Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-11-27 / 9. szám
kélyek legyenek is, bennünk azon reményt engedik támadni, hogy idővel, mig részint némely a jelen viszonyok közt elmaradhatlan nehézségek elenyésznek, részint mig a sajtó utjá- ni eszmecserék — nálunk eddigelé meglehetősen szokatlan — pályáján átalánosabb, szélesebb körbeni mozgalom támad : idővel — mondjuk e helyzet kedvezőbb fordulatot véve, a „ Békés“ képes leszen a megyei érdekek tekintetében feladatának kellő vagy legalább is az eddiginél nagyobb mérvben megfelelni. Ezeket kívántuk a fentebbi nyilt levélre röviden elmondani; ez szolgáljon tájékozásul az abban felhozottakra nézve; részünkről őszinte köszönetünket fejezvén ki a levél igen tisztelt írójának azon nagybecsű s megtisztelő érdekeltségéért, melynek hozzánk intézett felszólalása kétségtelen tanujele. Hajóssy Otto. Miért ragaszkodunk a felekezeti iskolákhoz? Vége. Kérdem, váljon ezen pontokból nem világos-e ev. egyházunk törekvése iskoláink és tanügyünk állapotán javítani? A törvény nem is kívánja az iskolákat községiekké átalakíttatni; csak megszabja a módot s az átat, melyek legyenek a népnevelésben azon fokok a melyeket az egyes tantárgyakra nézve a népiskolában okvetlenül elérni kelletik, és melyeken innen visszamaradni nem. szabad. Jól belátta azt a törvényhozó testület, hogy nem oly könnyű feladat a mi iskolai ügyünkből tabula rását csinálni, a miért is a legnagyobb szabadelvüséggel járt el az iskolai törvény alakításában. Rajtunk protestánsokon bizony nem múlik, a meddig tőlünk telik, erőnkhöz képest lendületet adni a nép-iskolai ügynek. Ha azonban mink, kik háromszáz év óta, az uralkodó vallás eszméjénél fogva, nem tekintettünk a közös haza édes gyermekeinek, és törekvéseink az uralkodó vallás és annak rabszolgaságában létező állam vaskarja által megliiusit- tattak; annyit legalább csak megengedend az idézett czikk írója, hogy nem egyedül mi bennünk protestánsokban rejlik a hiba, nem egye- , dűl magunkban keresendők az okok; ha jobb iskolai felügyelettel, több és jobb tanerőkkel, mint minőkkel bírunk, nem rendelkezhetünk, és anyagi helyzetünk nem enged tovább nyújtóznunk mint a meddig takarónk ér. Igaz, megszoktuk már nagyon is mink protestánsok a bizodalmatlanságot, miután számtalanszor hiú ígéretekkel kellett az állam részéről beérnünk. És igy, mig csak a közoktatási mi- nistérium nem tesz ez ügyben oly kezdeményezést, hogy hazánk protestáns közönsége kézzelfoghatókig láthatandja az állam s a kormány jóhám, Szentkirályi Mór, Deák Ferencz, Máttyus Arisztid, Matolay Elek a nemzeti tornaegylet jelenlegi elnöke, ki a németországi tornászati viszonyok tanulmányozása végett csak nem rég, külföldön utazott s „Torna-zsebkönyv“ czimü érdekes müvében tapasztalatait nyilvánosságra is hozá. — A tornászati mozgalmak Pest városában csakhamar a vidéken is viszhangra találtak. A soproni torna- és tűzoltó-egylet 1867. évi sept 22-én nyitá meg 10,000 forintba került izlésteljes torna csarnokát, melynek megnyitási ünnepélyén már tiz magyarországi és nyolcz külföldi tornatársulat vett részt s mely nemzeti ünnepély jellegével birt. A debreczeni tornaegylet 1867-ben alakult s 1868. évi jun. 15-én tartotta a debreczeni hölgyek által adományozott diszes tornazászlónak nyilvános felszentelési ünnepét és pedig a városi közönség legélénkebb részvéte mellett.*) *)A debreczeni tornaegylet zászlófölszentelési és versony- tornázási ünnepélyének sorrendje — melyet jelen sorok írójának a meghívás mellett az egylet buzgó elnöke Simonffy Sámuel ügyvéd ur, megküldött volt — a következőkből állott: Délután 3-or a tornászok ünnepélyes kivonulása a nagyerdőre 4- er a zászló fölavatása 5- ör katonai gyakorlatok, versenytornázás és díjkiosztás 6- or tornászbál. A tornaegylet tagjai festői tornászöltönyökben jóakaratát irányunkban: addig mindég oly féle érzület foglalandja el sziveinket, mint a trójai jósét, midőn e szavakra fakadt: „Timeo Danaos et dona ferentes!“ — Az eddig említettem okok, miért ragaszkodunk a felekezeti iskolákhoz, külsőknek mondhatók, melyeken az állam, ha igazán oly jó akarattal van irántunk, mint hinni szeretem: segíteni hatalmában van. Léteznek azonban benső okok is, melyek a felekezeti iskolák fentartásá- ra ösztönöznek, melyeket nem az állam viszonya az egyházhoz alkotott, hanem melyek szerint felekezeti iskoláink egyházi és vallásos életünk létfeltételezői annyira, hogy legalább, ez idő szerint, én még eddig nem látok semmi okot miért a községi iskolák mellett rajongjak. Az iskola a tapasztalás által czélszerünek bebizonyult oly intézet, mely az állam, az egyház és a család érdekeinek szolgál (nem szólok sem egyetemről sem polytechnicumról, sem az azokra előkészítő gymnásiumok vagy reáltanodákról, hanem egyedül csak a népiskolákról). De épen ezen állásánál fogva a helyett hogy független volna tőlük, mind az államtól mind az egyháztól mind a családtól függ és azoknak felelős. Az állam beéri, ha az iskola annyira mi- veit polgárokat szolgáltat neki, hogy azok polgári kötelmeiknek minden tekintetben megtudnak telelni. Az egyház segíti e részben, a menyiben mind a családi életben mind az iskolában oda törekszik vinni az egyes lelkeket, hogy Istent mindenek felett, felebarátját mint önnön magát szeretve, mindegyik a maga tehetsége szerint a közjóllét előmozdításán dolgozzék. A közös érdek a mivelődés. Az iskolának viszonya az egyházhoz is tehát mindig a szerint fog idomulni, a minő viszonyban egyház és vallás a mivelődéshez áll. Már most az egyháznak összefüggése az iskolával főképen abban álland, liogy épen a keresztyén vallás azon alakja a mivelő- désnek, mely minden igazán emberi viszonyt érint, — mind azt, a mi jó, igaz, szép, előmozdít; minden ros/.nak, hamisnak és rútnak pedig gátat vet. Eszményileg felfogva az állam feladatát, ő sem tűzhet ki magának más czélt, mint az egyház. Vegyük az embert akár mint eszes akár mint társas lényt: a keresztyén vallás hagyja meg neki üdvezitőnk szavai szerint: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes“ (Máté 5, 48); az apostol pedig azt mondja: „Minden lélek a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen: mert nincsen hatalmasság, hanem istentől, és a mely hatalmasságok vannak, istentől rendeltettek.“ (Rom. 13, 1). Ha most közelebb evang. iskoláinkat tekintjük: azok a reformáczióval, az által és egyházi életünk érdekében jöttek létre. Luther élőbeszédje kis kátéjához világosan kimutatja, hogy a nagy tudatlanság, melyet az iskolák látogatása alkalmával 1529-ben a papságnál tapasztalt, öszA toruaegylet megkeresése folytán a tornászok Gürtler kapitány s a Dom Miguel ezred nehány altisztje által, magyar vezényszó mellett mindennemű katonai gyakorlatokban részesitet- nek s a honvédelmi teendőkre előkészítetnek. — Tekintettel kitűzött nemes czéljaira, az egylet úgy a debreczeni takarékpénztár, mint az „István gőzmalmi társaság“ által évi segélyezésben részesül. 1869 nyarán e tornaegylet egyesült a tüzoltóegylettel s tűzoltó tagjait is részesíti katonai gyakorlatokban. Az előbbeniek példája után egymásután megalakultak a tornaegyletek következő helyeken is u. m. Kőszegen, N.-Kanizsán, Kis Mártonban, Pozsonyban, Pécsett, Szombathelyen, melyek a soproni tornászünnepélyen már mind képviselve is voltak — azután Selmeczen, Sá- toralja-Ujhelyen, Kolozsvárt 1868-ban, Szentlélek! Gyula elnöklete alatt Kassán, 1868. évi apr. 19-én gr. Toldalagi Zsiga elnöksége mellett Maros-Vásárhelyen, 1869-be Aradon, ugyanez évi aug.-ban Nyitrán**) végre Szegeden. A lentek meg, mely áll veres garibaldi ing, vitorla- f vászon nadrág, zöld öv és szalmakalapból. M. V. **) Éppen e sorok írása közben hozzák a lapok miszerint Nyitramegyének általános érdekeltsége mellett megalakult tornagyaegylet f. évi oct. 27-én tartá zászló szentelési ünnepélyét. A zászlóanya hg. Odes- calchi Gyuláné volt. Az egyházi szertartás a kegyes rendiek templomában tartatott meg, hol Vagyon czimzetes püspök szolgáltatta a misét. M. V. tönözte őt arra, a keresztyén vallás és hittan igazságait oly egyszerű alakba önteni. Népünk azóta a szent irás, azon Luther kátéja és az énekes könyv segítségével képeztetett s nőtt fel. Ezen tényezőkkel ápoltattak benne a kegyeletek isten és felebarátja iránt, a gyermek szivében kegyelet a szülők mint isten képviselői iránt, végre kegyeletet az alattvalókban az állam és haza, a világi felsőség iránt, mely utólsó iránti engedelmességnek épen a reformátorok voltak legnagyobb szószólói. Nem kétlem, hogy meg van a lehetőség az állam részéről is ezen kegyeleteket, melyek a társadalmi jóllét mulhatlan tényezői, a gyermekben ápolni. De váljon ápolni fogja-e azokat az által, ha azon ártatlan formákat, melyek segítségével népünk (akár melyik íelekezetnél a maga módja szerint) az örök szeretet és igazság elveit magába szíttá, kérlelhetlenül elmossa, és a mi jóformán szivével összenőtt, vas kézzel kiirtja? Nagy kérdés, váljon népünk, mely az olyan „Öli Nép!“ boldogítók által már eddig is oda tereltetett, hogy minden kegyelet szivéből kihaljon; hová fog ragadtatni, ha ezen úton a világi felsőség iránti tiszteletnek legutolsó szikrája is kioltatik? Csak az ilyen szellem következése az, ha némely helyen a tanító, mint elviselhetlen nyűgöt tekintvén az egyháztól való függést, hangosan követelte a népiskola emancipátióját az egyház alól, mintha bizony akár mely egyházi felekezet is mancipiuma gyanánt tekintette volna a népiskolát és tanítóját.! Állitatott ugyan is, hogy a lelkész már felekezeti állásánál fogva is képtelen az iskola feladatát, hogy t. i. „a gyermekben nem annyira a keresztyén mint az ember fejlesztendő“ (mint ha „jó keresztyén“ és „jó ember“ nem egymást fedő és synonym fogalmak volnának), csak meg is Ítélni; sőt „már maga hitének tana, — mondatott - melyben a lelkész beleélte magát, lehetlenné teszi, hogy a nevelés feladatát fel is érhesse ésszel!“ — Vegyük ezekhez, hogy némelyik különös kedvét lelte, a gyermekben minden kegyeletet azon intézmények iránt, melyeknek tiszteletben tartása nélkül társadalmi és polgári jóllét nem is képzelhető, kiirtani : kérdem váljon mit nyertünk az által, ha iskoláinkat az egyháztól, mely ama kegyeleteket épen iskolájának segítségével már a kiskorúakban ápolni legfőbb kötelességének tartja, végkép elszakítjuk? De meg ha az egyes tantárgyakat vesszük is, bár megengedem, hogy olvasni, Írni, számolni, nyelveket, földrajzot és természettant akár mely hitű tanító is jól adhat elő a gyermekeinknek : mégis fel nem vagyok képes fogni, hogy történetet, akár hazait akár egyetemest, különösen az egyház és reförmátióót, legyen képes mózses valló su vagy rom. katli. tanító protestáns növenszegedi már több évvel ezelőtt alakult azonban, jelentőségre csak ez évben tett szert az által, liogy Szeged városa egy állandó tornacsarnok felállítására 6788 forintot szavazott meg. a tor- názást egyúttal vívással is egybe kapcsolták, egy torna és egy vívó mestert külön-külön 500 ft évi fizetéssel fogadtak s vivó eszközök beszerzésére 300 irtot szántak. Fenntebb elősorolt városokon kivlil Magyar- ország más városai is mozognak s a tornászat életbeléptetésén buzgólkodnak. Azonban daczára ezen a magyarországi tornászat ügyét felette előmozditó mozgalmaknak, a nép testi képzése és a honvédelmi érdekek fejlesztése nem eszközöltethetett volna, az ügy fontosságát megillető mérvben, ha ezen ügyet hazánkban egy nagy horderejű esemény, az országos ügyek sorába nem emelte volna. Ezen nagy horderejű esemény pedig, a törvény- hozás azon korszerű ténye, mely az 1868-ik évben szentesített népnevelési törvények által a tornászától, úgy a magánosok és társulatok mint hitfele- kezetek, községek avagy állam által felállított elemi- felsőbb- és polgáriiskolákban — tekintettel a honvédelmi szolgálatokra — általánosan kötelezett tantárgyként behozza, elrendeli s ezáltal Magyarország ifjúságának testi neveléséről, a nemzeti munkaképesség gyarapításáról s a honvédelmi egyetemes harez- képesités alap föltételeiről hathatósan és korszerűen intézkedik. tFolytatáea következik.)
