Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-21 / 3. szám
- 33 fellépéséért, amellyel a nemzet jó hirnevét megrendítő frankhamisitók ellen eljárt. A főispán indítványára a közgyűlés üdvözlő táviratban biztosította a Miniszterelnököt, hogy nemzetmentő munkájában őt bizalommal támogatja, és egy-emberként közreműködik abban, hogy hazafias tervei megvalósuljanak. Az árvizcsapásról szóló alispáni jelentés kapcsán a törvényhatósági bizottság fél milliárd koronát szavazott meg a Békésmegyei árvízkárok helyrehozása céljaira és Kovacsics Dezső kormánybiztosnak, főispánnak az árvédekezésnél véghezvitt kiváló munkájáért hálás köszönetét fejezte ki és érdemeit jegyzőkönyvében megörökítette. A határozati javaslatot kiegészítette a Békésvármegyei Gazdasági Egyesületnek, dr. Berthóty István Békéscsaba város polgármestere által ismertetett memoranduma alapján azzal a határozatával, mely szerint felir a törvényhatósági bizottság a kormányhoz és kéri, hogy hasonló árviz- veszedelemnek a jövőben lehető elhárítása vé gett nemzetközi b zottság kutassa ki az árvízkatasztrófa okait és nemzetközi garanciákat eszközöljön ki arra nézve, hogy Románia is tegye meg mindazokat az "árvédelmi intézkedéseket, amelyek hiányában nini minden igyekezetünk, áldozatunk és erőfeszítésünk meddő és hiábavaló. A vármegyei Hivatalos Lap f. évi első számában közzétett tárgysorozat többi ügyeinek letárgyalása után tért át a törvényhatósági bizottság a szolgálati idejüket már kitöltött vármegyei tisztviselők nyugdíjazása ügyében leérkezett kormányrendelet tárgyalására. Dr. Kovacsics Dezső főispánnak a vármegye közéletére oly fontos kérdést méltató bevezető szavainál már, a legmelegebb szeretettel és lelkesedéssel tüntetett a közgyűlés a vármegye érdemes alispánja dr. Daimel Sándor mellett. Az ügy előadója dr. Konkoly Tihamér vármegyei tőjegyző ismertette a vonatkozó belügyminiszteri rendeletet, melynek rendelke- zézeihez képest a vármegyei nyugdijválaszt- raány megállapította, hogy dr. Daimel Sándor alispán, dr. Zöldy János vármegyei tiszti főorvos, Sárossy Gyula vármegyei árvaszéki elnök és Endreffy György vármegyei irodafőtiszt azok, akik szolgálati idejüket betöltötték és a rendelet alapján teljes fizetésükkel nyug- dijazandók lennének. A törvényhatósági bizottság megilletődve hallgatta a nyugdíjazással kapcsolatban ezeket, a vármegye közéletében értékes fogalommá nemesedő neveket. Három főtisztviselő, mind dísze, dicsősége ennek a vármegyének és élükön dr. Daimel Sándor alispán, a vármegye első tisztviselője! A vármegyék régi erejének visszatérő öntudata szikrázott ki a nevek felolvasásánál fel-felhangzó kiáltásokkal: Nem engedjük! Majd az állandó választmány határozati javaslatát olvasta fel a vármegye főjegyzője, amely lapunk elején teljes szövegében közzé- tétetett. A határozati javaslat — amely az ügy nagy fontosságához méltó, komoly szavakban fejezi ki a törvényhatósági bizottság érzését és állásfoglalását — szinte súlyos volt azoknak az érdemeknek felsorolásától is, amelyek dr. Daimel Sándor alispán több mint 35 éves szolgálatát a törvényhatóságra nézve olyan értékessé tették s amelyek a vármegye életének több mint egy évtizedes, küzdelmes korszakára visszaemlékezve, olyan szelíd és nemes fénnyel besugározzák. A közgyűlés meggyőződésének és állásfoglalásának lényegét a legteljesebb mértékben magában foglalja a határozati javaslat és azt annyira megfelelően fejezi ki, hogy a közgyűlés láthatólag átérezte a határozati javaslat minden súlyos indokát, amelyek szerint a vármegyei közigazgatásra ezidőszerint is olyan sok és nehéz feladat vár, amelyek megoldásánál nem nélkülözheti az előbbi súlyos évtized próbáját letett vezetőjének és vezetőinek tapasztalatait, akik épen tapasztalataik folytán mindjárt és mindenben megtalálják a legkönnyebben és legeredményesebben célravezető utakat és eszközöket. A határozati javaslat felolvasása után legelőször Konkoly Tihamér várm. főjegyző kért szót és a vármegyei tisztviselőknek dr. Daimel Sándor alispán iránt érzett mély tiszteletét, bizalmát, háláját és ragaszkodását kifejezésre juttatva, a vármegyei tisztviselők nevében kérte a törvényhatóságot, hogy a határozati javaslat elfogadásával tegye lehetővé, hogy dr. Daimel Sándor alispán lehessen továbbra is a tisztviselők atyai vezetője. Azután dr. Kovács Márton törvényhatósági bizottsági tag emelkedett szólásra és a törvényhatósági bizottság nevében emelkedett szavakban méltatta dr. Daimel Sándor alispán és a többi főtisztviselő érdemét. Kiemelte, hogy dr. Daimel Sándor alispán a határozati javaslatban felsorolt kiváló érdemei mellett már azáltal is elévülhetetlen hálára kötelezte a vármegyei, hogy az ezidő szerinti törvényhatósági tisztviselők csaknem mindegyike az alispán tanítványának tekinthető. Helyesen emeli ki az állandó választmány határozati javaslata, hogy dr. Daimel Sándor alispán kiváló kötelesség-
