Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1934. január-december (37. évfolyam, 1-60. szám)

1934-12-17 / 58. (59.) szám

226.700 P-vel tartozik. Az ebadó alap vagyona megengedte ugyan ez ideig a fenti összegű kölcsön felvételét, de ezen tekintélyes összeg már is érezhető hiányt mutat, miért is természetes, hogy ezen alappal szemben jelentkező igé­nyeknél erre a körülményre, különös tekin­tettel kell lenni. A munkásságot illetően a vármegye terü­letének nagyobb részén a folyó évfolyamán kétségtelenül igen nehéz helyzettel állunk szemben. Mikor erről jelentek, tiszta és vilá­gos kép nyerése szempontjából ki kell jelentenem, hogy az említett nehéz helyzet egyformán érinti a munkásság minden kate­góriáját : tehát az ipari, föld (kubikos) és mezőgazdasági munkásságot egyaránt. A ne- néz helyzet megszüntetése végett a hatóságok élükön a vármegye főispánjával, minden lehetőt elkövetnek. Az ipari munkásság foglalkoztatása érdekében a vármegye tekin­télyes áldozatokat hozott, és mindazokat az ipari munkákat, amelyekre szüksége volt költségvetésének keretén belül végrehajtotta. Ugyancsak végrehajtották költségvetésileg előirányzott munkálataikat a városok és a és a községek is, minek következményeként megállapítható, hogy ezen munkálatok folya­ma alatt, az ipari munkanélküliség lényegesen csökkent. Céltudatosan tettem különbséget, földmunkás és mezőgazdasági munkás között mert a kimondottan mezőgazdasági munkás csak a mezőgazdaság körében képes elhelyez­kedni és éppen ennek következménye képen állotak elő panaszok, mert mezőgaz­dasági munkát a hatóságok folyamatba tenni nem tudnak, hanem csak földmunkákat, mely munkák végzésére a mezőgazdasági munkások szakértelem, de részben munka­eszközök hiányában is, nagyobb részt nem vállalkoznak és igy a vármegye területén folyamatba tett földmunkálatok a mezőgazda- sági munkások nehéz helyzetét csak részben enyhítették, míg a földmunkások körében mutatkozó Ínséget teljes egészében levezették. Megindultak az elmúlt időszakban a kö- rösladányi Harcsásí átmetszési munkálatok, amelyeknél a munkadíjakra az ármentesitő társulat kereken 50.000 P-t irányozott elő. A Körös—tisza—marosi ármentesitő tár­sulat a kir. kormány részéről folyósított 250.000 P kölcsön terhére a vármegye területén nagyszabású töltéserősítési mun­kálatokat tett folyamatba, mely munkála­toknál békésmegyei munkások részére 120.000 P munkadij kerül kifizetésre. Az Ivánfenéki Ármentesitő társulat vezetése alatt folyamatba tétetett a Hortobágy—Be­rettyó csatorna munkálat, melynél ugyan­csak kormány kölcsönből, békésmegyei munkások 50.000 P munkadijra számolhat­nak. A Sebes Körösi Árm. Társulatnak a kir. Kormány 50.000 P kölcsönt folyósított, melynek terhére megindított munkálatok szintén békésmegyei munkások javát szol­gálják és végül az egész időszak alatt továbbra is folytak a kir. folyammérnöki hivatal vezetése alatt a halásztelki átvágási munkálatok, amelynél békésmegyei mun­kások kb. 60.000 P-t kereshettek. Ezekhez a munkálatokhoz számítva a vármegye által folyamatba tett és a kedvező idő­járás alatt szakadatlanul folytatott 43 km. útépítési munkálatot, az öcsödí Hármas Körös híd pályaszerkezetének erősítésére indított munkálatot, a gyoma—dévaványai, füzesgyarmat—darvasi és nagyszénás— szarvasi ut földmunkáit, a hengerlési mun­kálatokat, továbbá a most őszi és téli idő­szakra tartalékolt útpadka rendezési mun­kálatokat — meg kell állapítani, hogy a hatóság minden erejének megfeszítésével olyan mérvű munkálatokról gondoskodott, mely munkálatok a nehéz esztendő kere­setnélküliségét teljes egészükben pótolni alkalmasak voltak. Sajnos azonban, hogy ennél a munkálatoknál a munkásoknak juttatott kereset túlnyomó részben csak a földmunkások javára esett, épen ezért, amit már fentebb a földmunkás és mezőgazda- sági munkás közötti külömbségrőí jelen­tettem, ezt az aránytalanságot a hatóság­nak nem állott módjában megszüntetni, mert nagyon elhibázott intézkedés lenne, ha a mezőgazdasági munkásokat a ható­ságok általában földmunkásokká igyekez­nének kiképezni azzal, hogy részükre a szükséges munkaeszközöket hatósági segít­séggel megszerzik. A földmunkás ugyanis nagyobb igényű és hosszú évek során szokott hozzá ahhoz, hogy nagy munkatelje­sítmény és szorgalom ellenében magasabb munkabéreket élvez. Ha tehát a mezőgazda- sági munkásokat mesterségesen hahósági segédlettel a földmunkákra szoktatjuk reá, ezzel azt érjük el, hogy a mezőgazdasági munkások száma csökken, hiány áll be és az ennek következtében előállott kereslet a munkabérek felemelését fogja maga után vonni, ami azért nem érdek, mert a ma­gasabb munkabéreket a mezőgazdaság a mai termelési viszonyok között megfizetni nem tudja — és igyekezni fog az ember 296

Next

/
Thumbnails
Contents