Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-10-23 / 4. szám
4-ik szám. Első Évfolyam. 4-ik szám. Gyula október 23-án 1869. w Szerkesztőségi iroda: Pöutcza 186. m. IMMB ma^sm ^ ^ Előfizetési feltételék: tatban Nagy Fc%n^^könyvkereskedé- # Bj4| Az. előfizetek bérmentesített levelekben Hirdetések dija . Egynégy hasábos Gar- lEfflEr RWBlBf mß^ Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalPolitikai, közgazdászai! és ismeretterjesztő hetilap. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. A politika az exigentiák tudománya, in. (—) Hazánk 1848-ik évi történelme egészen uj phasisaba lépett akkor, midőn azon kérdés eldöntése: megtarthatjuk-e a martins havi vívmányokat? a fegyver kérdésévé lett, s midőn a kiegyezkedésre irányzott törekvések egy részt már a nemzetnek harezia- san fokozott hangulatán, s az egymást ért csalódások okozta elkeseredésén, más részt azon gőgös elbizakodáson szenvedett hajótörést, mely bennünket alkudozásra jogosított ellenfeleknek sem ismerve el, mint lázadókat tekintett, s a nemzet önvédelmi harczát mint egy elégületlen töredék pártütő harczát mutatá be a világnak. Önérzetünknek tartozunk vele bevallani, hogy a nemzet ez önvédelmi harcza, daczára a politikai botlásoknak, daczára a még gyakoribb stratégiai balfogásoknak, s daczára annak, hogy nálunk is érvényre emelkedett a bécsi kormánykörök azon eljárása: távol a hadmivelet színhelyétől a kormány irodáiban s az országgyűlés zöld asztala melói határozni meg sokszor az illetők megkérdezése nélkül a teendőket, a miből fejlett aztán ki későbben a szégyenletes bukást előidézett súrlódás a kormány és a hadvezérlet között, — nagyszerű volt egyes mozzanataiban. — Sajnos, hogy nem volt e nemzetnek egy fia, s a kik voltak azokat tulszámyalák az események, ki a nagyszerű fegyvertényekben rejlő erkölcsi erőt s az ezen fegyvertény tikkel karöltve járó véráldozatokat akkor mindjárt tőkésíteni bírta volna a nemzet számára, mihez elvégre is nem kelle vala egyéb: mint bölcs és higgadt mérséklet, mely mind két oldalon hiányzott. E mérséklet hiányának tulajdonítható, hogy kísérlet részünkről az alkudozásokra csak akkor történt, midőn fegyvereink hanyatló szerencséje ezen alkudozások sikerét már előre is kétessé tette; — ugyancsak ezen mérséklet hiányzott azon egyénnél, ki oda nyújtott baráti jobbunkat a nemzet önérzetét sértő „unbedingte Untérwer- fung“ gőgös válaszával utasitá vissza magától. És miben rejlett mindkettőnkre nézve a helyzet jól értelmezet exigentiája, mi lett volna ennélfogva az egyedül helyes politika a bölcs mérséklet. Úgy látszik azonban átokként nehezedett reánk, hogy e bölcs mérséklet akkor is el- lagyjon bennünket1, midőn a sors történelmünkben eddigelé csak nem páratlanul kedvező alkalmat nyújtott állami önállóságunk megállapítására. Éltem az 1849. év tavaszi hónapjait, midőn a fegyverek szerencséje határozottan zászlóinkhoz szegődött; midőn Erdély részünkre vissza volt hódítva; midőn alig volt egy két négyszög mértföldterülete hazánknak az ellenség birtokában; midőn a vívott fényes győzelmek fegyvertényeivel s egy győzelmes hadsereg leirhatlan lelkesedésével nehezed hetének az alkudozások mérlegébe. E helyett mit tevénk? A mártius 2-ki mauifestumra april 14-vel válaszolánk. E tény felett ítéletét már elmondá a történelem; nézzük most azt az exigentiák t u d o in á n y á n a k s z e m p o n t j á b ó 1. Parancsolák e helyzetünk exigentiái, hogy <1, költő szavai szerint: ha meg nem is tört, de mindenesetre megfogyott nemzet elibe a még megoldatlan kérdéshez egy újabb és pedig csak fegyverrel mégoldható kérdés dobassák, olyanok voltak-e vagy voltak-e egyáltalában diplomatiai öszveköttetéseink, melyek e merész lépést csak legkevésbé is igazolák; — nem épen ellenkezőt volt-e kénytelen tapasztalni a nemzet, melyről századok óta tartó elszigeteltségében, a külföldi diplomatia megszokta nem mint önálló hanem mint az osztrák monarchiában élő nemzetről hallani, — és midőn a diplomafiai öszveköttetések szövésének első kísérlete TÁECZA. A tornászat fontossága és tornászati teendőink Békésmegyében. Mojsisovics Vilmostól. (Folytatás.) El nem mulaszthatom itt annak felemlitését, miszerint tornázáskor a test bőre erősebb pirt nyer, melegebb és ruganyosabb lesz, kiváltképpen ha a tomázás szabadban történik. Ez okok miatt a tornászat, egyúttal leghatékonyabb óvszer minden oly betegségek ellen, melyek a bőr tevékenység elnyomásából keletkeznek. Azonban a tornászat által okozott s a fenn- tebbiekben körülményesen részletezett jótékony befolyások, egy bizonyes erő ösztönzésében lelik valódi indokaikat. Ezen ösztönző erő az a k a- rat és szerve az agy. Miután pedig minden önkénytes mozgás a beidegzésen alapszik, ennek folytán minden hatás az agy- és gerincz-velőből — mint központból — az izmokra s ezekről villámgyorsan ismét a fenntebbi központi szervekre vitetik vissza. — Az ideginger gyorsasága és erélye pedig nagy befolyást gyakorol az egyes részek ügyességére, mert minél többször és erélyesebben működik az akaraterő, annál gyorsabb, szabadabb és könnyebb lesz a mozgás. Az idegműködés ezen helyes lefolyása, az ember egészséges életében a legnagyobb jelentőséggel bir. Már pedig elvi- tázhatlan, miszerint az idegek helyes működésének természetszerű lefolyására, a tornagyakorlatoknak, határozottan jóltevő befolyásuk van, mivel általuk az idegrendszerben előfordulható sok rendetlenségnek eleje vétetik s az ideganyagnak arányosabb szétosztása eszközöltetik. Mert mozgás-hiány folytán az ideganyagnak gyakran beteges összetorlódása az altest és mell táján okozza a kedély lehangoltságot, életuntság és hypoeliondriát s teszi csaknem elviseli tétlenné az életet, s kiállliatlanná komor, mogorva és életunt lényünket. Miután pedig a tornászat, a rend- és természet-ellenes anyag lerakodásokat az egész testben megakadályozza: ennek következtében a kellő mérték és egyensúly fentartásához a leghatékonyabban is járul s az akaraterő tékony- sági ösztönének mérséklése által az agyrendszert lelki terheitől mintegy felszabadítja. A tornászainak ezen gondüző és teheroszlató nagy képessége a jólét és általános könnyebbülés érzetét szüli s ezen fontos körülményből lehet a tornászok vidám és üde kedélyhangulatát ma gyarázni ki. — Mintegy az előadottak nyomán kiderül a tornászainak, az idegrendszer tékonyságára s az ideganyag képzésére gyakorolt üdvös befolyása, ennek következtében élettanilag helyes azon ál- litás is, hogy az idegek erősítése és edzése egyedül csak rendszeres testgyakorlatok, azaz a tornászat által érhető el. Miután pedig az idegrendszer képezi a szellem és test közti kapcsot s miután a tornászat az emberi testszervezet ezen két részét egy egységes egésszé a legbensőbb módon köti össze : magától világlik ki a tornászainak erkölcsi szempontból felfogott nagy horderejű jelentősége. Gyakran halljuk állitani, miszerint az Isten az embert szabadnak teremté s hogy az akarat ereje által, önálló és öntudatos cselekedetre képes. Ha ezen állítás igaz, akkor kell. hogy az ember legelőször is önönmagának teljhatalmú ura legyen; kell hogy az a test —mely művészi és szövevényes alkotásánál fogva oly változatos és sokféle czélokra alkalmas — egyúttal akaratunk engedelmes szolgája, szellemrészünk biztos hordozója s az életveszélyek ostromával erősen daczoló vár is legyen! Fájdalom! ferde nevelési rendszerünk következtében, a testnek és szellemnek ezen üdvös föltételeit — csak igen ritkán lelhetjük fel. Elkényeztetett és elkoresosodott testünk nem elég erős szolgája többé szellemrészünknek, hanem e fölött zsarnokoskodó zsémbes ur s gyakran magasra törő szellemünk nemes törekvéseit hátráltató, azokat néha meg is semmisitő, javit- hatlan nyűg! Csak a szellem minden irányú szolgálhatásá- nak ügyét előmozdító, általános és rendszeres testgyakorlatok által — mint azt a tornászati tudomány tanítja — lesz az ember önnön teste fölött teljhatalmú ur s minél függetlenebbé tévé azt a természeti külső behatásokkal szemben, annál hivebben és erélyesebben fog általa szolgáltatni s nagy rátörő eszméinek létesítésében gyámolittatni! A lelki művelés lényeges feladata, az akarat tékonyság helyes és czélszerü vezetése annak erősítése és helyes irányú fenntartásában áll. Minthogy pedig a tornászat által megedzett és megerősödött izom-rendszer, a tetterő természetes fészke és közege, természetes, miszerint min-
