Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-01-19 / 3. szám

nők, hogy az a rohamosan szaporodó ügyforgalom terén lényeges könnyítéseket vonna maga után.

A vármegye 1929. évi költségvetését a belügyminiszter felülvizsgálta és véglegesen megállapította. A költségvetés felülvizsgálatánál a takarékossági szellem még erősebben érvényesíttetett, mint az előző években. Jólehet a tulajdonképeni közig, költségeket (tehát a nyugdijterhek kivételével) a vármegye egy félszázalékkal kisebb összegben állapította meg, mint az előző évben, mégis még a költségvetésnek ilyen mérvben egybeállitott szükségleti részéből is törölte a miniszter a 8 dijnoki, valamint egy hivatalszolgai állás szervezésével járó költségeket azon az alapon, hogy uj állások rendszeresítése a költségvetés keretén belül elvileg nem engedtetik meg. Nem engedélyezte a belügyminiszter az útiköltségek, valamint a lapok és folyóiratok rovatán felvett 2000 P többletet sem. A fűtési, világítási, valamint a nyomtatvány rovaton felvett többköltségből egy bizonyos összeg szintén levonatott. A tatarozásra ezideig évenként engedélyezett 16.000 pengő rendes szükségletet 5000 pengőre szállította le a belügyminiszter, a kü- lönbözetet pedig csak mint átmeneti kiadást engedélyezte azzal, hogy ez az összeg külön egybeállitott költségvetés alapján újból kikérendő miniszteri engedéllyel lesz csak felhasználható. Törölte a költségvetésből a miniszter azt az 1500 pengőt is, amelyre az országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékek leírásával felmerült többköltség címén van szükség, dacára annak, hogy annak viselésére a vármegye nem is kötelezhető, mert ezek a költségek törvény szerint az államot terhelik. Mivel azonban a belügyminiszter által megállapított leírási dijak olyan csekélyek, hogy azokért az előirt munkálatok teljesítését megkívánni nem lehet, ezért kénytelen voltam a belügyminiszter által megállapított dijak kiegészitéseképen az 1500 pengőt a költségvetésbe felvenni. Hogy ilyen körülmények között most már mit csináljon a vármegye alispánja, hogy a jegyzékek leírhatók és kellő időben elkészíthetők legyenek, azt igazán nem tudom. Talán majd a törvényhatósági bizottság fogja az alispánnak megadni a szükséges utasításokat.

A folyó év folyamán előreláthatóan bekövetkező nyugdíj ázásokra a múlt évivel szemben 100.000 pengővel nagyobb összeget vettem fel a költségvetésbe. Ebből az ösz- szegből a belügyminiszter 61.000 pengőt törölt azzal az indokolással, hogy csak a már nyugdíjazottaknak és a legközelebbi közgyűlésen nyugdijazandóknak nyugdijtöbb- letét engedi a költségvetésbe felvenni. Ha évközben kitűnnék, hogy az engedélyezett összeg nem elég, akkor a vármegyének pótköltségvetést kell készíteni. Ez azonban nemcsak, hogy nagyidőbe kerül és kizárja annak lehetőségét, hogy a szükségleteket pár hónapra is előre pontosan meglehessen állapítani, másrészt az újabb kivetés folytán a községeket felesleges munkával terheli.

Az 1924. év előtti időszakban a vármegye háztartási és közúti szükségletei állami pénzből előlegeztettek, az említett idő óta azonban az állami előlegezés beszüntettetek; és a vármegyének saját pénzéből kell a közigazgatási szükségleteket fedezni. Az 1924. évet megelőző időkből a vármegyének az állammal szemben fennálló követelései és tartozásai tekintetében a leszámolás megtartatván, annak eredménye szerint a vármegye tényleges tartozása az állammal szemben 386.000 pengőt tesz ki. Ezen tekintélyes összegnek a befizetése eddig, vagyis 4 éven át nem szorgalmaztatok, sőt a belügyminisztériumban tartott egyik alispáni értekezleten ennek a tartozásnak esetleges elengedése az összes vármegyékkel szemben kilátásba helyeztetett. Nagy meglepetést keltett tehát a belügyminiszter megbízottjának a költségvetés szóbeli tárgyalása alkalmával tett az a kijelentése, hogy a minisztertanács rendelkezéséhez képest a vármegyék kötelesek ezen előlegtartozásuknak 6 éven át részletekben leendő visszafizetésére. Ezen minisztertanácsi döntés következtében az 1929, évi háztartási költségvetésbe első rész— 31 -