Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-07-10 / 28. szám

II évfolyam.

28-ik szám.

Gyula julius 10-én 1870.

Szerkesztőségi iroda:

Főutcza 186. sz. — Idő intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán.

Hirdetések dija: Egy négy ha sábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.

Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Egész évre...........................4 frt.

Fél évre

................................2 frt.

Ne

gyed évre...........................1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök.

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

A virilis szavazat a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatban.

II.

Mintha hallanék azon ellenvetést: hiszen a vagyonosak választás utján úgy is tagjai lehetnek a bizottmányoknak. Nem akarunk keserűek lenni, de engedjenek meg, hogy ennyit mégis kimondjunk, hogy a demokratáról! fogalmak ma nálunk annyira elfajzottak, hogy mig a házas zsellérnek a sessiós gazda nem elég demokrata, addig a sessiós gazda a száz holdas, habár vele ugyanazon osztályhoz tartozó birtokost nem fogná érdekei képviselőjéül megbízni s ha megbízná is, csak akkor bízná meg, ha elveit az ö korlátolt fogalmaihoz idomitni Ígérkezik; mihez ha még azt is adjuk, hogy az agrárius mozgalmak irányában népünk alsóbb rétege egyátalán nem érzéketlen s tőle nem idegen, s hogy az agrárius aspiratiók a Grachusok korától korunkig meg voltak és meg lesznek, mig a föld szegény embert is hordoz hátán : bocsássanak meg, ha a vagyonos osztálynak népképviselet utján a rne- gyebizottmányokba bejuthatása felett ma legalább is kételkedünk s kételkedünk különösen akkor, midőn megyénk területén is, egyes dicséretes kivételeket leszámítva, a községi képviselő testületekbe a vagyonos és intelligens osztályt oly gyéren látjuk képviselve.

Azonban feltéve, bogy a vagyonos osztály tagjai tényleg beválasztatnának is, részünkről, kik a megye egyetemét egy halhatatlan testületnek szeretnénk látni, mindig helyt adunk az aggodalomnak, hogy a népképviselet alapján alkotott bizottmányok alakja, iránya, nézetei, elvei a választásokkal karöltve járó ingadozásoknak leendenek alávetve annyira, hogy az elfő--ijg-i-----■!"------~ r¥ ................ ______n._ z

gu

latlan szemlélő alig fog reá ismerni az uj bizottmányban azon szellemre, mely a volt bizottmányt lelkesité.

Van még végül egy tekintet, melyet épen hazánk sajátságos viszonyait tekintve, figyelmen kivül hagyni valóságos politikai botlás volna. Ha e teremben csak egy egyén volna, kinek sus- ceptibilitását sértenék azok, miket mondandók vagyunk, talán hallgatnánk, —- de miután feltesszük, hogy nincs és ha van arra ki kell mondanunk, hogy nem közibünk való. Hazánkban az újabb időkben egy kérdés emelkedett hovatovább erősödő érvényre, mely hazánknak — mondjuk ki őszintén — folytonosan sajgó sebe: s ez a nemzetiségek kérdése. Nem célunk, nem is ide tartozik fejtegetni: ki csinálta, minő körülmények hozták szőnyegre e kérdést, sajnos és eléggé sajnos, hogy létezik és mert létezik és mert létét csak az nem látja, ki látni nem akar, a politikai eszély követeli, hogy a nemzetiségek irányában köteles méltányosság korlátainak figyelemmel tartása mellett, magunk számára megóvjuk az irányadó befolyást, mely nélkül lehet ugyan országunk egy polyglott • megyék amalgamája, de Magyarország aligha. Es pedig azon jelenségek után, melyek jobb és bal felől körülöttünk csaknem minden percben megújulnak, ugyan kérdjük: várható-e, hogy a tulnyomólag román vagy tulnyomólag rác vagy tulnyomólag tót megyék democrata választói be fogják-e választani a megyék bizottinányi tagjai közé a közöttük lakó vagyonos magyart bizottmányi tagul? Részünkről azon jelenségek után, melyek eléggé aggasztó mérvben tünedeznek fel körülöttünk, e felett határozottan kételkedünk. Ma még fajunk úgy értelmiség, mint vagyonosság szempontjából e hazában preponderál, s miután e

tényezőket a bennünket környező oly számos idegen ajkú, mondjuk itt-ott ellenséges érzelmű megyék mellett, és megyékben számunkra csak a virilis szavazat biztosíthatja : kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a törvényjavaslatnak a virilis szavazatokra vonatkozó pontjának megbuktatására célzott mindennemű törekvéseket, valamint egy oldalt a fentebb mondottak után a méltányossággal megegyeztethetőnek nem, úgy más felől reánk magyarokra nézve valóságos politikai eszélytelenségnek tartjük.

Sybilla harmadik könyve.

A törvényhatóságok x’endezéséről szóló törvényjavaslat országszerte élénk discussiók tárgya ; hogyis ne ! a megyék és városok rendezése egyike a legfontosabb, legérdeklőbb kérdéseknek és a törvényjavaslatnak számos pontja vau, melyek a pro és contra beszédre bőséges anyagot nyújtanak.

A feladat: a megyerendszert- a parlamentaris kormányzattal összhangzásba hozni úgy, hogy a megyék sty forgattassanak ki lényegükből, a prompt közadministratió is biztosítva legyen : továbbá a szervezésnél eleget tenni a li- beralismus követelményeinek, de nem tévesztvén szem elöl bizonyos opportnnitási tekinteteket sem, mert politikában is mint p. a gazdaságban nem csak a csillogó technical eredmény a józan cél, hanem az, hogy az eredmény gyakorlatias, sikeres, hasznos, üdvös legyen.

Tehát kettős a feladat, melyek mindegyének van scyllája és charybdise, mihez ha még ha egy részről a közjogi álláspontot, a másikról pedig a — Nyáry, Németh Berci stb. —■ eileTÁRCA.

Visszaemlékezések.

Roncscsá lett a hajó vitorla, árboc, kormányos nélkül; népe menekült ki hogy s merre tudott, hogy puszta életét megmentse.

Én a Mátrának vettem utam. A Tiszán Bőnél átkelve Bábolnán állapodtam meg, ott találtam Vahott Sándort Pa jer Antalnál.

Pár nap múlva a muszka vonalon M.-Kövesd alatt átsurrantam Cserépvárra.

Kövesden túl a rónaság szelíden emelkedik a Mátra aljáig, hol erdőség váltja fel.

A keresztbe futó miskolci országúiról csinált szárnyút vezet fel, völgyaljon, majd hegyoldalon regényesen kígyózva Cserépvár fensikjára, mely az érkezőt kellemesen lepi meg. A fensikon legelöl balról kis templom van kicsi toronnyal, mely harangját sem bírja el; jobbról az úgynevezett Kutház, erős négyszögü toronnyal, tágas ablakokkal, benne 70 öles sziklába vájt kút, melynek tűrhető vizét, két váltakozó nagy vederben türelmes csacsipár huzza szárazmalom-szerű kerek szin alatt. A kutház tornya egyszersmind harangláb, a templom gyenge tornyát helyettesítő.

Templom s kutház mögött keresztben múlt századbeli hosszú alház nyúlik el, rostélyos ablakokkal, melybe középen tágas kapu vezet; a kapu alatt a boltozatról valami láncra vert ős lénymaradványok lógnak. t

Az épületnek belül felül, jobbról, balról szárnyai vannak, az udvar hátteréről a régi vár hegy kúpja emelkedik, romkoronával; e várhegyre nyugat felöl széles párkány kanyarodik fel, hajdan kocsiút; a párkány külső szélén számos gabnaverem van sziklába vésve, a hegy aljában az udvar felől barlangszeru hézagok, melyek egyikében a harangozó lakott; a várhegy keleti lejtőjén gyümölcsös terül el.

Cserépvár alatt, mély völgyben szerény falu szorong, olykor sürü köd alatt — Váralja.

A váron túl a hegység mind magasabb, zordonabb; mélyen bent van a bükk, ott egy szép völgyben köböl épült vadászlak, egyetlen szoba, nagy kandallóval; a laktól nehány lépésnyire forrás, — nagy ritkaság e viz- szegény hegységben.

Cserépvárra menekültem, e rejtett kedves magányba, honnan szükség esetében könnyű volt odább állni a vadászlak felé.

De én ezúttal keveset ügyeltem a hegység bájaira, hanem törekedtem előre. Éj volt, alig vártam, hogy fölérjek. Végre az utolsó kanyarulathoz értem, lestem a percet, hogy az épületek körrajzait legalább — kisejthessem.

De borzasztó! egyszerre tüzvilágban állt előttem az egész épületcsoport; közé csaptam a tikkadt lovaknak, átrobogtam a kapun s ime az udvaron nők-, gyermekekből álló, rémülettől összeverődött csoport állott, mindannyian oda mutatván egy hegynyilás felé, melyen át a falu látszott lángözönben!

Hét kozák botorkált át Miskolc felöl a Mátrán; Cserépfalu alá értek, ott felismerték, hogy ellenség, egyet- kettőt agyonütöttek ,bennek‘, a többi elfutott, de visszajött sokadmagával s szörnyű Ítéletet tartottak. Ez az Ítélet piroslott fel a várig.

A rémült csoport menekvőkből állt, kik a szomszéd rónáról jó bátyám vendégszerető házához folyamodtak. Ott volt egyik nővérem is betegen, öt gyerekkel, köztük Munkácsy Mihály, akkor fehér képű Pufók Miska gyerek, sógorom miskolci sóperceptori hivatalától meg- fosztatván, az után látott, ha visszafogadnák.

Végre a menekültek hazatértek, csak családbeliek maradtunk fent.

Egyszer ugyan megszeppentem. Két ismeretlen közel- gett az utón. Bátyám nógatott, hogy oldjam a kereket, mert ezek aligha jót akarnak. Én a szerint cselekedtem s alig birtak az erdőből kivájni. Végre megtaláltak, előjöttem, hát az idegenek Görgey Pista és Lumnicer Endre voltak, kik hogy, hogy nem megtudták ottlétemet, arra vették tolvajutjokat.

A nagy katasztrófa után, hogy ide vonulhattam e hegyi magányba, véreim körébe, kimondhatlanul jól esett.

S mily ragyagó napok voltak akkor késő őszig, ellentétül a gyászos eseményekhez; talán vigasztalásul adta isten e napokat, hogy kétségbe ne essüuk, hogy ez igy nem marad; lesz tél kikerülhetlenül, de újra eljön a tavasz, mely felüditi a megtiprott nemzetet...

Olvasni nem bírtam, annál többet barangoltam a rengetegben lovon vagy fegyverrel vállamon; olykor alkonyaikor lóra ültem s lementem Kövesdre hirt hallani; halottam is irtózatosakat a pesti kivégzésekről — éjfélkor kerültem haza, sötétebb gondolatokkal mint az éj maga, mely környezett.

De' egészben véve, mondom, a testvéri szeretet melege, a magány, a veröfényes napok nyugtatólag hatottak reám.

Sokan a tavaszt inkább szeretik; én az ősszel rokon-