Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-07-31 / 31. szám

II. évfolyam.

Gyula julius 31-én 1870.

31-ik szám.

Szerkesztőségi iroda:

Főutcza 186. sz.— Ide intézendő I minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

Hirdetések elfogadtatnak a kiadd hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán.

Hirdetések dija : Egy négy ha- i sábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.

Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Egész évre...........................4 frt.

Fél évre

........................... 2 frt.

Ne

gyed évre...........................1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők.

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

B.-Csaba julius 28-án 1870.

(R.) A megyerendezési törvényjavaslat az első, főtüzpróbát diadallal állta ki, kevéssé megviselve sikerült a képviseló'ház klizdhomokán áthatolnia s nem valószínű, hogy rajta a felsőház is lényeges változtatást tegyen ...

Nagy harc volt az, mely az ország, sőt a civilizált világ szemeláttára, heteken át, mindkét részről vivatott.

Nincs ütközet füst nélkül, ennek is volt füstje elég, de a megyerendezési törvényjavaslat körüli nagy vita, lényegében egyike volt ama következésterhes elvharcoknak, melyeket a modern társadalom és politika követelményei el- odázhatlaíiul napirendre hoznak.

Mind a két vivófélnek ugyanazon szavak voltak zászlajára irva, csak különböző sorrendben : Parlamentarismus és autonómia az egyiken, autonómia és Parlamentarismus, a másikon. Íme a különbség.

S mégis mekkora különbség!

E törvényjavaslat inaugurálásával a megyei autonómia lesz eltemetve, monda az egyik fél, amúgy a Parlamentarismus válnék lehetetlenné, monda a másik; azt hozzuk be, a mitől a tudomány és gyakorlat egyiránt óv : a közigazgatási centralisation igy az egyik; a megyék átöröklött szellemével s hangulatával a kormánnyal szemben s különben is teljes autonómiával, a köz- igazgatás exactsága válnék kétségessé — igy a másik.

A tudomány, a szabadelvüség, a politikai gyakorlatiasság, élő magas példák, a história érvei mellett és ellen — latra vettettek —

Parlamentarismus és autonómia oly magas tényezők, melyeknek fontosságát csaknem mindnyájan elismerjük s csaknem mindnyájunk közóhajtása, hogy államéletünk ezen két factora kellő öszhangzásba hozassák.

Mily mértékben van ezen öszhang, az egyensúly a törvényjavaslatban lefektetve — azt kiki megbírálhatja, a ki ért hozzá — volt ma- gyárazat hozzá, tanulságos, elég.

Részemről azt tartom: hogy a Parlamentarismus az autonómia fele nem ment el azon határig, a meddig érdekeinek, feltételeinek compromissioja nélkül — elmeheteit volna.

Mindazonáltal azért kétségbe nem esem, sőt másrészt a törvényjavaslatot hathatós előre lépésnek tartom. Difficultált tételeit illetőleg, kétségbe nem esem azért, mert igaz ugyan, hogy institutiok nevelik a polgárt, sőt az embert magát, de épen az-ért tekintve, hogy a magyar fajba alkotmányos élete oly szívósságot öntött, melyei annyi megpróbáItatások köztszabadság- szeretete nem csak nem lazult, sőt fokozódott, mielőtt az önkormányzat iránt való érzékét elvesztené, a törvény felesleges óvakodását módos itandj a.

Úgy tekintem e törvényjavaslatot, mint a kellőnél magasabbról leeresztett inga első esését, melynek tulnan emelkedése szükségkép az esés kiindulásával van arányban — nyugpontját megtalálja bizonnyal.

— A Törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény javaslat tárgyalását, jul. 25-én tartott ülésében végezte be a képviselöház, végleges megszavazása pedig a másnapi ülésben ment végbe, mely alkalommal 150 képviselő az elfogadás mellett, 101 pedig ellene szavazott.

cG(D

.

Ugyanez ülésben szavaztatott meg a belügyminister által közbiztonsági célokra kért 162,000 frtnyi póthitel, továbbá a közoktatási minister 1870-ik évi kiadásainak fedezésére szükségelt póthitel is. A julius 27-iki napirendét pedig a kérvényi bizottság jelentése képezé, melynek elintézésével több száz kérvény vándorolt a szak- ministerek feneketlen archívumaiba.

— A küszöbön levő háborúra vonatkozólag a múlt hét hírei még mindig csak harckósziilödésekröl beszélnek. Egy-két jelentéktelen elöörsi csetepatén kívül komolyabb s nagyobb mérvű összeütközés .nem történt, igy Saarbrückennél e hó 21-én, mely alkalommal egy francia lovas elesett, egy poroszkatona pedig megsebesült; 26-án a reimsi hidnál volt összeütközés porosz uh lánosok, bajor vadászok és francia gyalogság között, mely — állítólag az utóbbiak hátrálásával végződött. A franciáknak ezúttal egy halottjuk, a poroszoknak 2 se- besültjök volt.

— Az osztrák-magyar monarchia semlegességi nyilatkozata, mely valamenyi birodalmi kiilképviselöhöz intéztetett, a bécsi hivatalos lap e hó 28-iki számában jelent meg.

— Oroszországról ismételve is azon hir kering, hogy Czenstochauban közel határainkhoz. 30,000 orosz áll.

Közegészségügyi viszonyaink s e körüli teendőink.

Talán csodálkozni fog a nyájas olvasó, hogy a véres háború előestéjén, a midőn a távirda meg lehet nem sokára nagy ütközetek világiba szóló hírét hozandja, a csalhatlannak deciaráit, de csalhatlansága dacára mégis az események irányában rettenetesen csalódott pápa korában, akkor, midőn államok a válság küszöbén állva polgáraik szorongó kebellel néznek a legközelebbi jövő eseményeibe, lapunk, bár politikai lap, oly nagyon mindennapi üggyel: megyénk közegészségügyi viszonyaival bíbelődik. Ne csodálkozzék senki; a magas politika kérdéseinek, mint a melyek a napi időszaki sajtóban úgy is, sokszor egész unalomig megvitattatnak, lapunk csak halvány viszhangja lehet, mig legközelebbi s legháladatosabb feladata : közvetlen érdekeinket képviselni s azok megvitatásával használni a közügynek. Ha sejtelmünk nem csal, a me- gyevendezósi törvényjavaslat — elhagyva az alsóházat s átmenve a felsőház retortáján, majd szentesítést nyerve, — törvénnyé válik; a megyék leendenek, miknek már rég, nevezetesen parlamenti felelős kormányunk fenállása óta len- niök kelle vala: az állami administratiot közvetítő s a törvényt saját közegeik által végrehajtó önkormányzati testületek s mint ilyenek első sorban hivatva leendenek egyéb ügyek között a közegészség eddigelé meglehetősen elhanyagolt ügyét felkarolva, kezelni. — E fontos szerep előkészitése iránt a közvéleményt jó előre tájékozni feladata ez igénytelen soroknak, nem azért, mintha a jelenlegi megye e téren is meg nem tette volna mi tehető volt, hanem — valljuk be igazán — a szenvedélyes pártharc efélékkel bennünket tüzetesen foglalkozni nem engedett s a közegészségügy a megye egyetemét csak annyiban foglalkodtatá eddigelé, a mennyiben per tangentem az alispáni szokásos jelentésekben felemlitve lön, hogy a megye egészséges; pedig alig pár napja, hogy az országgyűlés tennében egy ellenzéki képviselő egészségügyünk szánandó voltáról tartott jeremiádot s annak tulajdonitá Buda-Pest népességi apadását; joggal-e vagy jogtalanul — majd meg- látandjuk.

Kísérjük ennélfogva az egyént bölcsőjétől sírjáig, sőt tegyük észleletünk tárgyává még előbbi állapotában, midőn még az anyai szervezet élősdije, hogy igy fejezzük ki magunkat; nézzük, hogy e pályán minő kártékony befolyásoknak van kitéve élete; melyek azok, melyek elhárithatók; melyek ismét azok, melyek ellenében az állam minden az egyén javára közbe lépni akaró ereje megtörik, hogy igy felismerve az elhárifiiatokat, azokat valósággal saját körünkben elhárítani is igyekezzünk s igy a körülményeket tájunk szaporodása s erősbödé- sére nézve kedvezőbbekké idomíthassuk.

Megyénk népességi szaporodásáttekintve 1863. óta megnyugtató folytonos emelkedés mutatkozik, az 1863-ki ínséges év következményei az 1864. óv szapbruságán volt érzékenyen észlelhető, a 60-as évek alatt azonban legnagyobb, nevezetesen 4030-ra rugó szaporuságot a múlt 1869. év mutatja. Mind e mellett a halva szülöttek évi contingense megyénk területén még mindig aránytalanul nagy összegekkel szerepel s rendesen 200—300 között ingadozik s a múlt I860, évben 252-t tett. Még nagyobb, sőt mondhatni megdöbbentőkig nagy a 0—1 évig áldozatul eső gyenge gyermekeknek száma s ez a múlt 1869. évben is 2691-re rúgott s azt megelőzött években is e szám körül ingadozott. Hol rejlik e kedvezőtlen arány oka ?

Népünk, dacára, hogy megyénk népessége aránylag felvilágosodott józan gondolkozásu s az értelmiség dicséretes fokán áll, még oda nem jutott, hogy megértse, mit a költő mond : Ehret die Frauen, mely azonban nemcsak a nőnem iránt köteles tiszteletet parancsolja, hanem egyszersmind arra is felhív, semmi olyasra nem kötelezni őt, mi hivatásához nem mért, testi erejét s fejlettségét, pedig túlszárnyalja; nem jutott még oda átgondolni azt, hogy minden mozgás és munka az anyag rovására történik, különösen akkor, ha az tulíeszitett s hogy ha ez anyag a mozgás és munka által nagyobb mennyiségben vonatik el, a leendő egyén táplálására annál kevesebb jut; nem ért még oda, hogy őt ez állapotában ne csak a benső háztartás köny- nyebb teendőinek ellátásával bízza meg, hanem egyszersmind az ő fárasztó mezei munkáinak is társává ne tegye. És ki nem látott közöttünk áldott állapotban levő nőt a legterhesebb mezei munkával foglalkozni, erejéhez alig mért terheket emelni s igy kitenni a veszélynek nem csak magát, hanem magával együtt leendő magzatát? Nem túlhajtott ennélfogva azon nézet, mely a nálunk oly sűrűén előjáró magzat el- menések és satnya szülések okát e körülményben keresi; melyhez ha még a szegényebb osztálynál a ki nem elégítő silány táplálkozást is vesszük, egyátalán nem lehet megdöbbentő a veleszületett gyengeség következtében részint a szülés alatt, részint az első évben történő halálozások nagy száma.

Másik tényezője az első évben oly nagy halálozásnak nálunk a kellő ápolás hiánya, minek oka a legritkább esetben az anyagi gondatlanságban, legtöbbször a szegénységben rejlik. A szegény anya, ki férjével együtt két keze munkájából él, ha kiakarja érdemelni napi bérét vagy a fenntartás követelményeinek eleget akar tenni, alig fordíthat időt arra, ki egy maga képes egy egyént foglalkodtatni, ha az