Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)
1930-07-19 / 35. szám
- 280dőket ellátni és igy kénytelen-kelletlen nem ritkán vizsgálat nélkül bocsánatnak a levágott állatok húsai áruba, illetőleg fogyasztás alá. A tankötelesek összeírása, a miatt, hogy az ezzel megbizott tanítók tiszteletdija töröltetett, most már a községek feladata. Ezt az igen nagy és szakértelmet igénylő munkát rá kell bízni valamelyik községi alkalmazottra, aki ezt a feladatot jól rosszul de későn végzi el és végeredmény ben oda lyukad ki a helyzet, hogy ezeket a tennivalókat mégis hozzáértő tanítókra kell bízni és azokkal kell elvégeztetni. Igen nagy sérelmük a községeknek az is, hogy az 50 százalékon felüli pótadóval adminisztráló községek tisztviselői részére az egyhavi fizetésnek megfelelő jutalom szintén töröltetett a költségvetésből, holott azokban a községekben, amelyek 50 százalékot felül nem haladó pótadót vetnek ki, a községi alkalmazottak részére felvett egyhavi fizetés, mint jutalom benne hagyatott a költségvetésben. Ezt az intézkedést azért kifogásolják a községek, mert igazságtalannak és méltánytalannak tartják, hogy éppen azon községek nem kapnak jutalmat, amelyekben a közigazgatás feladatai a háztartási viszonyok mostohasága következtében sokkal súlyosabbak és felelősségteljesebbek, mint azokban a községekben, amelyben a közigazgatás azért, mert a pénzügyi helyzet kedvezőbb, lényegesen könnyebb és kisebb felelősséggel jár, mint a magasabb pótadóval adminisztráló községekben. Én mint alispán, mind a három sérelmet helytállónak látom és ezért a miniszterközi bizottságnak olyan értelemben tettem előterjesztést, hogy a fentemlitett s a költségvetésből törölt összegeket és jutalmakat állítsa vissza a községi költségvetésekbe. A bizottság, bár elismerte a kérelem méltányos voltát, azt nem vette figyelembe, mert a bizottság keze, a fennálló rendeletek alapján meg van kötve. Előterjesztést teszek tehát a közigazgatási bizottsághoz, Írjon fel a belügyminiszterhez a sérelmek orvoslása, illetőleg a vonatkozó miniszteri rendeletek hatályon kívül helyezése iránt, mert — nézetem szerint — a kérdéses korlátozó rendelkezésnek fenntartása közérdekből hátrányos, a takarékosságot pedig nem szolgálja, a jutalmaknak a törlése pedig igazságtalan és az érdekelt községi alkalmazottakra nagyon bántó, mert a jutalmak törlése őket büntetésszámba menően sújtja a nélkül, hogy abban hibásak lennének és érthető elkeseredésre szolgáltat okot. Ennek pedig csak a közérdek szenvedi kárát. Arra is fel kellene a bizottságnak a belügyminiszter figyelmét hívni, hogy a miniszterközi bizottságot a jövére nézve olyan utasítással lássa el, hogy a mesteremberek számlájára a költségvetésbe beállított összegből semmit se töröljön, mert hisz a beállított összegek különben is olyan csekélyek, hogy az azokból való törlést a legmesszebbmenő takarékosság sem teszi indokolttá. Köztudomású, hogy a kisiparosok teljesen munkanélkül vannak és helyzetük a kétség- beeséssel határos. Ez a körülmény — felfogásom szerint — erkölcsi kötelességévé teszi a hatóságnak azt, hogy a közületek a még szükségesnél is nagyobb összegeket vegyenek fel az iparosok támogatása céljából a költségvetésbe, hogy ez által őket tisztességes munkaalkalmak nyújtásával a legnagyobb nyomortól mentse meg. Az ilyen címen felvett nagyobb összegek a községek költségvetését semmi tekintetben sem érintik hátrányosan, legfeljebb egy fél vagy egy százalék pótadóemelést tennének szükségessé, ami a mostani elképzelhetetlen súlyos megélhetési viszonyok között annál kevésbbé jöhet tekintetbe, mert a teljesen szegény egyének eltartása különben is a községek feladata lenne. De a nagyobb mérvű tatarozásra és ipari munkákra a községek jól felfogott érdekében is szükség van, mert az eddigi folytonos kényszer takarékoskodások következtében sok olyan ipari munkának állott elő a szüksége, aminek további elhalasztása a jól felfogott, helyes s céltudatos gazdálkodás rovására esnék. Ugyancsak indokoltnak tartanám, ha a közigazgatási bizottság a belügyminiszter figyelmét abban a