Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1935. január-december (38. évfolyam, 1-58. szám)

1935-09-21 / 41. szám

lensulyozására a keresk. miniszter julius hóban rendeletet adott ki a munkaidő sza­bályozása tárgyában, amelynek azonban ezideíg érezhető eredménye nem mutatkozik, A vas- és fémiparban a kovácsoknak és műszerészeknek volt némi szezonmunkájuk. Úgyszintén akadt munka a villanyszerelő iparban is. A lakatos- és bádogosipar segéd­erőt alig foglalkoztatott. A borbély- és fodrászipart tovább emészti a kíméletlen verseny, amely a 10 filléres kiszolgálási dijig fajult el. A kerékgyártó-, kötélgyártó-, szíjgyártó- és nyergesiparok csaknem kizárólag a mező- gazdaság részére dolgoztak, amelynek köz­ismert katasztrofális válsága ezen iparokat is érzékenyen érinti. A nyomda és könyvkötő ipar már hónapok óta lecsökkenteti számú munkaerővel dol­gozik. Az órás és ékszerész ipar — mint kereskedelmi jellegű ipar — a kereskedők­kel azonos nehézségekkel küzd, megnehe­zítve azzal, hogy túlnyomóan fényüzési cik­keik értékesítése sokszorosan nehezebb, mint a kereskedők közszükségleti cikkeinek el­adása. A kárpitosipar a puszta vegetálásra van kárhoztatva s munkája alig akad. A kötszövő iparban sajátságos jelenség, hogy a gvárak leépitése következtében el- bocsátot szakmunkások az önállóság felé törekszenek s Békéscsabán, Gyulán és Me- zőberényben egy-két kézi géppel számtalan kis műhely működik s tökéletes kötött-szö­vött árut állít elő. Ezen műhelyek életképes­sége azonban az értékesítési nehézségek miatt nagyon kétséges. A kelmefestő ipar az utóbbi évek folya­mán nagyarányú fejlődésen ment át s az indaníhren-festések meghonosításával a szak­mabeli gyárak versenytársa lett. Ezt a kul­turált iparágat azonban a festési textilvál­ság hovatovább teljesen lehetetlenné teszi. A ipari szakmunkásság helyzetében má­jus— junius hónapokban némi javulás volt észlelhető, amely azonban augusztus végén az előbbi állapotra esett vissza. Remény van azonban arra, hogy a legkisebb munka­bérek megállapításáról és a munkaidő sza­bályozásáról kiadott keresk. min. rend. vég­rehajtása után a javulásnak legalább a má­jus—júniusi mértéke állandósulni fog. Az aszály és jégkárok következtében be­következett rossz terméseredmény már julius eleje óta egyre fokozódva érezteti kedvezőtlen hatását az áruforgalomban, A tavalyihoz képest a forgalom — a ruházati cikkeket áruló üzletekben — 20—25 százalékkal visszaesett s attól kell tartani, hogy ez a visszaesés aránylagosan az őszi és téli sze­zonban még csak növekedni fog. Az épitő iparnak teljes pangása folytán az épitő ipari cikkekben úgyszólván semmi forgalom nin­csen, jóllehet a mezőgazdaság valóban rá­szorulna már javításokra és után pótlásokra. A gabona és termény üzletben a kis kí­nálat mellett is csak kis kereslet nyilvánul meg. A súlyos gazdasági helyzet komoly aggodalommal tölti el a kereskedelmet arra az időre, ha a szezonáru — beszerzések fizetési kötelezettségei esedékessé válnak. Ugyancsak állandó aggodalommal és féle­lemmel látja a kereskedelem a folytonos monopolisztikus törekvéseket, amelyek sok egzisztenciát veszélyeztetnek és már eddig is romlásba döntöttek. A kereskedelmi for­galmon csak a hitelélet megindításával le­hetne segíteni. Az a pár millió kölcsön, amelyet a vidéki hitelintézeteknek nyúj­tottak, egyáltalán nem érezteti hatását. A vármegye kereskedelmi életének évek óta tartó depressziója ez évben katasztro­fális méreteket öltött. A kereskedelmet, mint az őstermelés és ipar természetes függvényét, azok produk­tumainak forgalomba hozóját természet­szerűleg súlyosan érintették már ezideig is az árubeszerzésnek évek óta tartó va- !u*áris és vámpolitikai nehézségei, — de kettőzötten súlyosan érzi a nevezett gaz­dasági ágaktól való függő helyzetét ezévben, amikor is a gazdatársadalmat a katasztro­fális termés, az iparostársadalmat a foly­tonosan csökkenő munkaalkalmak vevő­köréből teljesen kivonták. Különösen áll ez Békésvármegyére, amelyet az elemi csa­pások, a fagykár, az aszály az ország összes vidékei közül a legsúlyosabban érintettek. Az építkezések úgyszólván teljesen szüne­telnek, a fogyasztóközönségnek igen nagy tömegei még a legszükségesebb ruha, tüzelő és élelmiszer szükségletüket sem tudják beszerezni. A fentiek szerint amugyis válságos hely­zetben levő kereskedelemnek emellett ille­téktelen concurentiákkal is állandó küz­delmet kell folytatnia. Figyelembe jönnek ebből a szempontból egyrészt azon ter­melők és gyárak, amelyek produktumaikat 217

Next

/
Thumbnails
Contents