Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-07-31 / 31. szám

ápolás minden feltétleinek eleget tenni akarunk s igy a gyermekre alig vár más sors, mint ha szervezete ehez elég erős, megküzdeni e kedvezőtlen befolyással, ha nem elég erős, áldozatul esni a nyomornak.

Tehet-e ily körülmények között valamit az állam, vagy tehet-e egyes helyhatóság? igenis tehetne a szegény ügy felkarolásával, ha államunk pénzerejét más kiadások nem vennék csak nem a kimerülésig igénybe. Azt hiszem reánk nézve jó ideig csak a jámbor óhajtások közé fog tartozni, hogy filléreinkből ez ügynek is áldozhassunk valamit. — Hanem igenis van egy kártékony befolyás, melyet nem csak elháríthatunk, de minden áron el kell hárítanunk s ez a szülőnő körül megyénkben ma még divatos kontár bábáskodás. Hány gyermek, sőt talán anya élete esik részint tudatlanságból eredő mulasztásoknak, részint ferde otrombaságoknak áldozatul, csak akkor mondhatnék meg, ha a családok tűzhelyeinek eseményeit nem fedné igen sokszor a titok sürü fátyola, és hogy a halva született gyermekek számának igen nagy százaléka ezek rovására esik: az tény. De lehet-e csudálkozni azon tudatlanságon, melyet e nők körül tapasztalunk, ha tudjuk azt is, hogy ezek szülészeti minden ismeretüket a megye területén egyik vagy másik orvos által oktatva minden sziilészi gyakorlat nélkül meritik, nagy része a szülőnő ágyához lép, de még eddig szülőnőt nem látott, rendellenes szülésről pedig csak bezzélni hallott, azonban a megyei szabadságlevél védelme alatt szabadon kontárkodik. És a mi legsajnosabb: népünk saját ellenszenvei viseltetik a műveltebb, kimeritőbb szakis méretekkel rendelkező szülésznők iránt, és pedig leginkább azért, mert ezek a hivatásukból kifolyó szigorú kötelezettség teljesítésével további teendőik után látnák, mig amazok az ily alkalmakkor kimaradhatlan komas’ág öszvehi- vására s együtt lakmározásra s a szülőnő körül minden kigondolható, sokszor nem csak felesleges, de határozottan ártalmas dolgok végzésére is vállalkoznak, s népünk ezért nekiek adja az előnyt. Nézetem szerint elérkezett az idő, hogy e különben is elég botrányos de, egyszersmind határozottan káros intézményt, mely ma már teljesen feleslegessé is vált, irgalom nélkül eltöröljük s újabb succrescentiával e veszélyes osztályt tovább ne gyarapitsuk, hanem őket kihalni engedve, népünket lassankint oda szoktassuk s némileg oda kényszerissük, hogy

ezek hiányában értelmesebb szülésznőkhöz folyamodjék a kellő szükség esetében.

(Folytatása következik.)

A gyulai r. kath. iskolák állása.

A népnevelés mindnyájunk ügye. Mentül miveltebb valamely nép, annál több alappal bir naggyá és hatalmassá fejlődni s egyeseknek erkölcsi és anyagi jóléte annál inkább biztosítva van. Nem lehet érdektelen tárgy tehát, ha városunk nevelési ügyét olykor-olykor a nyilvánosság utján tárgyalás alá vesszük, sőt inkább azt hiszem, hogy a város közönsége jogosítva van iskolai állásáról s a növendékek elöhaladásáról értesülést szerezni.

Városunkban — az egy rajziskolát kivéve — felekezeti iskolák létezvén, nem vagyok azon helyzetben, hogy a többi vallásfelekezetek iskolai állásáról s azok növendékeinek szellemi képeztetéséröl bővebb ismertetést közöljek, csupán a r. kath. iskolákra szorítkozom, ezekre nézve pedig azt, mit szerény tehetségemmel észleltem, nem rettenek vissza, szerkesztő ur becses engedelmével lapjában nyilvánosságra hozni.*)

A r. katholikusoknak ez idő szerint van egy föelemi tanodájuk négy osztállyal, egy elemi iskolájuk három osztállyal és két leányiskolájuk. Ezen iskolákban az osztályokhoz képest beosztva taníttatott ez évben, heten- kint 20—24 órán keresztül: Írva olvasás, gépies és értelmes olvasás, magyar és német szépírás, vallás és erkölcstan, magyar nyelvtan, számtan, természettan, természetrajz, történelem, földleírás, terményrajz, gazdasági ismeretek, polgári jogok és kötelmek, szavalás, ének, rajz és tornászat. — A föelemi tanoda III. és IV. osztályát tanitotta Plank Alajos, a II. osztályt Gergely Péter, az I. osztályt Domonkos János, az úgynevezett németvárosi elemi iskola III. és II. osztályát Tanay Gyula, az I-sÖ osztályt Hermann Hugo, a magyarvá- rosi leányiskolát Szieber Nándor és segédje Papp Károly, a németvárosi leányiskolát Nie der may er Antal és segédje N é c s e y Bálint.

A tanoncok száma ez évben volt:

A főelemi tanoda I. osztályában

...................... 183

11 ii É n

Az elemi iskola

III.

IV.

I.

II.

III.

63

20

27

90

26

41

*) Szives készséggel nyitunk tért e cikknek s óhajtjuk: vajha a többi felekezetű iskolák állapotáról is küldetnének be hasonló közlések. Szerk.

TÁRCA.

Munkácsy Mihály „Siralomház1 című festvényének magyarázata.

(Vége.)

S egy kép a gyerekéletböl :

E sorok Írója, midőn a bugyogót még hátul gombolták, egyszer nagy hibába esett! az apa íróasztalát kívánta meg, mely a háznál nenyulj hozzám virág volt, mert hát arról annyi kivánatos tárgy mosolygott eléje, mint: tolikés, körző, rajzón, meg olló, meg stb., hogy ellentállania lehetetlen volt. Igaz, eleget tusakodott ö magában, eleget mondta: ne bántsd, nem szabad, de a tilos vágy ördöge, mely még szintén kicsi s mégis erősebb volt, mint az ö törvénytisztelete — végre is győzött. Először csak egyet, igaz, hogy a legpikánsabb tárgyat, a tolikést vette elé, csak azt, többhez nem nyúl, nem ő, hanem il ne coute, que le premier pás, csakhamar rá tette kezét a többire is, rajzolt, firkált, nyirbált papirt, asztalt, a mint jött, s némi jelentkezéseit a fel-felébredő kisbirónak nem számítva, pompásan mulatott. Egyszer valaki azt találta mondani, hogy apa, a ki látogatóban távol volt, délután hazajön... Terringettét, ez minden számításon kívül esett, ijedve lökte oda az ollót, a mellyel épen valami rovatos históriából katonákat vagdalt, egy tekintetet vetett az asztalra, mely gazdálkodásának iszonyú nyomait mutatta s boszut kiáltott a szentségtörő fejére! rettenetes, borzasztó, többé jóvá nem tehető bűntett, mit csináljon, hova legyen, tépelö- dik, végre nagyot fohászkodik és határoz, kér egy darab kenyeret, veszi fabaltáját, ezeket az előre látott és nem látott esetekre — s ki a házból, át a sertés-udvarra, a hol nagy belindek volt, s be a csudafa erdőbe — igy hitták a gyerekek a belindeket. Itt némileg megnyugodott, leült, nagy busulásnak adta magát s várta az események lefolyását. Gyermeklárma, zaj elhatottak hozzá, de ő nem mozdult, áthághatlan fal választotta el öt mindentől. Egy volt a mi némileg vigasztalta, a darab kenyér, melyet nagy erélylyel majszolni kezdett, de meg csak neki keseredett s csak most kerülne oda, a csudafa erdőbe, az a zsidóék Iczigje, majd

lakolna az az ö nagy szerencsétlenségéért s megforgatta fabaltáját... De kocsizörej, ha! örömzaj, apa haza érkezett, itt a critieus pillanat, mind a két fülébe belecsendült ... a ki amott tündökölt, az ö volt táv o 11 é- t éve 1 s hát P. hol van, most volt itt, P..! P..! P..1 sehol, se a házban, se a kertben, se az udvarban, se a lóistállóban, legalább ha csak ott lett volna, bele kiabáltak, isten ments, még a kútba is, e pillanatban nem volt féltettebb kincs a háznál ö nála, a mi őt némi önérzettel töltötte el, futott volna is ö kedves, jó apja elé, a ki talán valami játékfélét is hozhatott számára, hanem hát egy iszonyatos ür tátongott közte és a világ közt, abban az istenadta íróasztal, az a megku- szált asztal, de minek is van Íróasztal a világon, hanemha azért, hogy egy hátulgombolt gyereket szerencsétlenné tegyen. Ily érzelmek dagaszták a kis bűnös kebelét, mehetett is volna, meg nem is, nem is ment, hanem maradt, mint ha gyökeret vert volna, s fejét nagy busán s némi daccal lehorgasztotta. De kint mindig élén- kebb lett a világ, valóságos hajtóvadászatot rendezdek, persze ö ellene — már bizonyosan tudják az íróasztalt — a hajsza közeledett a csudafaerdőhöz, árulás, valaki elárulta, persze elárulta a' kanászgyerek, a ki látta mikor oda ment, nösza fel, vessd el magad, igen, de lábai rövidek, szive még nehéz volt, aztán meg a mint futott, mindenütt megmozdult az erdő a feje felett, nyomon követték, egyszer csak ölön csipi két hatalmas kar, felemeli s viszi, viszi jaj neki, viszi, apához viszi, persze hogy hozzá, a ki már az ijedségére is hajlandó lehetett némi elégtételre... hát te hol voltál ilyen amolyan, hát, hát... nos?... hát az íróasztal... a tolikés, a rajzón... hát én a csudafa erdőbe... mentem. ..zsi vány na k... Siralomházba nem került a gyerek, mert hát a háznál állandó statárium volt, mely az ítélettől a végrehajtásig csak annyi időt engedett, mekkora a távolság egy térdre fektetett gyerek felületté lett alulata és annak egyik felső végtagja közt, a kinek alsó végtagján a gyerek esetlegesen kereszt helyzetbe jutott... tehát...

Ha van, mi ebből a tanúság? mindenek előtt az, hogy a fiú kicsi volt s már is magyar, aztán, hogy a dajka meséjét nem plagiálta, körülbelől ugyanazon téA magyar leányiskolában

....................................... 176

A német „ ....................................... 140

Öss

zesen 766

Ebből nem szerint:

Fiú.............................................................................. 450

Leány................................................. 316

Valláskülönbség szerint:

R. katholikus............................................................. 762

/

Ágost, vallásu............................................................. 1

Görög egyesült........................................................ 1

Görög keleti............................................................. 1

A mi már a tanoncok szorgalmát és elöhaladását illeti, e hó 25-ik és következő napjain a szokásos másod félévi vizsgák megtartatván, volt alkalmunk tapasztalni igen sok olyat, mi megrovást érdemel, de volt alkalmunk látni sok dicséretest is.

Tapasztalni kellett fájdalom, hogy igen sok szülő mai nap is többre becsüli lábasjószágát, mint istenadta gyermekét. — Fut, fárad, hogy azoknak jólétet eszközöljön, mig ezeknek lelki táplálásáról csak úgy gondoskodik, ha jut. Unszolni, kényszeríteni kell gyermekének iskoláztatására és ha már gyermekét be is Íratta, azt hiszi, hogy ebbeli kötelességének nagyon eleget tett, utána nem néz, vájjon gyermeke szorgalmatos-e, sőt inkább a a hol csak szerét teheti elfogja az iskolától majd malacot őrizni, majd házát vagy kis libát őrizni s a jó isten tudja hány féle cim alatt mulasztatik el egyik nap a másik után.

így történik azután, hogy vannak gyermekek kik háromnegyedét az évnek othonn töltik, egynegyedét az iskolának szenteli ugyan, hanem az év folyamán oly any- nyira megszaggatva, hogy csuda-Uniténak kell annak lenni, ki ilyen gyermekből is tud faragni valamit. — Van ismét szülő, ki habár szorgalommal járatja is gyermekét annyi érdekeltséget sem mutat iránta, hogy egyszer egy évben legalább a próbatét alkalmával gyermekénekelőhaladásáról magának saját szemeivel tudomást szerezzen, — pedig — hogy ismét azon hasonlatossággal éljek — hi- zó malacait napjában egyszer legalább szereti megtekinteni. — Téves azon felfogás : fiam úgyis mesterember vagy paraszt-gazda lesz, nem kell annak tudomány. Dehogy nem, kell biz annak is, mert a mai időben a tudományok bizonyos mérvű ismerete nélkül, csak nyomorult kontár és sült paraszt, de nem okszerű gazda lesz.

Ez az mit én megrovandónak tartok, s óhajtanám, hogy az ily szülök hivatásukat jobban felfogván, gyermekeiket több buzgósággal és lelkiismerettel iskoláztassák, mert a fentebb közlött iskolai létszám nem felel meg az iskolázandó gyermekek létszámának.

Volt alkalmunk azonban sok dicséretest is tapasztalni. Azon gyermekek kik szorgalommal látogatták az

nyezök jöhettek játékba, a melyek amaz elszánt legénynek, mert persze ö még nem tanult semmit, ama meg in árig se tanult semmit.

Nevelni kell hát ezt a népet, különben a minő nagy a természete, ott lehet Rádai minden bokorban, ö, ha megbántják, még is elszánja magát!

Egyébiránt Magyarországban szokás, — mely azonban már szűnni kezd — a halálra Ítélteket az Ítélet kihirdetése után három napra, külön szobában, nem a börtönben, példa végett, közszemlére kitenni. Siralomháznak neveztetik azon szoba akkor a sírástól, mert azon idő folytán az elitéit rokonai is eljönnek, hogy neki utolsó istenhozzádat mondjanak, a mi sirás nélkül meg nem esik. Siratni való különben az ember ekkora stilyedése, a mit az elitéit maga, ha nem végképen megrögzött gonosztevő — legjobban érezhet.

A siralomház bútorai: egy fehérrel terített asztal, azon két égő gyertya, feszület és — egy pár szék; ez utóbbiak arra valók, hogy az elitéit valakit üléssel megkínálhasson — ö itt némileg házi-gazda is.

A látogatók némelyike olykor résztvevő, vagy tettén sajnálkozó szavakat intéznek az elitélthez, olykor ez szól valakihez, búcsúzik, üdvözöl valamely távollevőt, jó tanítást ad, hivatkozván szomorú saját sorsára... Mindez a legnagyobb ünnepélyességgel, fojtó csendben történik... Minden, a mi itt történik, kint élénk közbeszéd tárgya... A megátalkodott a siralomházban is mogorva, zárkozott, öt senki se sajnálja, mindig gonosz ember volt.

Az elitéltet naponkint lelkésze látogatja, gyakran, ha kívánja, de ez négy szem közt történik; kap enni, inni a hányszor s a mit kíván, ^haldoklótól semmit se kell megtagadni.

Az asztalon egy tál is van, abba hányják a látogatók könyör-filléreiket részvétök mértéke szerint. A halálra ítélt törvény szerint elveszti végrendelkezési jogát — a hűtlenséggel bűnösnél még az örökösödési fonal is megszakad — „rumpitur filum successions“ — de ezen könyöradományról szabadon rendelkezik, — igy enyhíti a törvény szigorát a könyörülő szív ...

Reök.