Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1931. január-december (34. évfolyam, 1-55. szám)

1931-09-25 / 40. szám

szenvedő lakosság íéli szükségletét és a munkanélkülieknek munkával való ellátásának kérdését a hosszú téli időszakban megoldani. A községek ennek a nehéz kérdésnek a megoldását a vármegyétől remélik, a vármegye pedig a kir. kormánytól várja. A községeket a magam részéről felszólítottam már arra, hogy a munkaalkalmat, melyeket a tél folyamán biztosítani tudnak, hozzám jelentsék be. Ezek a jelentések még jórészt nem érkeztek be hozzám. De miután a községi háztartási helyzetét kellően kezdem ismerni, azt kell jelentenem, hogy a községek mai háztartási helyzetükben a kérdés alapján való megoldásához vajmi kevéssel fognak hozzájárulhatni. A vármegye háztartási helyzete kezd szintén nehézzé válni. Az adók néni folynak be^ és ha papíron rendelkezik is a vármegye olyan vagyonnal, melynek terhére az Ínségesek és munkanélküliek ügyén segíteni lehetne, tényleg az a helyzet, hogy a vármegyének pénze nincs. Erről a helyzetié:! sokszor tettem már tájékoztató jelentést és igyekeztem arra, hogy kijelentéseim az érdekeltek tudomására is jussanak. Azt kell azonban tapasztalnom, hogy kijelentéseimnek nem volt meg a kellő hatása és a. köztudatban még ma is él az. a felfogás, hogy a vármegye kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkezik. Erre enged következtetni ieg- alább is az, hogy állandóan nagy tömegben érkeznek be kérelmek, miket egyesek, egyesületek, testületek nyújtanak be, amelyekben különböző elmeken a vármegye segítségét kérik. Ezeknek a kérelmeknek tekintélyes részét saját hatáskörömben in tézem el és csak azokat terjesztem a törv. hat bizottság elé, melyeknél más megoldást már találni nem tudok. Az, hogy egy-két esetben ezen kérelmek teljesítésére teszek javaslatot, senkit se ejtsen tévedésbe, hanem számolnia kell a vármegye közönségének azzal a körülménnyel, hogy rendes szükségleteinken kívül másra fedezet már nem mutatkozik. Hatósági jelentésekből, de saját tapasztalataim alapján is úgy látom,

hogy a bekövetkező télen a lakosság egyes rétegeinek a vármegye segítségére feltétlenül szüksége lesz és ebben a tudatban, amennyiben a vármegye még feleslegekkel rendelkeznék, úgy elsősorban ezeknek megfelelő módon való felhasználását hoznám javaslatba. De mivel pénzünk nincs, teszem azt a kijelentést, hogy az Ínségesek és munkanélküliek téli ellátásának kérdésében a kormány támogatására kell számítanunk.

A vármegye háztartási költségvetésébe inségmunkára beállítottam ugyan 50.000 P-nyi fedezetet, mely összeg a mai viszonyok között tekintélyesen hangzik, de ami a kérdés megoldásánál alig jön számításba. Csak természetes, hogy akkor, mikor ezen összeg felhasználására kerül a sor, a vármegye városait és minden községet számításba kell vennem és igy egy-egynek ebből az összegből kevés jut. A múlt évben a vármegye, a közúti köiiségvetés terhére, nagyobb munkálatokat tett folyamatba, mely munkálatok a tavasszal folytatódtak, jórészt a nyár folyamán befejezést nyertek és kis részben még tartanak, de befejezéshez közelednek. Akkor, amikor ezek a munkálatok a múlt esztendőkben megindullak, a községeknek kiosztott 50.000 P jelentős összeg volt. Ez idén azonban a vármegye költségvetésében már nincsen olyan fedezet, melynek terhére nagyobb közmunkákat megindítani lehetne. Egyetlen ilyen munkát tartottam fenn, nevezetesen az endrőd—kondorosi bekötőút földmunkájának elkészítését, mintegy 100.000 P költséggel. Ezen kívül más munka alig lesz és a munkások ezernyi tömegeit magán- gazdaságok segítsége nélkül a tél folyamán nem fogjuk tudni foglalkoztatni. Kínálkozik az a mód, hogy a törvényhatóság közúti költségvetésében irányozzon elő a jövő évre jelentősebb építkezéseket, melyek az év elején már lehetőleg meginditandók lennének és a háztartási költségvetésében inség- munkákra előirányzott 50.000 P-t jelentősebb mérvben emelje fel. Erre azonban a

— 272 —