Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-01 / 5. szám
32 rapodását köszöni. Brazília főcikke a kávé és kaucsuk, Argentínáé és Uruguayé a marhaállomány, Ohile pedig salétrommal kereskedett. A világháború utókövetkozményei, a valutakülönbözetek s a forgalmi eszközök óriási megdrágulása ezen cikkek exportképességét vagy tönkretette, vagy erősen elnyomta, minek folytán elég sajnálatosan ezen országokban is nagy gazdasági pangás és munkátlanság uralkodik. Mindez azonban sok honpolgárunkat nem tartja vissza attól, hogy az odavándorlás szándékával foglalkozzék, sőt igen szomorú, hogy dacára az ismételt óvásoknak, többen elhagyták az országot, hogy a fent említett országok valamelyikébe elvándoroljanak. Rio de Janeiroból veszem most a következő helyzetjelentést: „Nap-nap után érkeznek Magyarországból bevándorlók. Miután elhelyezésük csaknem lehetetlen s igy hónapokon át legtöbbjük nem tud álláshoz jutni, a legnagyobb nélkülözés vár reájuk. A világkiállítási munkálatoknál mintegy 200 magyar volt alkalmazva és miután ott az építkezések befejeződtek, legtöbbje jelenleg állás nélkül van. Legtöbben avval az erős elhatározással jönnek ki, hogy itt bármilyen nehéz testi munkát is elvégeznek. Ha nem is kollene megküzdeni az éghajlatváltozás okozta legyengülóssel, és a fáradság csaknem állandó érzetével, akkor is erős vetélylársat jelent a benszülöttek olcsó munkaereje. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy intelligens pályán működő ember, ha itt testi munkát kell végeznie, ha ebben nem megy tönkre, csakhamar visszakivánkozik hazájába, mert keresetéből ha esetleg épen csak megél, de semmit sem tud megtakarítani. Főként áll ez az egyetemi diplomával biró intelligenciára, melyet az utóbbi két esztendőben valósággal ontott Európa s igy máris aggasztó tultengés mutatkozik. Ipari szakmunkás is mind nehezebben tud elhelyezkedni, legfeljebb a földművesek kapnak némi munkát." A most közölt helyzetjelentés legutolsó bekezdéséhez egy különleges megjegyzést kívánnék fűzni. Brazíliában a kávétermelós, minthogy Európa számos állama nem vásárlóképes, tultermés folytán erős válságba került, aminek következtében a kávóültetvónyesek kénytelenek olcsóbb munkaerők után nézni s egyes államok, igy főleg Sau-Pauló állam igen nagy erőfeszítést fejt ki, hogy bevándorlókat nyerjen. Ennek a mozgalomnak eredménye, hogy az elmúlt két évben több Közép-Európai államból néhány ezer család ingyen szállítás mellett Braziliába vándorolt. Ennek tulajdonítható továbbá, hogy Olaszország az elmúlt évben, bár épen Sau-Pauló államban évekkel ezelőtt a kávéültetvónyeken kivándorlóit illetőleg rendkívül szomorú tapasztalatokat szerzett, Brazíliával egy kivándorlókat védő egyezményt kötött. Az egyezmény dacára a bánásmód és az ellátás az ültetvényeken olyan volt, hogy igen tekintélyes olasz körök és egyének állást foglultak a kivándorlásnak odairányi- tása ellen. Egyáltalában mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ezen államokban a bevándorlók közül azoknak jövetelére helyeznok fősulyt, s azokat részesítik előnyben, akik a mezőgazdaságnak s különösen a kávóültetvényeseknek az olcsó termelést előmozdítani képesek Ezért adnak előnyt azoknak a bevándorlóknak, akiknek sok gyermekük és számos családtagjuk van, mert ezeknek mindnyájuknak dolgozniok kell, hogy a család megélhessen. S ezért van azután az, hogy a bevándorlókat, ha letelepítésüket az ügynökök még oly csábosán Írják és hirdetik, elsősorban nem saját telepekre, földjükre telepítik, hanem a kávéültetvényekre kényszerítik s csak ha vagy két évet dolgoztak ott, engedik esetleg önálló gazdasági telepekre. Az ingyenes földosztás különben jelonleg mindenütt szünetel s egy kávófazendán egyáltalán nem lehet annyit megkeresni, hogy abból valaki főidet vásárolhasson. Felhívom ennek folytán Cimet, hogy a kivándorlásra felkószülőket a Dél-Amerikába való kivándorlástól legnyomatékosabban óvja -s ha tudomására jutna, hogy hatósága területén ügynökök idevonatkozó agitációt folytatnak, azt ide azonnal jelentse. Gyula, 1923. évi január 8 án. Dr. Daimel Sándor alispán. Főszolgabírók. Polgármesterek. 25613—1922. ikt. szám. — Ebzárlat idején kutyák kiirtását elrendelő hatóság. — A m. kir. földmivelésügyi miniszter alábbi rendeletét tudomás és miheztartás végett közlöm. Gyula, 1923. évi január hó 9. Dr. Daimel Sándor alispán. M. kir. földm. miniszter. 109674—1922. III 1. sz. Valamennyi vármegye és városi törvényhatóság első tisztviselőjének. A veszettség elleni védekezés céljából az elsőfokú állategészségügyi hatóságok által az 1888: VII. t.-o. 68. § a alapján elrendelt ebzárlat megszegése eseteiben a mulasztó ebtulajdonosok ellen folyamatba tett rendőri büntető el
