Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)

1930-01-18 / 3. szám

29 lyeket, a később jelentkezett egyéneknek már csak 20 és 15 pengős segélyeket tudtam adni, ami kb. 1 q búza árának felel meg, de ez a csekély összeg is, ott ahol a nyomorúság igen nagy, mégis figyelembe veendő támogatást nyújt. A most említett segélyezésekkel kb. 700 ellátatlan gyermek és családtag jutott némi megélhetéshez.

A törvényhatósági bizottság által kiküldött gazdasági és népjóléti bizottság összehívása iránt, amint az adatok rendelkezésemre állanak, azonnal intézkedni fogok. Az adatok beterjesztésére 10 napi időt adtam a főszolgabiráknak és polgármestereknek, akik az adatokat aagyrészt már be is küldötték és javaslataikat is megtették.

A legújabban kiadott miniszteri ügyrend végrehajtása iránt, amennyiben az a vármegyei, járási és községi közigazgatásra alkalmazható, a megfelelő intézkedések megtörténtek. Arról, hogy a szóban levő ügyrend meg fog-e felelni annak a célnak, amelynek elérésére kiadatott, most még nem kivánok nyilatkozni, be kell várnom bizonyos időt, hogy a végrehajtás során szerzendő tapasztalatok alapján tárgyilagos véleményt nyilváníthassak. Általánosságban azonban már most megállapíthatom, hogy a vármegyei közigazgatás terén az uj ügyrend következtében lényeges változás nem lesz.

A vármegyei központi közigazgatás ügyforgalmáról az alábbiakban jelentek. Be- iktattatott az 1929. évben az alispáni iktatóba 31503, 1928-ban 31226, a közig, bizottsági iktatóba 4288, 1928-ban 6227. A kihágási ügyek száma volt 1928-ban 1577, tavaly 1380, közp. választmányi ügydarab 245, 1928-ban 175. A kiadott útlevelek és útlevél meghosszabbítások száma 1929-ben 3271, 1928-ban 3108-at tett ki. A várra- árvaszéknél a beiktatott ügyek száma 1929- ben 31060, 1928-ban pedig 28895 volt. Ezek szerint megállapítható, hogy számszerűleg az ügyforgalomban lényeges változás az 1928. és 1929. évek között nem volt, azonban az kétségtelen, hogy a központi közigazgatásnak számokban ki nem fejezhető munkája az 1929. évben lényegesen több volt, mint az 1928. évben. Az érdekelt felek a közigazgatást személyes megjelenésükkel s levélbeni kérésükkel olyan nagy mérvben árasztják el, hogy az előadók munkaidejének nagy része ez által felhasznál tátik. Arról pedig szó sem lehet, hogy az alispán a hivatalos órák alatt érdemleges munkát végezhessen, éppen az említett okból és még azért is, mert a rendkívül nagyszámú üléseken való részvétel, az ügyeknek előkészítése stb. idejének nagy részét igénybe veszi. A fenti adatok szerint a közigazgatási bizottsági ügydarabok számában majdnem 2000, tehát több, mint 30 százalékos csökkenés mutatkozik. Ez azonban csak látszólagos, mert ennek az a magyarázata, hogy a sok száz számra érkező telekkönyvi ügyek stb. külön iktatószámot nem nyernek, hanem van olyan nap, hogy 20—30 más-más személyre vonatkozó, de hasonló tárgyú beadványok egy szám alatt iktattatnak. Ez az eljárás az iktatónak a dolgát mindenesetre könnyebbé teszi, de végeredményében a közigazgatási rend szempontjából határozottan nem kívánatos, mert a kellő áttekintést felette megnehezíti és ha valamelyik ilyen összevont ügydarabra szükség van, annak keresése és feltalálása hasonlíthatatlanul több munkát okoz, mintha az illető ügydarab be lett volna iktatva, amely esetben azt nagyon rövid idő alatt és biztosan fellelhetni. Az én közigazgatási tapasztalatom szerint az ad nutnerumhoz való iktatás egyáltalában nem egyszerűsítés, mert amint fentebb említettem, az ügydarabok feltalálását nehézzé teszi és a közigazgatási ügyforgalomban nem ritkán zavart és chaost okoz. Meggyőződésem szerint azt a kevesebb munkát, ami az iktatóra háramlik az ad numerumozás és általában egyes ügyeknek nem iktatása következtében, bőségesen rá kell fizetni a közigazgatás egyéb terein az ezáltal előálló többmunkával.

Bejelentem azt a t udoinásomra jutott szomorú esetet, hogy a békéscsabai Mercur szövőgyárnak a megszüntetése van tervbe véve. Ha ez a szándék valóra válik, abban