Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1927. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-31 / 52. szám
393 Magyar Királyi Kereskedelemügyi Miniszter. 106.713/927. sz. K. M. XI. Budapest székesfőváros Tanácsának. A Szabómesterek Országos Szövetsége folyó évi október hó 22-én vett beadványában eljuttatta hozzám a folyó évi szeptember hó 18-án tartott elnöki tanácsülésen az 1922. évi XII. törvénycikk 4. és 47. §-ainak, valamint 111. §-a 3. pontjának módosítása, a jogosulatlan iparűzés meggátlása, a fényüzési forgalmi adókódex uj előadói tervezete, végül a posztóval való házalás tárgyában hozott határozati javaslatokat. Felhívom a Tanácsot, értesítse a nevezett szövetséget a következőkről: I. Annak a tilalomnak érvényesítése tekintetében, hogy a jogi személyek, igy különösen a részvénytársaságok és szövetkezetek képesítéshez kötött ipart a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretei között nem gyakorolhatnak, a fennálló jogszabályok is megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak, amelyeknek érvényesítésével á megállapított visszaéléseknek véget lehet vetni. Az ipartörvénynovella 4. §-ában foglalt, fentebb említett tilalomnak megszegése ugyanis nem csupán az idézett törvény 126. §-ának 1. pontja alapján büntetendő kihágást képez, hanem a 78.000/1923. K. M. számú rendelet 136. §-ában említett eljárás lefolytatását is maga után vonja, amelynek eredményéhez képest az iparhatóság az illető jogi személyt határozattal felhívja arra, hogy iparát kiállított iparjo- gositványának megfelelő terjedelemben, azaz gyárszerüen gyakorolja és amennyiben az illető jogi személy a felhívásnak a méltányosan megállapított határidő alatt eleget nem tesz, iparjogositványát újabb határozattal vissza kell vonni. Az iparjogositvány visszavonása pedig elismerten annyira súlyos rendelkezés, hogy ennél súlyosabbra szükség nincsen. A közkereseti társaságok iparűzésével kapcsolatban felmerült kívánságot illetően pedig közlöm, hogy azt a körülményt, vájjon képesítéshez kötött ipart a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretei között űző közkereseti társaságnak az illető ipar gyakorlásához megkívánt szakképzettséggel rendelkező tagja tényleg társként működik-e a közkereseti társaságban, vagy csupán névleges szerepe van abból a célból, hogy a közkereseti társaság az iparűzés tekintetében az ipartörvénynovella 4. §-ában előirt követelménynek eleget tegyen, a közkereseti társaság könyveiből megállapítani nem lehet. Az üzleti könyvek és az üzleti levelezés a társaság vagyoni helyzetére és az üzletmenettel kapcsolatos tárgyi körülményekre nézve adnak felvilágosítást, de nem szolgálják azt a célt, hogy a társasági tagok működését megvilágítsák. Az üzleti könyvekből megállapítható továbbá, hogy az egyes tagok vagyonbetétellel, vagy csak munkájukkal járulnak-e a társasághoz, azonban, ha konkrét esetben az a körülmény nyer megállapítást, hogy a szakképzettséggel rendelkező társasági tag csupán munkájával vesz részt a társaságban, ebből az illető tag szinleges szerepére következtetni nem lehet. A közkereseti társaságnak ugyanis a kereskedelmi törvény értelmében olyan tagja is lehet, aki nem pénzzel, vagy vagyontárggyal, hanem csupán munkájával vesz részt a társaságban, aki ennélfogva rendszerint végzett munkájának ellenérté- keképen részesedik az üzlet bevételeiből. A képesítéshez kötött iparokat a kézműipar- keretei között gyakorló közkereseti társaságoknál az ipari képesitéssel rendelkező társasági tagok a dolog természetéből fo- lyóan az esetek nagy részében tisztán munkájukkal vesznek részt a társaságban. Ennek a ténynek megállapítása céljából az üzleti könyvekbe céltalan betekinteni, mert hiszen annak ellenére, hogy az illető vagyontárgyat hem hozott a társasághoz és ilyen alapon érdekelve nincsen, a közkereseti társaságnak tevékeny tagja lehet. Semminő számbajövő indok sem forog tehát fenn, amely megokolttá tenné az ipartestületeknek az üzleti könyvekbe való betekintés jogával felruházását és ezt egyébként az üzleti könyvekben és iratokban rejlő üzleti és üzemi titkok védelme szempontjából sem lehetne megengedni. Az előirt szakképzettséget az iparhatóságnál saját személyében igazoló és az üzlet vezetésével megbízott társasági tag működését illetően azon van a súly, hogy a közkereseti társaság iparát tényleg az a társaságbeli tag vezesse, aki a képesítést saját személyében igazolta. Ez a körülmény pedig nem az üzleti könyvekből, hanem az illető tagnak a tárasaság üzemében kifejtett tevékenységéből állapítható meg.