Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)
1930-01-18 / 3. szám
- 30 — az esetben kb 400 egyén válik kéresetkép- telenné, illetőleg kenyértelenné, aminek a megakadályozása elsőrendű szociális feladat. Bár az érdekeltek részéről megtörtént mindaz, aini ennek a nagy bajnak bekövetkeztét elháríthatja, mégis szükségesnek tartom, hogy a közigazgatási bizottság is felirattal forduljon a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a maga részéről is rámutatva a fényé gető veszedelemre s kérje annak megakadályozása céljából az államnak segitő közbenjárását. A közúti közlekedés rendjének egységes szabályozása tárgyában kiadott és e hó elején életbelépett múlt évi 250000 B. M, számú körrendelet végrehajtása iránt szükséges intézkedéseket a hatóságok megtették. Természetes, hogy hosszú idő kell ahhoz, hogy a rendeletnek minden intézkedése, a való életbe gyakorlatilag is átültethető legyen. A hatóságok rajta lesznek, hogy az átmenet nehézségei, a végrehajtás során, a minimumra csökkentessenek. Egyébként a belügyminiszter által újabban kiadott pótló rendelkezések, e tekintetben már javítottak a helyzeten. Az országgyűlési képviselőválasztói névjegyzéknek az 1931. évre leendő kiigazítása iránt az intézkedések folyamatba tétettek. A névjegyzékek évenkénti kiigazítása óriási munkát okoz, nemcsak a központi közigazgatásnak, amelynek két tagját az irodai személyzeten kívül évenként legalább 4 hónapra lefoglalja, de a községeknek is, ahol az összeíró küldöttségeknek igen nagy felelősséggel és fáradsággal járó munkáját jórészben maguk a községi alkalmazottak végzik el. Tekintve, hogy ezekre a névjegyzékekre csak minden 5 évben van szükség és figyelembe véve azt, hogy az évenkénti kiigazítás következtében a választók számában mindössze 1, de legfeljebb 2 százalék változás van, ennélfogva nagyon meggondolandó volna, nem e lenne helyesebb a névjegyzékek kiigazítását minden 3 évben elrendelni, miáltal nemcsak rendkívüli nagy munkát takarítana meg a közigazgatás, hanem az állam, részben a vármegyék s az egész országot figyelembe véve, tetemes anyagi tehertől szabadulnának meg. Egy ilyen intézkedés a közigazgatás egyszerűsítése terén valóban lényegbevágó kedvező eredménnyel járna, a nélkül, hogy ebből a köznek a legkisebb hátránya lenne. Bár nem teszek indítványt a közigazgatási bizottságnak, hogy a törvény megfelelő módosítása iránt írjon fel a képviselőházhoz, de mégis előterjesztem ezt a kérdést azért, hogy a közigazgatási bizottság megfontolása alá bocsássam. A megyei városok képviselőtestületi tagjainak választása megtörtént, minélfogva a képviselőtestületek — elnökletem alatt — megalakultak. A vármegye mindkét megyei városában a tisztujitás is megtartatott, amelyeken szintén én elnököltem. Békéscsaba város polgármesterévé nagy szótöbbséggel, Jánosy Gyula rendőrfőtanácsos választatott meg, egyébként úgy Békéscsabán mint Gyulán túlnyomó részben az eddigi tisztviselők lettek újból megválasztva. Minthogy ezzel a kérdéssel az ország sajtója már részletesen foglalkozik, nekem is be kell jelentenem, hogy Békésvármegyéhez is megérkezett a népjóléti miniszternek az a rendelete, amelynek értelmében a szegény betegek — közöttük a hadigondozottak — részére az orsz. betegápolási alap terhére történt gyógyszerrendeléseket a vár-1 megye hatáskörébe utalja és a költségek fedezésére negyedévenként, egyenlő részletekben előre fizetendő évi 40.000 P-t engedélyezett. Mivel pedig a beszerzett információk szerint, ezek a költségek a múltban, szűkös számítás szerint 120.000 P-t tettek ki évenként, ennélfogva ebből megállapítható, hogy a népjóléti miniszter a kérdéses szükségletek fedezésére, a felmerülő költségeknek csupán egyharmad részét engedélyezte. Bár a vonatkozó rendelet nem etn- liti, hogy az évi 80.000 pengő évi különbözeiét a vármegyének kell fizetni, mégis a leirat tartalmából mást nem lehet következtetni, mint azt, hogy a felmerülő költségekből a 40.000 pengő levonása után fedezetlenül maradó összeg előteremtéséről a vár-
