Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1934. január-december (37. évfolyam, 1-60. szám)
1934-12-17 / 58. (59.) szám
munkaerőt gépekkel pótolni. Figyelembe kell továbbá venni azt is, hogy a bejezett ármentesitési munkálatok most már kevés lehetőséget nyújtanak földmunkások foglalkoztatására és egy megszaporodott létszámú föld (kubikos) munkás ilyen munkálatoknál évről-évre rendszeresen alig lenne foglalkoztatható. A kisipar általános helyzetében lényegesebb változás nem állott be. Azok az organikus bajok, amelyek ezt a társadalmi osztályt már hosszú évek óta gyötrik és helyzetét már-már elviselhetethenné teszik, változatlanul fennállanak. A segítés problémája magyar szempontból kétségtelenül a legbonyolultabbak közé tartozik, mert belenyulik az u. n. magyar agrár rejtélybe. Agrár-ország vagyunk, de a mezőgazda nép nagyobbik fele a föídnélkü- liséggel járó nagy szegénységben sinylődik, különösen amióta a mezőgazdaság világ- krizise mezőgazdaságunkat valósággal felperzselte. A magyar falusi nép már békeidőkben is csak minimálisan vehette ki részét az ipar nyújtotta kulturszükségletekből, ma pedig teljesen fogyasztóképtelen, Ínséges tömeg lett, amelynek téli eltáplálása is csak úgy lehetséges, hogy a szükség és inségadók egész sorát zúdítja az állam elsősorban a városi lakosságra, mely pedig éppen a falu krízise miatt vagyona és jövedelme nagy részét már is elvesztette. A magyar kézmivesosztály, amelyet csak egy keskeny mesgye választ el a falu mezőgazda népétől, a falu fogyasztóképtelenségében látja kétségbeejtő sorsának legfőbb magyarázatát. Egyes szakmák helyzetéről a következőket jelentjük : Az építőipar, amelynek a helyzete csalhatatlan szignaturája az egész kézmüvesipar- nak, sőt minden túlzás nélkül mondhatjuk az egész gazdasági életnek, a teljes mozdulatlanság következményeit mutatja. Az eddig feltárt általános gazdasági helyzetkép ennek teljes magyarázatát is adja. A munkanélküliség ebben a szakmában kulmisál és sok száz családot állít a legsötétebb gondok elé. A vármegyében a szeghalmi „Péter András11 reálgimnázium építkezésén és gyulai szegényház átalakítási munkálatain kívül az elmúlt időszakban csak egészen jelentéktelen tatarozási munkaalkalmak fordultak elő. A ruházati ipar, nevezetesen a férfi szabó, nőt szabó, lábbeli készítő és szűcs iparok helyzetében szórványosan valamelyes javulás érezhető, amely elsősorban a közszállitá- sokba való fokozottabb bekapcsolódásban leli magyarázatát. Békéscsaba, Gyula, Orosháza és Szarvas ruházati iparosai ugyanis hosszas utánjárás és az ezzel járó jelentékeny anyagi áldozatok árán, valamint a kereskedelemügyi minisztérium megértő jóindulata folytán több közszállitást bonyolítottak le, amelyek közül kölön kiemeljük a békéscsabai szücsiparosok közel 40.000 pengős Máv. közszállitását, amely a Máv. egy évi egész bundaszükségletének több mint a felére terjed ki, bizonyságául annak, hogy a békéscsabai szücsipar országos viszonylatban is a legelső helyen áll. Változatlanul súlyos azonban azoknak a ruházati iparosoknak helyzete, akik a köz- szállitásokban nem vehettek részt, mert az őszi szezonmunka részben a szokatlanul enyhe időjárás, részben pedig az általános pénztelenség miatt teljesen elmaradt. Az élelmezési iparok közül a malomipar és sütőipar küzd a legnagyobb gonddal, amelyet élénken szemléltet az a körülmény, hogy malmaink vármegyeszerte, vagy teljesen leállottak, vagy lecsökkentett számú munkaerővel dolgoznak, hogy mentesítsék magukat a túlzottnak érzett ellenőrzések és az üzemre való ráfizetések alól. A sütőipar bajai és gondjai pedig abban jutnak kifejezésre, hogy pl. Békéscsabán a korábbi 28 segédmunkás helyett jelenleg csak 7 van alkalmazásban. A mészáros és hentes iparban az őszi hónapok alatti stagnáció fokozott mértékben mutatkozik. A vendéglősipar helyzete tovább rosszabbodott s a szakmában napirenden vannak a fizetésképtelenségek és üzletbeszüntetések. A vendéglősipar sok problémája között a legsérel* mesebbek a fényüzési adó, a sörkartell káros hatása a korcsmái hitel kérdése, a szakképesítés szigorúbb ellenőrzése, a záróra kérdése, a táncmulatságok ügye stb. De hozzájárul mindezekhez a termelők kicsinybeni árusítása, a magánkifözések számának erős megnövekedése és a korlátolt, úgynevezett poharazási engedélyek szaporodása, úgyhogy ennyiféle súlyos körülmény a vendéglősiparnak kibirhatatlan versenyt támaszt. A cukrász,és mézeskalácsos iparnak az igények lefokozásából származó 297
