Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-10-30 / 5. szám

részről különben is a pragmatica sanctióban elvállalt közös védelemből folyó kötelezettségünket szabatos alakba öltve, végét veté a századok óta felszámithatlan kárunkkal fennforgó controversus kérdéseknek, addig másfelől a szerződésileg kikötött állami önállóság birtokába juttatott, s lehetővé tévé, hogy elvégre siralmas helyzetünk ujjáalaki- tásához, melyet a 48. a mi teendőnkül hagyott fenn, egész erőnkkel hozzá lássunk. És mind ez Sadova után történik, mondják sokan azon catastropha után, mely a nemzet kezébe játszá a kedvező alkalmat visz- sza utasításával a kínált kiegyezkedésnek, a tiszta personál unió terére sikerrel léphetni. — Igen is — Sadova után történik, — mert a Sadovánál lezajlott események győzhettek meg minden higgadtan s elfogulatlanul gondolkozni biró főt arról, hogy a tiszta personal unió a lényegesen megváltozott helyzet és körülmények között ma még nem kielégítő garantiája megmaradhatásunknak egy erejében még teljesen ki nem fejlett, s a bűvész varázs veszőjével egy pillanat

alatt elő nem varázsolható Magyarország mellett, s hogy egyelőre szorosabb szövetségre van szükségünk, hogy el ne seperjen mindkettőnket a megindult áradat. S a nemzet hogy épen Sadova után a bölcs mérséklet szavára hallgatott s helyzetét helyesen felfogva vezérfiai után teljes odaadással indult, — eszélyességének, politikai érettségének, s a fenforgó körülményekkel higgadtan számítani biró férfias jellemének adá eddigelé csak nem páratlan tanujelét.

ítéljük még végül az 1867-ki kiegyezkedés tényét, az eredmények után, miket az rövid fenállása óta létre hozott, s tegyük fel a kérdést önmagunknak: mit mondanak ez eredmények, helyesen vagy helytelenül

jártunk-e el, nyert-e és mit a nemzet e kiegyezkedéssel, politikánk ennélfova exigen- tiaink jól értelmezett tana volt-e? — És e kérdésre határozottan igenlőleg felelünk.

Visszaállitá e politika, tapintatos elhárításával a múltak emlékeiben rejlő akadályoknak, azon nagybecsű bizalmat, mely uralkodót és nemzetet egy testté forraszt össze, s mely bizalomban egy jobb jövő csirája rejlik. Bemutatá e nemzetet és hazánkat a külföld diplomatiája előtt, mint a birodalom egyenjogú felét, melynek fejedelme égyszersmind mint hazánk uralkodója, szól a külföldek összeköttetéseiben, érvényt szerzett nemzetünk jelvényeinek szárazon úgy mint vizen; vissza tereié horvát testvéreinket az anya ország ölelő karjaiba; a tétlenség dermesztő halálára kárhoztatá a testvér nemzetiségek jogos igényeinek kielégítésével az ezek elégül ellenségére támaszkodó s 48- ban is támaszkodott reactiót, annyira, hogy egyes idétlen kísérleteket leszámítva nyugodt-e hazában minden; iparunk, kereskedelmünk s vasút hálózatunkkal oly vonalokon, melyek még nem rég a nemzet jámbor óhajtásai közé tartozának, vagyonosodá- sunknak eddigelé nem látott lendületet adott; a csaknem páratlanul szabad sajtóval az eszméknek mindenki előtt nyitva álló pia- czát hozá létre; hazánk fővárosát a hozzánk édesgetett s egymás mellett keletkező pénzintézetekkel a pénz világ egyik hová tovább élénkülő piaczává varázsolá ; s megvető, ugyancsak annak alapját, hogy fővárosunk világvárossá emelkedhessék, melynek egyik tanujele a lakásoknak Buda-Pesten csaknem égető hiánya; megteremtő a magyar honvédségét mint az önálló magyar hadi állam kifejezését s igy bennünket azon helyzetbe tett, hogy igényeinknek bármikor is erősebb

TÁRCZA.

A tornászat fontossága és tornászati teendőink Békésmegyében.

Mojsisovics Viltnosíól.

(Folytatás.)

A tornászat történetének áttekintése.

ugy hiszem az eddigi elméleti fejtegetések által sikerült kimutatnom a tornászat fontosságát s meggyőződhetett mindenki annak nagy horderejű czélja és nemes feladatáról, nem marad tehát egyéb hátra, mint a tornászat fontosságának, a gyakorlati élet tényeivel leendő, be- bizonyithatása érdekéből a történelemnek tanulságokban gazdag lapjait ütni fel s a minden beszédnél ékesebben szóló tények világánál, alkalmazási módjait, fokozatos fejlődését s a mi- veltebb népek nyilvános életében elfoglalt álláspontjait röviden körvonalozni.

Ha az embert őskora azon kezdetleges állapotában képzeljük, melyben még se társadalmi se földirati határok közé szorított államiságtól meghatározva nem volt, úgy fogjuk találni, miszerint ekkor még estik egyedül a természettel állott ellenségként szemben, egyedül csak ezzel küzdött s boldog volt, ha a harcz kedvező lefolyása folytán megkaparitott préda, tengő életének föltételeit biztosithatá.

Az égalji szélsőségek kártékony befolyásának hatálytalanitása s a vadászat és halászat elé gördített akadályok lekiizdhetése volt ekkor még csak egyedüli vágya s szellemi tevékenységének egyedüli ösztönzője.

Mig ezen kezdetleges állapotában szellemisége csaknem pihent, addig testét a természettel folytatott küzdelmek közepette, megedzé és meg- erősité. — Testének ezen folytonos edzése és gyakorlása, — mely természeti állapotának kifolyása volt, úgy tekinthető, mint a minden rendszerességet nélkülöző testgyakorlásnak, vagy is a természeti tornázásnak alapja.

Ezen kezdetleges állapotából azonban csakhamar kibontakoznia kelletett. Elcsaládosodott és szervezett államokat alkotott, kifejlődött a fóldmivelés, a kereskedelem, az ipar számtalan neme s a szellemi nagyobb tevékenység meg- veté a tudományos élet alapját.

Ily körülmények közt megszaporodtak ellenségei is. A társadalmat, országos intézményeket és a nemzeti közvagyont rablási és hódítási vágyak ellenében karja hatalmával és vére áldozatával kellett megvédenie és fentartania is, ezenfelül az iparos élet felette egyoldalú testmozgásai s a tudományokkal foglalkozók testi pangása az emberi nem ősi testalkotásának és szervezetének elkorcsulását idézték elő.

Belátták csakhamar, miszerint az emberi testszervezetben rejlő erő s az általa teljesítendő munkaeredmény közt, a legegyenesebb arány és legközvetlenebb viszony létezik, melynélfogva a testi erők gyarapodásával, a munkaeredmény is' gyarapodik; beismerték továbbá azt, hogy minden oly intézmény mely az államot képező egyes polgárok testi erejének növelését czélozza, egyúttal az egész nemzet erejének munka- és harczképességének gyarapodását is eszközli s általa az állam jóléte és virágzásának legtermészetesebb föltételei biztosíttatnak és legszilárdabb alapjai vettetnek meg.

Ezen időtől kezdve a nép testi nevelésének ügye, egyéni- társadalmi- és állami szempontból — a legfontosabb országos ügyek egyikének tekintetett s megvettetett a rendszeres test- gyakorlás vagyis a tornászainak helyes és igazi alapja.

Azon időnek pedig, melyben az ember ősi testszervezetének ezen elsatnyulását felismeré s komoly helyzetének öntudatára ébredt, a mesz- sze őskorba esik.

Az ókori népek közt a görögök voltak a legelsők, kik e téren fontos és beható állami intézkedéseket léptettek életbe s úgy társadalmi

nyomatékot adhassunk; szóval megveté azon- alapot, mely alapon ha szorgalmas méhek gyanánt tovább építünk, ha eszélyességünk ei nem hagy de soha, ha személyes ambi- tióinkat nem vegyitjük a politikai tényezők közé, utódaink számára egy viruló hazát hagyhatunk örökségül.

És most újból azt kérdezzük, helyeslőleg szóllanak-e az eredmények a nemzet 1867- ki politikája mellett? E politika ennélfogva exigentiáink helyes tana volt-e? E kérdésre nem csak párt nézetből indulva ki, de a tények kérlelhetlen logicájára utalva is egyszersmind, minden tétovázás nélkül felelünk, hogy igen is helyzetünk exi- gentiáinak egyedül helyesen értelmezett tana volt, és marad mindaddig mig a helyzet mást nem követel. —ítéljen mindenki elfogulatlanul!

Végül egy czáfolattal tartozunk.

Divatossá vált e politikát mint az oppor- tunitás politikáját tenni gúny tárgyává.

Mi részünkről ezt nem csak, hogy gúnynak nem tekintjük, de e politika egyedüli érdeméül épen azt tartjuk, hogy nemzetünkre nézve az adott helyzet és körülményekből merítve irányát s azokhoz alkalmazkodva opportunus volt; mert hiszen a politika mely nem alkalmazkodik a helyzet és körülményekhez, mely ennélfogva nem opportunus, megszűnt politika lenni. Ezzel egyszersmind azok, kik e politikát oportuni- tással vádolják, e váddal beismerik azt, hogy az ő politikájuk nem fogna lenni opportunus, ennélfogva nem alkalmazkodnék a helyzet és körülményekhez: szóval hogy nem fogna politika lenni.

És váljon ki bűnhődne ezért első sorban ? a nemzet, mely pedig százados szenvedéseiben megbünhödte a múltat s jövendőt.

mint állami életök legfényesebb tanúság arra, hogy nálok a nép testi nevelésének Ugye, mily nagy fontosságban részesült.

A hellén felfogás szerint szellem és test között a legbensőbb kapocs létezvén, szükségesnek ismertetett, miszerint működéseik közt, a legnagyobb öszhangzat hozassák létre s mindkettőnek képességei karöltve fejlesztésének.

Sikerült is nekik ezen jóltevő öszhangzatot a nép öszves képzésében, az által idézni elő, hogy a lélek és test nevelését karöltve eszközlék — s a testi jó tulajdonokat a szellemiekkel egyenlő mértékben becsülték.

És valóban üde testi egészség, alaki szépség, szilárd és könnyű járás, a tagok lendítő ereje és biztos ügyessége, továbbá a vívás és verseny futásbani kitartás, óvatosság és lélekjelenlét, csak oly becsben részesítettek általok, mint a szellemi műveltség előnyei, éles ítélő elme s a szépmüvószetekbeni j ártasság.

Ezen elvek és nézetek képezték nevelési rendszerük kiindulási pontjait s inig a gymnastika által, nemzedékről nemzedékre, egy testben és lélekben egészséges ifjúságot neveltek, mely később torna- és harc-képes is leve s a haza és szabadságért vitézül küzdő dicső bajnokok ezreit növelé : addig a szépmüvészetek és tudományok csarnokaiban, a hellén tudomány és művészet számára halhatatlan férfiak képeztettek.

Ez okozá, hogy a tulajdonképeni görög intézmények közt egyik se gyakorolt a hellén népélet öszves fejlődésére és sokoldalú alakulására oly határozott és jelentékeny befolyást, mint az általánosan behozott tornászat.

A tornászati gyakorlatok Görögországban mint a népnevelés lényeges részei tekintettek és alkalmaztattak, melyek által mindenki égy egész emberré neveltetvén, úgy a háború esélyeiben, mint a tudomány, művészet és polgári élet kötelességeinek szolgálatában, fokozott erő, ügyesség és gyorsaság fejthetésére képesittetett.

A nép testi nevelésének ezen általános és rendszeres alkalmazása eszközlé, miszerint a föld