Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-07-03 / 27. szám

II évfolyam.

Gyula julius 3-án 1870.

27-ik szám.

Szerkesztéségi iroda :

Föutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán.

Hirdetések dija: Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.

_W

Megjelenik >hetenként. egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Egész évre

...............4 frt. ®

Fé

l évre.....................2 frt. P

Negyed évre ..... 1 frt. ||

Az előfizetések bérmentesített le- * velekben a lap kiadó hivatalához H intézendök. ^

m

Wé

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

Előfizetési felhívás

a

B E K E S“

cimü politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap 1870-ik évi julius—decemberi folyamára.

Nemsokára egy uj félév s illetőleg évnegyed kezdetén leszünk, s ugyanazért felkérjük a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is pártolni és terjeszteni szíveskedjék.

Nem akarunk ezúttal uj Ígéretekkel fellépni, csak ismételjük a mit már más hasonló alkalommal is elmondottunk; hogy t. i. lapunk a józan haladás, szabadelviiség terén s neki adott körben mozogva, egyúttal közvetlenül Békesmegye szellemi úgy mint anyagi érdekei szolgálatát tűzte ki feladatul.

E cél — azt hisszük -- már magában véve, elég arra, hogy a t. közönség és különösebben Békesmegye közönsége szives pártfogására lapunkat méltóvá tegye; egyedül a közönségen állván, hogy jelzett feladatunknak lehetőleg eleget tehessünk

Midőn tehát a „Békés“ 1870-ik évi julius—decemberi folyamára az előfizetést ezennel megnyitjuk, előfizetőinket és barátainkat felkérjük, hogy lapunkat, mind maguk előfizetve, mind nj előfizetőket szerezve, gyámolitani szíveskedjenek.

Gyulán 1870. junius 12-én.

Hajó§sy Ottó,

felelős szerkesztő.

Előfizetési feltételek.

Helyben házhoz hordva vagy vidékre postai küldéssel:

' Félévre (jul.—dec.) 2 frt.

Évnegyedre (jul.— szept.) 1 frt.

Minden 8 előfizetőt gyűjtőnek egy tiszteletpéldány jár.

Az előfizetési összegek bérmentve a „Békés“ kiadóhivatalának (Nagy Fereucz könyv- kereskedésébe, Gyulán, főutca) küldendők be. Ugyanott vétetnek fel a hirdetések is, négy hasábos garmond sorért 5 krjával, nyílttéri közlések soronkint 15 krjával, bélyegdij minden beigta- tásért külön 30 kr. Többszöri beigtatásnál aránylagos leengedésnek van helye.

A lapba szánt dolgozatok és cikkek a szerkesztőséghez (Gyulán, főutca 186. sz.) küldendők.

$0^’ Mindazok, kiknek előfizetése f. é. junius hó végével lejár, az előfizetés mielőbbi megújítására kéretnek, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Az előfizetés eszközlésére a postai utalványt, mint célszerű módot, ajánljuk.

A virilis szavazat a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatban.

I.

Első s úgy a napi sajtó, mint a magán eszmecsere utján is leginkább hangoztatott ellenvetés, mely uton-utfélen reprodukáltatik az, hogy a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó törvényjavaslat, a megyebizottmányi tagság qua- lificatiojául a bizottmány! tagok számának fele részére a nagy vagyont állapítván meg, a vagyon aristokratidl inaugurálja, a kasztrendszer egy nemét készíti elő, ennélfogva nem demokratikus intézkedés.

Itt természetesen minden attól függ, minő fogalmat kötünk össze e szóval: demokratia. Ha a demokratia fogalma megszűnik ott, hol vágyai bizonyos mértéke kezdődik; ha a demokratia fogalma involválja azt, hogy a vagyon mint olyan, az államháztartásban nem tényező;

ha a demokratia fogalma kizárja azon méltányossági elvet, hogy annak, ki nagy összeggel járul az állam terheinek viseléséhez, már e tény nyomán biztosittassék törvényhozásilag e terhek- hez talán nem is arányos befolyás egy szava- vazattal a közügyekbe: akkor elismerem, hogy a törvényjavaslat ezen pontja nem demokratikus szellemű; de akkor, midőn ezt elismerem, követelem, hogy más is ismerje el azt, hogy a vagyon mint olyan bárkit is politikai jogok élvezetére nem minősíthet s ha nem minősíthet, akkor kénytelen vagyok a demokraticus szellemet azon törvénytői is megtagadni, mely az egy okta telek földbirtokosának csak azon egy incidens nyomán, mert ő a főidnek birtokosa, választási jogot és választhatási képességet, ennélfogva politikai jogot ad. Ha pedig a demokratia elveivel mégis összefér, — pedig hogy ösz- szefér, azt g tények igazolják, — hogy a jogok gyakorlata a vagyontól, már legyen ezen vagyon

akár anyagi, akár szellemi tőke, tétessék függővé : akkor, ha a kisebb vagyon kevesebb jogok élvezetére qualifikál valakit, engedjék meg, hogy a consequenti nagyobb vagyon, nagyobb jogok élvezetére minősítsen bárkit is. Ez egyszerű logica consequentiája azon kimondott elvnek, mely a tőke értéket tenné a jogok élvezetének mértékévé.

Mi azonban a törvényjavaslat ezen pontját nem a demokratia fogalmának elasticus mértékével mérjük, mely fogalom különböző az Ítélő tehetség különböző foka szerint, hanem igenis mérjük a gyakorlat iskolájának, tapasztalatainak s a tények tanúságainak és hazánk specialis viszonyainak mértékével, mely utóbbiakra nézve futólag csak annyit jegyzünk meg, hogy alkothatunk bárminő demokratikus törvényeket, de ha az érintett mozzanatokat figyelmen kívül hagyjuk, a legdemokratikusabb törvények is céljukat tévesztik.

Megyéink a hajdanban egy halhatlan (immor- talis) erkölcsi testület voltak, melyeknek termeiben a tanácskozási jogot megadta mindenkinek az, ha ő nemesnek született. Eltekintve attól, hogy e jogot kiválólag csak a nemesség élvezte, azon egy tényben rejlett a megyéknek egyik legfőbb erkölcsi ereje, hogy testületük halhatlan volt s a mint halhatatlan volt maga a testület, úgy kiolthatatlan volt a firól fira öröklött szabadságszeretet s az érdekeltség a közügyek s a napi politikai kérdések iránt. És ha a hatalom polcán ülőknek egy vagy másik megyének politikai iránya nem tetszett, bezárathatá ugyan a hatalom szava a megye tanácskozási termét, de ha e terem ajtói újból megnyíltak, ugyanazon értelmeket, ugyanazon szellemet, a szabadság ugyanazon geniusát hozák magukkal be, mint a melyet távozásukkal vivének. Váljon, ha régi megyei életünk korszakában jogában lehetett volna a kormánynak a megye egyetemére nézve uj választást rendelni el, ha a választásra bármi utón befolyást gyakorolhatott volna, nem könnyen történhetett volna-e meg, hogy az újonnan választott tagokkal más nézetek és más szellem üti fel sátorát? váljon fejtheték vala-e ki a megyék azon hatalmas erőt, melyen a kormány absolut törekvései hajótörést szenvedének, ha lehető lelt volna az akkori kormányokra nézve a megye termében ma tanácskozó testület végzései ellenében egy holnap összehívandó újabb testülethez fellebbezni? És ebből mi az egyszerű tanúság? — nem inás, mint hangoztassuk bármily nagy szavakkal a demokratia elveit, sürgessük bármily nagy hangzatu phra- sisokban a megyebizottmányi tagok kizárólag népképviseleti alapon leendő szervezését, mi at a modern demokratia követelményét, választassuk megyebizottmányi tagjainkat 3, 4, 6 vagy kilenc év múltával újból, megvetettük alapját a választási esélyek ingadozásainak, melyeket egy ügyes kormány ravaszul felhasználhatva céljaira, a maga előnyére bármikor kiaknázhat.

Másik hatalmas tényezője a hajdani megyék majd activ, majd passiv erejének épen abban állott, hogy termeiben a fő és közép nemesség vagyonos osztálya volt az irányadó; tehát azon osztály, melynek mig egy felől hatalom-, kegy osztó mosolyára szüksége nem volt, más felől nem volt oda utalva, hogy a tömeg rokonszeu- vét tegye elvei irányadójává, melyre ennélfogva jogosan rá illettek az ó-kor koszorús költőjének azon szavai: non civiuru ardor prave ju-