Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1937. január-december (40. évfolyam, 1-56. szám)

1937-05-21 / 22. szám

kölcsönt kelteit igénybevennem, ezenkívül a tényleg befolyt vármegyei pótadóból a megosztási kulcs szerint járó részesedésen felül — a háztartási alap teljesítőképességének veszélyeztetése nélkül — a nyugdíjalapba 95.000 P-t kellett átutalnom. Ahhoz, hogy az adófizetés eredményesebb megindulásáig a nyugellátásokat akadálytalanul folyósíthassam, számításom szerint még további 80—100.000 P kamatmentes államkölcsön! leszek kénytelen kérni.

A vármegyei közúti alap költségvetésének végrehajtásánál a helyzet némileg könnyebb volt, mert ezen számadási ágnál az előző 1936. évről áthozott pénztári maradvány lehetővé tette, hogy a m. leír. ál- lamépitészeti hivatal, a megállapított munkaprogramul végrehajtásában illetőleg pénztári szolgálat szempontjából, akadályozva nem volt.

A törvényhatósági ebadó alapnál a kiadások teljesítése szempontjából, akadály nem merült fel. Ez annak tulajdonítható, hogy a vármegyei egyesitett nyugdíjalap, az ebadó alapból felvett kölcsöntartozásából az 1936. évben 60.700 P-t visszafizetett.

Jelentem továbbá, hogy a vármegye területén levő valamennyi község 1936. évi zárszámadása elkészült és azok felülvizsgálat és jóváhagyás végett beterjesztettek. A költségvetések felülvizsgálása folyamatban van.

A í. é. közmunka és ebadó kivetés befejezést nyert és a kivetési lajstromokat felülvizsgálás és érvényesítés végett most terjesztik be a községek. Számszerű adatokat a kivetés eredményéről most még nem jelenthetek, mert valamennyi kivetési lajstrom felülvizsgálva és érvényesítve még nincs.

A folyó évi közmunka kivetést a helyszínen ellenőriztettem, illetve ennek ellenőrzése részben még folyamatban van. Ez az ellenőrzés azonban a eddigi tapasztalatok szerint lényeges változást a kivetésen nem eredményez.

A kereskedelem helyzete, hozzám beérkezett jelentés szerint, az év első harmadában észrevehetően rosszabbodott. A kereskedők üzletének forgalma lényegesen kisebb, mint a múlt év hasonló időszakában volt és az általánosan hangoztatott javuló gazdasági helyzetből a kereskedelem semmit sem érez.

!-. Ennek oka főleg két irányban leli magyarázatát, amint ezt az OMKE gyulai kerülete írja. Az egyik az, hogy a tiszt-, viselői fizetés, a fixíizetésü magánalkalmazottak és a latainer pályán mozgó egyedek jövedelmei, nem állyán arányban az általános drágaság által okozta áremelkedésekkel, vásárló és fogyasztóképességükben erősen csökkentek; a másik ok pedig, hogy a forgalom nagy részét mesterséges alakulatok, egykéznek nevezett intézmények és intézményesen támogatott szövetkezetek bonyolítják le, kisebb rezsivel, kevesebb kockázattal miht a mindig fokozódó közterhekkel küzködő kereskedelem.

Szószerint adtam az előbbiekben az OMKE gyulai kerületének véleményét, a szövetkezeteket illetően és meg kell jegyeznem, hogy nekem ezidőszerint még nem állanak rendelkezésemre adatok, melyeknek alapján a Szövetkezetek működéséről bírálatot mondhatnék. Jelenti még az OMKE a továbbiakban azt is, hogy a kereskedelem nagyon erősen érzi a gazdasági életnek Budapestre történt központosítását. Hátrányos ez, véleménye szerint nemcsak azért, mert a gazdasági életben való elhelyezkedést nehezíti meg és emeli a munkanélküliséget, hanem azért is, mert vidékünknek a fővárossal való nagy távolsága miatt, a vasúti és postaköltségek annyira megdrágítják az egyes árucikkeket, hogy ez által a vidék nagyon sok árut drágábban kénytelen megfizetni, mint Budapest lakossága, ahol pedig a nagyobb ipari és kereskedelmi vállalatok által nyújtott munkalehetőség folytán sokkal jobbak a kereseti viszonyok. Feltétlenül szükségesnek látszik tehát egy olyan postai és vasúti díjszabás reform, amely kiegyenlíti a főváros és vidék árai között keletkező különbözeiét. Külön kiemeli az OMKE azt a káros hatást, amit a fővárosba való rendszeresített utazások jelentenek vidékünk kereskedelmi életének. A lezajlott budapesti Nemzetközi Vásár már hetekkel ezelőtt éreztette és utólag is érezteti hatását kereskedőink üzleti forgalmában, akik arról panaszkodnak, hogy vevőik, akiknek állandó hitelt nyújtanak, nemcsak elmaradtak a különben szokásos és rendszeres havi részletfizetések törlesztésével, hanem szükségletüket Budapesten készpénzért vásárolták meg.

Kétségtelenül nagy probléma az a tul131