseleti közgyűlésből. Kiadta: Fopovits Jusztin, városi jegyző. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : HAJÓSSY OTTO. Gyulán, Dobay János gyorssajtóján.

Next

/
Thumbnails
Contents