Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1935. január-december (38. évfolyam, 1-58. szám)
1935-09-21 / 41. szám
\ 1934—1935. költségvetési évről összeállított elszámolását, a kitűzött határidőre a m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztettem. Az említett költségekre rendelkezésemre bo- csájtott állami támogatás 34.330 P. Ezzel szemben a tényleges szükséglet 81.640 P. volt, így tehát az egyes városi és községi önkormányzatok összesen 47.310 P-t saját háztartásuk terhére voltak kénytelenek fedezni. A törvényhatósági ebadó 1934. évi kivetésének behajthatatlan hátraléka 69.502 P. volt. A folyó évi kivetés pedig 66.082 P., a tényleges tartozás tehát 135.584 P. Ebből az összegből 1935. augusztus hó végéig befolyt 25.276 P. és igy ma még behajthatatlan kintlevőség 110.308 P. Bár remény van arra, hogy az év végéig a behajtási eljárás némi eredménnyel fog járni, mégis már most számolni kell azzal, hogy az évi zárlat, az előző évivel szemben, jóval kedvezőtlenebb eredményt fog mutatni. Erre tekintettel az ebadó költségvetés szükségleteinek kielégítésénél ezen eredményre figyelemmel kell lennem. Jelentem egyúttal, hogy a törvényhatósági ebadóalap 1935. évi költségvetése a m. kir. Földmivélésügyi Miniszter úrtól leérkezett. A költségvetést jóváhagyó rendelet szerint a testnevelési alap szükségletei 1936. évtől kezdve az ebadóalap hozzájárulásából többé nem fedezhetők és így azok fedezéséről a jövő évtől kezdve a háztartási alap költségvetése keretében kell gondoskodni' Az építőipar változatlanul a legaggasztóbb napokat éli. Amellett, hogy az iparüzők nagyrésze az építési idény alatt is teljesen munka nélkül maradt, egyrészt a jogosulatlan iparüzők fedezőinek nagyarányú elszaporodása, másrészt a hatáskörök ellentétes értelmezése miatt belső békétlenkedésekkel is kénytelen volt nagyszerű erkölcsi energiát lekötni. Ami munka előfordult — a békési községi polgári iskola építkezését kivéve — csaknem kizárólag átalakítási és tatarozási munkálatokból állott s e téren volna is munkaalkalom, ha a gazdasági viszonyok azt lehetővé tennék. Bár a házingatlanok rentabillitása a békenivóra emelt házbérek révén megjavult, de még ma sem éri el a mindenkori bankkamatláb arányait s ezzel szemben horribilis állami és községi adók terhelik a házakat, úgy, hogy a legszükségesebb karbantartás költségeit sem tudván előteremteni, tétlenül kénytelenek szemlélni a tulajdonosok, hogy házértékeiket hogyan emészti meg az idő. Az országosan jóhirü megyebeli építőipari segédmunkásság leginkább a Budapesten előforduló építkezéseknél volt foglalkoztatva, azonban a több, mint egy hónapig tartó építőipari sztrájk miatt keresni alig tudott. Az építőiparral kapcsolatos iparágak közül a szobafestő és mázoló ipar volt két- három hónapig foglalkoztatva. A szakmában jelenlős munkaalkalom volt a szarvasi, gyomai és kunszentmártoni Köröshidak újramázolása, amelyen egy békéscsabai má- zolóipester vállalkozásában egy hónapon át több, mint harminc mázolósegéd dolgozott. Az élelmezési iparok közül a hentesipar prosperitására jótékony hatást gyakorolt a németországi zsirexport, amely azonban a zsirárak ugrásszerű emelkedése következtében ma már nem rentábilis, úgy, hogy az exportban résztvevő békéscsabai és gyulai hentesek csupán a jövőre való tekintettel vállalják a rájuk eső kontingensek leszállítását. A malomipart a lisztkivitel teljes szünetelése állítja nehéz helyzet elé, azonkívül a terményárak bizonytalansága is akadályozza az üzlet kialakulását. A sütőipar helyzetét részint az igények lefokozása, részint pedig az iparüzők számának nagyarányú szaporodása nehezíti meg. A cukrásziparban a forgalmat úgyszólván kizárólag a három hónapos fagylaltszezon adja. A vendéglősipar bajai közismertek s nap-nap után tovább mélyülnek. Egyik legnagyobb sérelme a szakmának az egyre szaporodó termelői kimérések egyenlőtlen versenye, amellyel a sokféle adóval megterhelt vendéglősipar lépést tartani nem tud. A ruházati iparokban az általános nyári szünet már május végén beállt s tart még ma is. Egyedül a nőiszabó és cipésziparban fordulnak elő átalakítási és javítási munkálatok. Az asztalosipar helyzete változatlanul súlyos s úgy az épület- mint a butoraszta- losságban a puszta létfenntartást igénylő munkaalmak sincsenek meg s az asztalosok a még meglévő készleteiket élik fel. Az újpesti butornagyipar káros versenyének el216
