Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)
1930-01-09 / 2. szám
13 — számának alapul vételével vetendő ki a községi közmunka és pedig olyképen, hogy a közutakat tényleg igénybevevő gőz- és motorekéknél, valamint a magánjáró cséplőgépeknél, illetve cséplőgépgarnitu- ráknál a tényleges lóerő számának 25%-a után lóerőnként két (2) igásnapszám ve- •tendő ki községi közmunka címén. A közutakat egyáltaltalán igénybe nem vevő gőzekék, motorekék és magánjáró cséplőgépek, valamint az egyik helyről a másik helyre vonó állatokkal továbbított, — tehát nem magánjáró cséplőgépek után községi közmunka egyáltalán nem vetendő ki. 2. Kimondja a törvényhatósági bizottság 1930. évre is a községi közmunka felerészének kötelező megváltását, vagyis azt, hogy a községi közmunkára kötelezett egyének a reájuk kivetett községi közmunkának feleréssét a törvényhatósági bizottság által egyidejűleg megállapított alábbi váltságárakkal készpénzben megváltani kötelesek : önként érthetőleg jogukban áll azonban közmunka tartozásukat teljes egészében is készpénzben megváltani. 3. A törvényhatósági bizottság a községi közmunka váltságárát Békésvármegye egész területére 1930. évre is a múlt évihez hasonlóan a következőképen állapítja meg: a) 1 (egy) kézinapszám váltságára 2 (kettő) P, b) 1 (egy) igásnapszám váltságára 7 (hét) P. Megállapítja a törvényhatósági bizott- szá, hogy a váltságáraknak legalább is a fenti mérvben való megállapítása a költségvetés realitásának érdekében feltétlenül szükséges és indokolt nemcsak azért, mert enélkül a törvényhatóság a tervbe vett és felette szükséges munkálatok költségeit nem tudná biztosítani, hanem azért is, mert a fenti váltságárak még mindig mélyen alatta vannak azoknak a napszám- béreknek, amelyeket a törvényhatóság fizet a közúti munkálatokkal kapcsolatban alkalmazott napszámosoknak és fuvarosoknak. Ezekre való tekintettel nyomatékosan kéri a törvényhatóság a kereskedelemügyi miniszter úrtól a közmunka váltságárak fenti mérvben történt megállapításának jóváhagyását. 4. Határozatilag javaslatot tesz a törvényhatósági bizottság a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy a községi közmunkának a törvényhatósági közúti alap és a községek közötti megosztása 1930. évre is olyképpen rendeltessék el, minthogy az előző évekre el volt rendelve, nevezetesen, hogy a kivetett közmunkából behajthatatlanság, vagy egyéb okok miatt be nem folyó közmunka tartozások levonása után tényleg befolyó (természetbeni és készpénzbeni) közmunka bevételből a községek kötelesek legyenek a törvényhatóság részére átengedni és annak közúti alapjába beszállítani a géperejű jármüvek után befolyó községi közmunkát 100 százalékban, tehát teljes egészében, a kézi és igás közmunkának pedig 70 (hetven) százalékát, mig az utóbbinak fennmaradó 30 (harminc) százalékát a községek saját útjaiknak fentartására legyenek jogosultak visszatartani és fordítani. 5. Kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy valamely község által természetbeni közmunka csak akkor bocsájt- liató a közúti alap rendelkezésére, ha a kötelező és önkéntes közmunka megváltásokból befolyó készpénz együttesen sem fedezné teljes egészében a közúti alap 70 százalékos részesedését. Ezzel kapcsolatban határozatilag kimondja a törvényhatóság azt is, hogy amennyiben a közúti alap az előző pont szerint természetbeni közmunkát is kénytelen lenne igénybevenni, az esetben a vármegye alispánja által az államépitészeti hivatal javaslatára rendeletileg állapitan- dók meg azok a szakmánymunka teljesítmények, amelyeket a közmunkára kötelezett egyének a különböző munkanemekből és szállításokból egy-egy kézi, illetve
