Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-10-30 / 5. szám
Vasárnapi levelek, n. A napokban beszélgettem a tankerületünkbe- li tanfelügyelő úrral s egyebek közt megértettem tőle, hogy vármegyénkben ez ideig még csak három kicsiny kis község akadt, melyek népiskoláikat községiekké tenni hajlandók : Ki- gyós, Csorvás és — ha emlékezetem nem csal — Öcsöd. Ezen községek, viszonyítva vármegyénk több mint 200,000-nyi lakosságához, alig tesznek számot. Megütköztem a dolgon ; azután gondolkodtam, hogy egyeztethető' össze a községi iskoláktól való ilyetén irtózás azon rengeteg szótengerrel, mellyel az újabb időt a nevelés és de- mocratia nevében elárasztották ? De biz én nem tudtam a dolog nyitjára akadni. Azon általános buzgóság ugyanis, mellyel a nevelés ügyén úgy maga az országgyűlés, mint az egész hirlap-irodalom lendíteni akart, azon szomorú feltevést engedi meg, hogy népnevelési intézeteink ekkorig még igen gyarló lábon állanak ; mert hisz ellenkező esetben nem kell vala megszületnie a XXXVIII-ik törvényczikknek. Ha gyarló lábon állanak, ennek oka nem lehet egyéb, mint vagy az iskolák felügyeletének, vagy tanerejének, vagy anyagi helyzetének, vagy mind a háromnak silánysága együtt véve. Ügy de ha a felekezetes iskolák megmaradnak, e bajokon a jövő sem segít, legalább nem azon mérvben, melyben haladnunk kellene ; mert a felügyelés és a tanitó választás ezután is a papság kezében marad, melytől, nem lévén a tanpályára készülve, méltányosan kívánni sem lehet, hogy a dologhoz értsen, mely ha értene is hozzá nagyobb községekben saját hivatalával van úgy elfoglalva, hogy az oskolát legfölebb is a vizsgán látogatja meg, — melynek ha érkezése volna is talán, nézetei sem oly természetűek, hogy azokból a nevelés-ügy emelésének; őszinte vágya keletkezhetnék ; de ha keletkeznék is, sokkal jobban beleélte már papságunk magát csak a felekezeties tárgyak sürgetésébe, sem hogy az országos tanterv keresztül vitelére elégséges időt engedhetne. — Alig biztatóbb a jövő anyagi tekintetben is. A protestáns ember már is többet fizet iskoöszves nemzetei közt, a görögök voltak azok, kik mindenben a legnagyobbszeriibbet létesiték. Nemcsak a nemzet volt derék és hatalmas egészében, hanem testképzési rendszerök által, a férfi jellemeknek azon tiszteletreméltó sora képződött, melynek remek ókori alakjait, még mai nap is nemcsak nagyférfiakként bámuljuk, hanem azokat egyúttal követésre méltó példány képekül is állítjuk magunk elé. A görögországi tornászat országos jellegétől és rendszeres szei’vezetóről tanúskodik azon körülmény, miszerint majd minden városban, pompás tornacsarnok és torna- tér vala, hol a nép testi nevelése ernyedetlen szorgalommal eszközöltetett. Vitruo építészeti leírásai szerint minden ilyen csarnok jól felszerelt, fedett helyiséggel birt, mely Palästra-nak neveztetett s hol a gyermekek tornásztak; az ifjak testgyakorlatai részére az Ephebeum, a felnőtteknek, nevezetesen az athletáknak, az úgynevezett Xysta volt szánva. Futógyakorlatokhak egy különös pálya, az úgynevezett Stadium, szenteltetett. Ezen tornahelyiségeket felséges oszlopsorok köriték s a legszebb platánsorok által voltak ékítve. A torna- csarnokokkal szoros összefügésben álltak, a hideg és meleg fürdők, melyeknek életrendi hatása különös becsben tartatott. Hogy a görögök a lélek és test egyenlő mértékű képzését mily öszhangzatosan eszközlék, mutatja azon külső körülmény is, miszerint közvetlen a Palástra mellé helyeztetett el azon társalgó terem is, hol bölcsészek, szónokok és szellemi szórakozást keresők, összejöveteleiket tartották. A tornászati gyakorlatok ezen helyeken, nyilvánosan, a miveltek és a nép elöljáróinak szemeláttára, végeztettek, a miért is tornacsar- ,nokokban köröskörül, a néző közönség részére alkalmas ülő és néző helyek voltak alkalmazva. A tornacsarnokok ezen pompás külső berendezésével öszhangzásban állott a tornagyakorlatok rendszeres vezetése is. — Egy tekintélyes egyéniség vitte, a főfelügyelő (gymnasiarch) tisztjét, ki az általános vezetést, a tornatanárok Iájára adója öt százalékánál, fizet sok helyen három, sőt négy annyit is; mégis iskolája csak viszonylag jó, de a törvény kívánalmának min- dennütt mögötte áll. Ha mögötte maradni nem akar, úgy ezután még többet kell fizetnie, sőt fizetnie még azon összeg reá esendő részletét is, mely majd a községi iskolák támogatására s a kormány által felállítandó fentartására köza- dóúl kivethetik. Fizetheti-e ? Ha fizethetné is, megfelelne-e áldozatának az eredmény ? Tanügyben — értőbbek lennének-e e az által a tanügyet kezelő presbyter urak? Igaz, csupa paedagogok á községi iskolai tanácsosok sem lennének ; de már az csak világos, hogy köny- nyebb az egész községből kilencz értelmes embert össze hozni, mint annak egy vallás fele- kezetéből sokkal-sokkal többet. A mi már a democratiát illeti: alkotmányunk democraticus ; vallás felekezeteink részint ezen nyugosznak, részint erre törekszenek ; társadalmunkban ha még oly követelők vagyunk is a czimzések tekintetében, azért a ministert mégis szóljuk — szapuljuk, mihelyt a hivatalos lapból egy-egy megnemesités, egy érdem kereset kuku- csál ki ; szóval — mi democraticus népnek valljuk magunkat. Igen ám ! csak hogy a népet democraticussá decretálni nem lehet ; a democ- ratiának feltételei, még pedig nehezen elérhető feltételei vannak : szellemi és auyagi minél nagyobb egyenlőség ; máskép: egymástól való minél nagyobb függetlenség. Mert a hol egyik a másik erszénye vagy feje után jár, ott legfölebb kolomposkodásról, demagogismusról beszélhetni. Gondolom, nem kell bizonyítgatnom, miután a példáknak nagy bősége nyomorgat bennünket. Ha tehát nem a divatos szón magán, hanem annak lényegén kapunk : megint csak oda jutunk, hogy az eddigi, ki nem elégítő felekezetes iskolákhoz nem szabad ragaszkodnunk. Én tehát vármegyénknek a felekezeties iskolákhoz való merev ragaszkodását, sem a tanügynek felkaroltságával, sem democraticus hordoz- kodásunkkal összeegyeztetni nem tudom; nem tudom különösen a mi par excellence balos voltunknál fogva, mely szerint az úgynevezett közvélemény — mintha bizony egy évi vélemény volna közvélemény — iránt még az ország képviselő testületéből is tiszteletet, sőt bóés tanítványok feletti felügyeletet vezette. Az ifjúság erkölcsi nevelésére mily gond fordittatott s az mily nagyra becsültetett, kiviláglik azon intézkedésből, mely szerint az ifjúság erkölcsi magaviseletének szigorú felügyelete végett, külön felvigyázók, úgynevezett sophrouisták, alkalmaztattak. — A tornászat gyakorlati alkalmazásánál megkülönböztették az ifjúság gymnastikai képzését az úgynevezett athletai képzéstől, melynek egyedüli czélja, a nyilvános küzdjátékok dijainak elnyerése vala. — A gyermekkornak megvoltak külön gyakorlatai, ugyszinte az ifjú és férfi kornak is. A gyermekkornak 3 osztályt képeztek u. m. a legifjabbak, éltesebbek s végre a legékesebbek és legerősebbek osztályát, mely utolsó osztálybeliek már az ifjú korbeliekhez közeledtek. Az ifjú hellén csak akkor, ha már a különféle kor lépcsők számára előirt tornagyakorlatokon keresztül ment a mi rendesen a 18 év körül történt, nyert nyilvános népgyülésen lándzsát és pajzst, s csak ekkor a honvédelemnél alkalmazást. A tornatanároktól követeltetett, miszerint a testképzés rendszerében alapos ismeretekkel bírjanak. Tudniok kellett azt, hogy a különféle testszervezetnek és egyes tagoknak miféle testgyakorlatok felelnek meg s azok mily időközben és mily mérvben alkalmazandók. A görögök ezen különféle gymnastikai gyakorlataiból idővel egy tökéletesen kigömbölyitett torna rendszer fejlődött ki, mely nevelési és gyógyászati szempontból igen elmésen és czélsze- rüen volt szervezve. Az úgynevezett Pentathlonban, vagyis ötös versenyben a gyakorlatok a tulajdonképeni tornászati képzést, közvetitőleg voltak egybeállitva. Ezen Pentathlon ötféle gyakorlatból állt u. m. futás, ugrás, bírókból, továbbá lapos karika- és dárda hajtásból. — Ezen kedvencz gyakorlatok, melyek segedelmével a férfiak alapos és öszhang- zatos tornászati képzése a legelőnyösebben létesült, az őskori tornászat alapját képezik. — dolatot követelünk, az „ó nép“-et pedig gyorsvonattal igyekszünk Eldorádóba szállítani. Áz országgyűlésről. Az oct. 25-iki (hétfői) ülést Somsich Pál elnök azon jelentéssel, nyitja meg, hogy ő felsége a király e napon indul keleti útjára. Ez alkalomból, úgy hiszi, a ház óhaját fejezi ki, ha azt kívánja, hogy ő felségét szerencse kisérje ez útjában és szerencse hozza vissza hazájába. A ház e közóhajt éljenzéssel fogadta és jegyzőkönyvbe vétette. Ezután ugyancsak elnök több hozzá érkezett irományt jelent be s ezzek között Békés megye gazdasági egyesületének kérvényét egy önnálló magyar jegybanknak létrelhozatala tárgyában. A napirendet az ülésen a bírói felelősségről szóló törvényjavaslat képezte volna; azonban az ellenzék egy pár szószaporitója által tett inter- pellatiók, s ezen szószaporitók egyikének Németh Albertnek már régebben a heves-megyei királyi biztosság ügyében tett interpellatiójára adott igazságügyminiszteri válasz miatt, szóba se jöhetett a napi rend ; bár az ülés negyed fél óra hosszat tartott. Horváth miniszternek válasza egy újabb remek példánya volt a parlamentaris szónoklatoknak. Előadja az okot, mely miatt a kormány királyi biztost küldött Heves megyére s fényesen igazolja a kormányt e tettéért. — Hevesmegye bizottmánya — úgymond — elitélte egy határozatával az országgyűlést, s midőn ama vádat vágta eléje, hogy feladta a nemzet jogait, hazaárulónak nevezte azt, s mint csupa hazaárulókból álló testület iránt gyűlöletet s megvetést iparkodott kelteni. A kormány, csoda-e ha megsokalta a dolgot s bele szólt. A szabad dis- cussió minden alkotmányos polgárnak egyik legszentebb joga, de ennek is meg vannak határai, melyek átlépése megrendíti a közállapotokat. A szabadság alapja nem a szó hatalma, hanem a szabad polgárok tisztelete a törvény iránt, s ki ezt megtámadja, magát a szabadságot támadja meg. (Helyeslés.) A Heves megyei esetet figyelembe kellett venni a kormánynak, mert a határozat jelentéktelensége egy törvényhatóság neve alatt fontossá nőtte ki Az úgynevezett Pentathlonok azaz oly férfiak, kik fentebb elősorolt öt rendbeli gyakorlatokat bevégzik, úgy tekintettek mint legszebb és legképzettebb tornászok. A nemesen képző tulajdonképeni tornászattal — mely ez időben még csak az ötös gyakorlatok (Pentathlonok) által képviseltetett — ellentétben volt az athletai hősködés, melynek egyoldalú czólját egyedül csak az erők túlfokozott képzése tévé, hogy ez által a nyilvános népünnepélyek kitűzött dijai annál biztosabban nye- rethessenek el. Daczára, hogy ezen atldetai hősködésnek, az általános testképzés és honvédelmi harczképesités szempontjából, kevés jelentősége volt : elvitázhatatlan miszerint azok a tornászat egyetemes érdekeit a legliathatósabban mozdították elő; minthogy a nemzet szemeláttára kiosztott dijak és koszorúk felkelték a dicsvágyat s feléleszték a tornászat általi testképzés elke- rülhetlen szükségének érzetét. A legnagyobb tiszteletnek és legnagyobb szerencsének tartatott, a hires olympi játékok versenyein olajágat nyei’hetni. Belátták a görögök, miszerint a nép lelki és testi ereje egyedül csak a harczban leli fel nyil- vánulhatásának méltóságos alakját s ezen okból rendszeresen előforduló küzd- és verseny játékokat rendezőnek, melyek időről időre tökéletesítettek és mint nemzeti ünnepélyek világhírre vergődtek. Az olympi játékokon kívül ilyenek voltak még az isthmi, pythiai és nemei ünnepélyek, is, mindnyájoknak czélja lévén Görögország polgárságának férfias erejét, ügyességét és harpz- képességét fokozni s azt barát és ellenség előtt tiszteletre méltóvá tenni. Midőn tehát Hellasznak bölcsei a nép testi nevelésének kérdését egyéni, társadalmi és állami szempontból czélszerüen megoldók s a nép testi nevelését szellemi képzésével legszebb ösz- hangzatba hozák : egyúttal megszerzők mindazon alapokat, melyeken hazájok nagysága, nemzetük függetlensége és hatalma nyugodott volt! (Folytatása következik.)
