Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-11-27 / 9. szám

déknek és viszont prot. tanító rom. kath. növendéknek előadni a növendékek kára nélkül;

— ha nem is említem azon körülményt, hogy már maga az a bizodalom, mellyel minden szüle saját liitebeli tanitója iránt viseltetik, lényegesen könnyít a nevelés ügyén.

A történet szerint a népiskola az egyházból nőtt ki. Éhez a wesztpháliai békekötés alkalmával ünnepélyesen kijelentetett, hogy mindegyik felekezetitek hagyassanak meg a maga iskolái, a mi által az iskolának az egyházzal való szoros összeköttetése jogilag is megállapit- tatott.

Jól fogta azt fel honi törvényhozásunk is, hoffv nem látta tanácsosnak karhatalommal megszüntetni felekezeti iskoláinkat, hanem e részben szabad fejlődést engedni, és beérni azzal, hogy kimutassa az utat és módot, mikép kellessék a felekezeti iskoláknak is buzogniok köznépünk szellemi fejlesztésén.

Mig tehát a vallási egyenlőségről szóló törvény tökéletesen keresztül vitetve nem lesz, mig a közoktatási minisztérium budgetje csak koldu- si alamiznaként figurái a hadügy minisztérium budgetje mellett — úgy hogy egy tábornok vagy ezredes nyugdíjazása három négy népiskola fan- tartására szükségelt költségnél is többet elnyel;

— mig a községi iskolák falu helyen is vegyes hitvallása növendékekkel ki nem mutatják, hogy többre viszik népünket, azt bölcsebbé, jobbá s boldogabbá képezik; mint eddigi felekezeti iskoláink; mig végre valaki be nem bizonyítja, hogy a felekezeti iskolák az igazi humanismust akadályoztatják : addig részemről a fentebb elősorolt okokat számba véve ragaszkodom a felekezeti iskolákhoz, és a példabeszédek szerzőjével azt mondom : „Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid!! (Példabeszédek 22, — 28.)

/ Petz Gyula.

Vidéki levelezés.

Békés nov. 24. 1869.

Midőn a Körös-csatorna müvet 1857-ik évi körútja alkalmával a most már koronás magyar királynak a dobozi pavilion emelkedéséről hivatalos környezete bemutatta, s annak alsó végén a süppedéseken ülő Békés város tornyai feltűntek a felség előtt, a magas megelégedés várt nyilatkozata helyett méltóságos komolysággal mondá „az a város el van öntve“.

Es midőn az akkor még nagyon ifin fejedelem, ki a vizszabályozás és építészet szakismereteit nem követelte magának, kifejezést adott annyi sok nem szak-ember által osztott, sőt a szabályozások terén tekintély gyanánt is elismert néhai Bodoky Károly úr emlékiratában kifejtett hasonló véleménynek, — s bírálatot mondott a szak-emberek és tudomány eme müve felett: nem ok nélkül merül fel azon kérdés gondolatunkba, váljon a tudatlanság e vagy roszakarat csatlakozik városunk bal végzetéhez akkor, midőn ama művet létrehozta

Akár egyik akár másik szerepelt légyen a nagy-csatorna kiépítése s a Fekete, Fehér-Körös olyan a milyen szabályozásánál, elég az ahhoz, hogy az eredmény csakugyan az lett, miszerint Békés város lakossága minden nagyobb- szerü őszi és tavaszi áradás alkalmával kétségbe ejtő elbontásnak van kitéve, és ezen szomorú catastrófa már nem egyszer állott volna be, ha mint egy hét mértföldnyi hosszaságban elágazó gát rendszerét évenként iszonyú erőfe- szitéssel nem emelgetné feljebb, és ha mindennek daczára is már több Ízben beállott válság idején, határának mintegy 20 ezer hold terüle- lét nem áldozza volna fel a város megmentésének hova a válság döntő perczeiben a felemelkedett árt jó sikerrel csapolta le. — Most már ezen mentségi út is megvan nehezítve előtte. Ez ártér, vagy viz medencze, egy oly szabályzási társulat körébe esett, mely munkálatait már bevégezvén, haszinte e község mint társulati tag is, a maga megmentett s most már dús gabona termő árterét a város felszabadításának a szorongató szükség idején áldozatul hozni hajlandó volna is, ebbeli elhatározásába részint saját lakosainak e téren kifejtett virágzó földművelés ipara, részint az egész társulat érdekei által, melynek egész gátrendszerét a lecsapolt viz hátulról támadná meg — tetemesei)

gátolva van, s ez utoni szabadulás sok ezreket érő áldozat árán kellene megvásárolnia. Pedig felettünk damoclesi kard még mindig hajszálon függ, s hogy a folyó hó 17, 18, 19 napjain, midőn a vízállás az eddigi legmagasabb 13’ 6” felett 10’’-kel emelkedvén, ismét ezen eszközhöz nem kellett folyamodnunk, csakis a lakosság áldozatkész elszántságának, s a kétségbeesés által fokozott erőfeszitő munkásságnak, mindenek felett pedig az általános szélcsendnek volt köszönhető.

Az átélt válságos napokbani aggodalmunkat sokszoros fájdalommal nevelte annak elgondolása, hogy szerencsétlen helyzetünk orvoslása végett a kormány alsó és felső közegeinél tett sok izbeni lépéseink mindeddig sikeretlenek maradtak.

Hallomásbeli tudomásunk szerint ugyan 16 ezer közmunka- gyalog napszám átajánlása és rendelkezésünkre bocsájtása által járult e nyáron a megye megsegittetésünkhöz, de mit értünk vele ? ha a megye, községünk beléletével ismeretlenségében gyarló és praecarius önkormányzata iránti túlságos liberalismusában feleslegesnek tartotta az iránt is intézkedni egyszersmind, hogy az 6' becses adománya csak is a kitűzött czélra és valósággal fel is használtassák ; — mit értünk vele, ha e felügyeleti intézkedés hiányában 16 ezer gyalog-napszám, a nélkül, hogy annak az ország, megye vagy a község hasznát vette volna elenyészett, s áldozatja lett az elöljárói népszerűség fentartásának, mely habár kormányi adóvégrehajtást s a viz- veszély válságát hozza is a lakosságra, az adófizetésre serkentés, és a gátrendszer emelésén munkáltatás elmulasztásával, még is biztosítja az újra megválasztatás hiú dicsőségét, ily községi szervezet mellett, mely a rendelkezésére adott eszközöket sem tudja vagy nem akarja a község nagy fontosságú érdekében felhasználni, első sorban kívánatos volna, hogy az elöljáróság beállításánál, a kijelölés jogánál fogva irányadó befolyással biró megye képviselője, a kijelölésnél nem a tömeg ferde hangulatát, hanem a valódi közérdek kivánalmát tartaná szem előtt, s egyszer már oly elöljárósággal ajándékozná ni eg a községet, mely nem a népszerűség fen- tartását tűzné feladatának, hanem a közérdek buzgó és lelkiismeretes szolgálatát, s azoknak felfogására tehetsége, előmozdítására elegendő akarata s erkölcsi ereje is lenne, — a mely azután illető helyen újra és újra addig zörgetne, mig a kormány ezen önvétke nélkül a társadalmi közrend botrányára erőszakosan viz alá merített község sorsát kellő figyelemre méltatva, annak gyökeres javítását határozott feladatául tekintené és a szabályozás minél gyorsabb végrehajtása által eszközölné is.

Egyébiránt ezen törekvés gyámolitásánál kétségkívül biztos számításba hozhatná a hosszúfoki társulat erkölcsi közreműködését is, mert Békés város biztonságával mindannyiszor ezen társulati érdekeltség dúsan jövedelmező ártere, s összes gátrendszere is koczkára van téve. Mert habár ez alkalommal Békés város lakossága megmutatta azt, hogy a társulat érdekeit, melynek ő is részese, a tulajdoni jog szentségének teljes tudatával a válság legutolsó per- ezéig kímélni és tiszteletbe tartani tudja, de jöhet még idő, midőn követelőleg lép előtérbe azon meggyőződés, hogy a legbecsesebb tulajdon még is az élet s eldiez való jog erősebb minden más jogoknál, s ennek fenntartása és megvédése iránt a társadalom részéről vállalt kötelezettség múlasztása, viszont az ő törvényei kötelező voltának feloldását is vonja maga utqn. —

Reméljük, hogy járásunk főszolgabirája, az átélt válság eseményeit a tek. megyei bizottmány legközelebbi közgyűlésének tudomására hozni s a szorongató helyzettel évek óta tartó küzdelemben csaknem véglegesen kimerült községünk sorsa iránt gyökeres intézkedés tétel kezdeményezését kieszközölni nem mulasztandja el.

X. X.

Újdonságok.

— A legutóbbi napok — izgalmas napok valának : az elemi csapások egy ijesztő réme — az árvíz — űzvén félelmetes játékát környékünkön. A FehéivKörös árjai Székudvar táján törtek ki medrökből s Nagy-Pél, Gyula- Varsánd és városunk felé tolultak előre. Var- sánd község nagy részét elöntvén úgy, hogy a lakosok az úgynevezett nagyháti szöllő-magas- latra kényszerittettek menekülni. Ugyant vizek a pél-gyulai élővizvezető csatornába, innen pe- dig a gyulai holt Fehér-Körös medrébe is betörtek. Hogy mily nagy volt e víztömeg kitűnik abból, miszerint a gyulai úgynevezett ka pus-hid vizmérezéje, mely rendes vízálláskor 3—4 lábot mutat, e hó 21-én 9 láb 7” rendkívüli magasságot mutatott. — A varsándi lakosok a pél-gyulai csatorna töltéseit erőszakosan kivágni készültek, mely esetben Gyula város egyrésze szintén viz alá került volna; járási föszolgabiránk ez akalommal kifejtett erélyes tevékenysége azonban, a helyben állomásozó honvédség igénybe vételével, elháritá a veszélyt fejünk felől. — A Fekete-Körös sem maradt hátra fehér társa mögött, Nagy-Zerind és Ant-nál kitört s úgy ezen mint Doboz és Sarkad községek határait is elborította. Hir szerint Zerind és Sarkad egy része is viz alatt áll. A vizek most már tetemes apadásban vannak.

— Egy pesti lapban olvassuk, hogy megyénk köztiszteletben álló főispánja, a királyi tábla alelnökévé neveztetnék ki.

— A suc/.i csatorna fölszentelése katholikus szertartás szerint történt. Jelen voltak : a magyar király, az egyptomi alkirály, a franczia császárné, a porosz korona herczeg s a németalföldi herczeg. — Király ő felsége csütörtökön indul vissza keleti utjából s dec. 2-ára várják Triestbe.

Meghívás.

Mindazon t. ez. urak, kik magukat a b.-gyu- lai torna- és tűzoltó-egylet, tagjai sorába beje- jegyezték, úgyszintén azok, a kik magukat még ezután bejegyezni kívánjak, tisztelettel felhivatnak, miszerint a f. é. deczember 5-én d. u. 3 órakor a városháza nagy termében egy ideiglenes választmány megválasztása, az alapszabályok megvitatása és megállapítása érdemében tartandó nyilvános közgyűlésen megjelenni szíveskednének.

B.-Gyulán, 1869 november 23-án.

Ilajóssy Otto.

Huszka Mihály.

Janó Sándor.

Ladies György.

Mojsisovics Vilmos.

Neumann József.

Szigetit y Lajos.

— Nem mulaszthatjuk el a fentebbi felhívás kapcsán örömünket kifejezni a fölött, hogy a tornászat eszméje városunk kebelében termő földre találván, egy tornászegyletnek tiizoltóegylet- teli létesitése közel kilátásba van helyezve. Miután a tagsági aláírási ivek már keringenek : felhivjuk Gyula város minden szépet és jót pártoló közönségét, hogy a tornászat ügyét felkarolni s az ivek mentül gyorsabb és számosabb aláirása által a sikert biztositani szíveskedjék. Ugyancsak kívánatos, bogy a fent egybehívott közgyűlés mentül népesebb legyen; a tanácskozásra kijelölt tárgyak fontossága igényelvén azt.

Hetivásári tudósítás.

Gyula 110V. 26. Részint helybeli, részint szomszédok- beli gabonás szekér 55—60 jött össze a piaczra —jobbára idei morzsolt kukoriczáva! egy-egy negyedrész teherrel. Búzát csak mutatókból árultak, de keveset így is, — s az sem kelt el, a pesti piacz lanyhaságu miatt a kereskedők bátortalanok leven ugylátszó olqsó árakon is venni.

Az uj kukuricza ára csökkent 30—40 krral köble, az egészséges ó kukuricza ellenben megtartotta múlt heti árát, háztól is 5.20 kron kelvén folyvást. Az uj kuko- riczára ráuntak, kivált a nehezebb, régibb hizásu sertések, ezért kapósabb lett az ó. Búza háztól a napokban 83 fus 1 percenttol 7.20 kron kelt el loco gyulai padláson. Kicsiben ma a piaczi ár volt 7—8 frtig köble átlag véve. Laza, rostálatlan árpa 4 frton kelt nehány köböl. Zab hiányzott.

Káposzta alig volt 10 szekérrel, ára emelkedett s 10 órakor már nem volt semmi eladó, az ára volt 4—5 frtg.

Hízott sertés oly sok volt már ma a nehezebb-féléből is kiállítva, hogy a belső sertésvásáron alig fért. Ára valamivel a múlt hetinél olcsóbb volt, de a kelendőség még kisebb volt, sem haszonnal Pest felé szállítani, sem a lágy idő miatt ölésra itt helyben venni czélszerü nem lévén, kivált a nehezebb-féléket.

Felelős szerkesztő es kiadótulajdonos: HAJÓSSY OTTO.

Gyulán, Dobay János könyvnyomdája.