Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-10-23 / 4. szám

megtörtént, nem utaiták-e kint járó küldöt­tünket a szabad Albion ban az osztrák nagy követhez, nem kapta-e ugyan csak ő azon elutasító választ, bekül jenek önök Ausztriával, mert az orosz beavat­kozás hová tovább valószínűvé vá­lik. Gondoltak-e azok, kik akkor az ese­mények irányadó szereplői valának, egy szü­letendő uj köztársaság ellenében a íntínar- chicus Európában a fenyegetett trónok ér­dekközösségére, — nem szolgált-e e tekintet­ben az illetőknek tájékozásul a történelem, mely ily érdekközösséget jegyzett fel a trónok részéről a fiatal franczia köztársaság elnyo­mására. Es midőn ily kedvezőtlen volt reánk nézve az európai constellatió, áltunk-e bel- ügyeinket tekintve úgy, hogy kilátás lehe­tett önvédelmi harczunk továbbra húzásával időt nyerve, alkalmat szolgáltatni a külföld diplomatájának, hogy a feliforgó kérdés liord- erejét mérlegelve javunkra beavatkozhassék, mint egy test és egy lélek állt-e a két ma­gyar haza minden lakója- kész élni vagy hal­ni szent ügyünkért, nem uralgott-e Erdély bérczein ellenünk felfegyverezve a havasok királya, nem állt-e mint ellenséges tábor ellenünkben egész Horvátország, birtuk-e ér­dekeinknek megnyerni szerb és rácz test­véreinket, és habár ellenük mint nyílt lázzadók ellenében nem éltünk is a győző jogával, sőt részesévé tevénk az általunk és elle­nükben kivívott közös szabadságnak, bírtuk e kiirtani belőlük az irányunkban felgerjesz­tetett ellenszenvet, s nem várták-e az orosz beavatkozástól a szabadulás óráját. — Es midőn ily kedvezőtlen volt helyzetünk benn, helyes dolog volt-e april 14-ével kitaszítani magunk alul még a törvényes alapot is, s ez által megfosztani a nemzetet azon erköl­csi erőtől, mit annak tudata ád, hogy a nemzet minden zaklatások daczára is a tör­vényes térről le nem lépett. És ha a nem­zet századokon át folytatott törekvéseinek végczélja alkotmányának s állami függet­lenségének biztosítása volt, melyet az 1848- ik év vívmányával elért, s melyet nagyon valószínűleg a reánk nézve kedvező 49. -év tavaszával mint fegyverrel is kivivottat fő­dén ki előtt nyitva áll azon biz to s ut, melyen haladva önállás, eltökélt bá- torság-, erő, ügyesség és kitartáshoz s egy szabad ember mindazon felséges tulajdonaihoz juthat, melyek őt ö n- nönmaga és családja, a társadalom és hazája iránti szent kötelmek hű tel­jesítésében, a leghathatósabban g y á- molitani fogják! Fentebbiekben körülményesen fejtegettetvén a tornászat élettani, életrendi és gyógyászati ál­talános és részletes fontosság, az előadottakból önként folyik, miszerint a tornászainak — te­kintettel alkalmazási módjai és czéljaira — kü­lönféle ágazatai és elnevezései is vannak, neve­zetesen megkülönböztetik : 1) A nevelési tornászat, melynek czél- ját az ifjú test életrendi, nevelési és szépészeti szempontból felfogott helyes képzése és fejlesz­tése képezi. A tornászainak ezen neme tekintettel van a gyermeknek fejlődésben lévő testszervezetére s miután azt a tornászat módszertani szabá­lyainak alkalmazása által —• a szellemi tevékeny­ség czélszerü eszközévé s az akaraterő engedel­mes szolgájává képezni törekszik — határozott nevelési jelleget ölt magára. Továbbá a fi- és leány-gyermekek testi kép­zését szépészeti szempontból eszközölni óhajtván, — a nagyobb erőkifejlést czélzó gyakorlatok helyett — leginkább olyanokkal foglalkozik, me­lyek az ifjú testnek arányos fej lést s mozgás és nyugvásban! szépészeti jelleget szereznek. Tekintettel azonban a nőneműek testszerveze­tére, a női szokások és női természetre, megkü­leg mérséklettel szilárd alapokra fektethetett volna, mindent még létünket is koczkáztat- ni s nemzetünk úgy is eléggé fájós emlé­kű történelmét egy még gyászosabb emlé­kű eseményekről tanúskodó episoddal sza­porítani, mindén másnak, csak az exi- gentiák helyes tanának nem mond­ható. — Azonban mit szóljunk azon politikáról, melynek a Világosi gyásznapok után irány­elve a boszúeszküze, a kém és • bakó voltak. Azt hinni, hogy a nemzet kebléből a vágy az önállóságra s a benne felköltött aspira- tiók kiirthatok, ha egyszer lábaiknál fekszik az idegen segélylyel kicsavart fegyver, — azt hinni, hogy a dicső múlt emlékei _ oly könnyen elmosódhatnak egy nemzetnél mi­nő fajunk, melynek egyik kiváló jellemvo­nása a merengő lelkesedés; s nem számít­va a jövő esélyeire, azt hinni, hogy a lel­kesedésre többé semmi szükség, és tabula rasat csinálni mindenből mi előttünk szent és örök becsű vala, s miért a nemzet lel­kesedni birt; s romokon s mint egy alvó vulkánra építeni akarni nem politika, hanem valóságos dőreség volt. De hiszen ez ha- gyán! — Mi indokolta azt, hogy foglyaink még csak hadi foglyok gyanánt se tekin­tessenek, mi indokolta a hadi törvényszékek szereplését kufsteini, Spielberg és Olmücz rémletes tényeit. — Miért kelle szaporítani e nemzet úgy is számos vértanúinak szá­mát, miért kelle szaporítani a hantokat, me­lyek alatt a bakó által a sírnak adott nagy­jaink hamvai nyugszanak; — azért talán, hogy legyen hová a honszeretet ihletet ven­ni zarándokoljon, vagy hogy legyen hová a nemzet, ha egyszer lelkesedésére történ­nék hivatkozás, mint néma kérdő jel mu­tasson, vagy hogyha szebb napok derülen- denek e hazára, legyen mi a fájó érzés fel- költésével, keserű üröm gyanánt vegyüljön az öröm kelyhébe? E politika minden más, csak politika nem volt. Solferino és Sadovánái lakolt; hősét pedig a történelem a miveit emberiség utá­latának adá által. lönböztetendő e helyt a nőtornászat mint a nevelési tornászat alosztálya. 2) A gyógytornászát. Ez azon nézetből indul ki, miszerint a szenvedő test némely hi­báinak és rendetlenségeinek oka, az elégtelen testmozgásban rejlik; az ebből keletkezett testi bajok tehát gyógytanilag helyes és a czélnak megfelelő testgyakorlatok rendszeres alkalmazá­sa által enyhitendők és gyógyitandók. Ezen gyógy­mód leginkább tüdő- altesti- ideg-izom-és csont- bajokban, kiváltképen pedig a csontváznak fer­de képződése és kinövéseiben leli bő alkalmaz­tatását. — Pesten p. o. dr. Batizfalvynak test egyenészeti intézete fentebbi nemes czélok eléré­sében fáradozik. — 3) A honvédelmi vagy katonaitorná­szat. Ennek czélja a harczost edzés és erősítés által, a táborozás fáradalmainak elviselésére szok­tatni, előkészíteni s a hadi műveletek ügyes és gyors eszközlésére képesíteni. Erre azonban leg­újabb törvényeink értelmében, kötelezett tantárgy­ként életbeléptetendő s honvédelmi rendszerünk­kel legszorosabban egybefüggő, általános torná- zás is előkészít, úgy hogy a képzett tornász egyúttal kész katona is. Ezekből látni való, miszerint a honvédelmi tornászat a testi erők szabadabb felhasználhatá- sát czélozván a nevelési tornászattal egy czél- ra törekedik; mindamellett abban különbözik tőle, hogy a védtornászatnál a fegyvergyakor- latokbani erély s a táborzási és hadmiveleti esé­lyek és akadályok könnyű leküzdhetése a leg­főbb elérendő czél. 4) Köztornászat, nép tornászat vagy társas tornászaiban — úgy a mint az legújabb időkben Németországban kifejlett s honvédelmi Ki lesz a belügy-minister ? E kérdésre vonatkozó combinátiokkal ta­lálkozunk már huzamosb idő óta a lapokban. A kérdés fölvetése lehet bogy a belügyminister egészségi állapota iránti gondoskodásból történik, azonban pressionak is beillik az a lemondásra nézve.*) Vannak ugyan is, kik a belügyminiszter mun­kásságával nincsenek megelégedve és a belleor- mányzat terén fölmerülő minden hiányt vagy rendetlenséget egyedül a belügyminiszternek ró­nak föl. Nem akarjuk az ilyeneket capaeitálni a felől, hogy a közigazgatás hiányai nálunk főleg a me­gyei önkormányzat jogkörének szabályozatlan­ságában keresendők, csak annyit jegyziink meg, hogy a jelenlegi magyar minisztérium megala­kulása óta, az átmeneti korszak minden nehéz­ségeivel a belügyminiszternek kelle legtöbbet küzdeni, a nélkül hogy intézkedései foganatosí­tásánál a megyékre támaszkodhatott volna. Működése kezdetén az ország nagy részében Ínség volt, — alig hogy ennek enyhítése sike­rült, rabló bandák veszélyezteték utón útfélen a személy és vagyon biztosságot, s midőn ennek helyreállítása végett a megyei önkormányzat hatósági közegeinek indolentiája vagy tehetetlen­sége. miatt, kormánybiztos kiküldésével rendki- vűli intézkedésekhez nyúlni kényszerittetett, va­lamint akkor is, midőn a törvények iránti tisz­teletet s engedelmességet mélyen sértő s az ála­mi jogrendet veszélyeztető megyei és társulati iz­gatások megszüntetése végett a szükséghez ké­pest intézkedett, az önkormányzati és szabad egyesülési jognak törvény ellenes korlátolása miatt interpelláltatok. Mit szóljunk a legtökéletleuebb minősítés sze­rint összeirt szavazók által történt országgyűlési képviselő választások idején igényelt belügymi­niszteri munkásságról, midőn a pártok egymás elleni küzdelmeikben szenvedélytől elragadtatva elkeseredett harczot vívtak? Azon nehány hóna­pi időközben, mely az előmunkálatoktól a válasz­tásokig lefolyt, a pártok egyes küldöttei s depntá- tiói által történt folytonos zaklattatás már ma­gában is fölmenthetné a belügyminisztert a mnn- kátlanság vádja alul, mely csak is elfogult gán- csoskodók képzőimében fogam zhatott. De hát miért nem sürgette a megyék rende­zését, az egyesülési jog szabályozását, az állam­rendőrség szervezését ? E kérdésre válaszoljuk, hogy nem az idevonat­kozó törvényjavaslatok elkészítésén mult a dolog, *) Az ellenzéki lapok részéről kétségkívül. Szerk. rendszerünk életbeléptetése folytán kell, hogy nálunk is mielőbb és minél szélesebb alapokon hasonlóképen kifejlődve legyen — a tornászat elérni látszik eszményképét, miután az általa ki­tűzött czélok egész összegét foglalja magába. Nemcsak a testnek további fejlése épség és egészségbeni tartása s a gyakorlatokban fértiasb, edzőbb és erősebb testmozgások létesítése czé- loztatik itten, hanem ezekkel kapcsolatban egy­úttal egy nagy horderejű eszmének czél- és kor­szerű megvalósitliatása is. Ezen nagy horderejű eszme pedig nem egyéb, mint a honvédelem magasztos eszméje. Millióknak abbeli tudata, — melynél fogva a hazának, mint a legdrágább nemzeti közva­gyonnak, ellenséges megtámadások ellenébeni megvédhetése, nem törvényczikkelyek s a nép jogaira hivatkozás, hanemegyedül csak eszélyes bátorság, edzett test, vitéz kar s a fegyvernemek ügyes és biztos kezelése által eszközöltethetik, — sürgetve követeié egy oly nemzeti intézmény­nek, minél szélesebb alaponi életbeléptetését, mely által egyrészt a békés polgárnak házi tűz­helyénél, — sok oldalú foglalkozásai közepette is — teste edzése és harczképesitésére, másrészt az általános egészség fokozása, a társas élet fel­elevenítése s a hősies szellem és nemzeti önér­zet fejlesztéséi-e, a legkedvezőbb alkalom és mód nyujtassék s mindezen tényezők kedvező ösz- müködése által, az egyetemes honvédelmi erő hathatós növelésének egyedüli és valódi alapja megvetve lehessen. Ezen fontos és nagy horderejű nemzeti intéz­mény, — mint azt már fenntebb is megjegy- zém — a köztornászat vagy néptornászat intéz­ménye. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents