Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1933. január-december (36. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-14 / 42. szám
ménycsökkentő rendeletek szerint csökkentés alá esik, amely az utalványozás során hajtandó végre. A nevelési járulék a tárgyban nevezett kérelmező gyám címére utalványozandó. Erről az iratok kapcsán, további megfelelő eljárás végett a vármegye alispánját, valamint vétivvel kérelmezőt értesítjük, ez utóbbit azzal, hogy ezen határozatnak a nevelési járulék mérvére vonatkozó része ellen, közvetlenül a vármegye alispánjánál 15 nap alatt beadandó és a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van kelye. A nevelési járulékban való részesítés ténye ellen, a közhirrétételtől számított 15 nap alatt, ugyancsak a vármegye alispánjánál beadandó és a m. kir. belügyminiszter úrhoz intézendő felebbezéssel élhet bármely töryényhatósági bizottsági tag. Kmft. Kiadta: Dr. Daimel vm. aljegyző, tb. főjegyző. III. Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő rendeletek. 18209—1933. ikt. sz. Járási Főszolgabírók! Polgármesterek! Községi elöljáróságok! Várm. Számvevőség, Államépitészeti Hivatal! Vámszedés, a vasúti állomások területén bérelt rakterületekkel kapcsolatban. A m. kir. Kereskedelemügyi Miniszter ur 15591 —1933 I. A. sz. rendeletét tudomás és miheztartás végett alábbiakban közlöm. Gyula, 1933 október hó 4. Alispán helyett: Dr. Pánczél várm. főjegyző. Másolat. M. kir. Kereskedelemügyi Miniszter. 15591—1. A. sz.—1933. Körrendelet. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak, (Budapest székesfőváros kivételével) A vasúti állomások területén bérelt rakterületekről vasútra feladott, valamint az ily rakterületekre kirakott áruk meg- vámolása körül ismételten jogviták merültek fel a rakterületek bérlői és a vám- szedési joggal felruházott önkormányzati testületek között. E jogvitákra az szolgáltat alapot, hogy az érdekeltek eltérően értelmezik a vám- szedési Engedélyokiratok ama határoz- mányát, amely a vámszedési jogot akként határolja körül, hogy az „a vasúti állomásokon fel- és leadott és a vámtárgyak igenybevételével szállított" áruk megvámolására terjed ki. A rakterületbérlök erre a határoz- mányra való hivatkozással szállítmányaik vámmentességét vitatják, minthogy a feladás a rakterűiéiről illetve a leadás a rakterűiéire történvén, — szerintük, — az áruk vasúti szállításával kapcsolatban vámtárgyak nem vétetnek igénybe s igy azok az idézett határozmány értelmében meg nem vámolhatok. Ezzel szemben az önkormányzati hatóságok a szobanlévő szállítmányokat is megvámolhatóknak tartják arra támaszkodva, hogy az áruk előzetesen vámos utón fuvaroztatnak a rakterűiéire, illetve onnan később ily módon szállíttatnak el s igy “a vámtárgyak igénybevétele,, — felfogásuk szerint — ezen' szállítmányok tekintetében is tényleg megállapítható. További viták megelőzése, valamint a vámengedélyes önkormányzati testületek és a tekintetbe jövő magánfelek jogos érdekeinek megóvása céljából is szükségesnek látom ezért, hogy a kérdésben helyesen elfoglalható álláspontot az 1890 1. t.-c. 88. §-ában biztosított jogkörömből folyólag az alábbiakban ismertessem a közönség előtt: A vasúti állomásokon gyakorolható vámszedésre vonatkozó Engedélyokiratok arra adnak az engedélyesnek jogot, hogy vámot szedhessen a vasúton szállított minden olyan áru után, amelyet vámbevételből fenntartott utón fuvaroznak ki a vasúti állomásra, illetőleg onnan ily utón szállítanak el. Abban a tekintetben, hogy a vámtárgy igénybevételének a vasúti szállítással idöbelileg közvetlen összefüggésben kell-e 232
