Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1913. január-december (16. évfolyam, 1-48. szám)
1913-05-17 / 18. szám
— 1(H) lése évi 7800 korona újabb terhet jelentene a törvényhatóság nyugdíjalapjára nézve, a tervezőt a 20 százalékos emelés kötelező felvételét mellőzve, számítván arra, hogy a törvényhatóság ezentúl sem fog elzárkózni attól, hogy a régi özvegyek ellátását méltánylást érdemlő esetekben — úgy amint ezt a múltban is tette — akár időleges, akár állandó kegydijak megszavazásával javítsa. Ha azonban a törvényhatóság az uj szabályzat előnyeit e régi özvegyekre is az 1912. évi LXV. t.-e. rendelkezése szerint kiterjeszteni kívánná, az ezen rendelkezés által előálló 7800 kor. újabb évi teher az alkalmazottak felemelt hozzájárulásában, részben a már megállapított kegydijak beszámításában, részben a jegyzői nyugdíjalap feleslegében fedezetet találna. A tervezetek elfogadása esetén azok pénzügyi jelentőségeiről számításaim a következők: A különböző fizetési* osztályokban a legmagasabb igényeket véve a számítás alapjául, átlagban az alkalmazottak ellátása javulna Ifi százalékkal, az özvegyek ellátása javulna 70 százalékkal s a gyermekek nevelési járuléka javulna 40 százalékkal, a vármegyei alkalmazottaknál. Az özvegyek ellátását tekintve, ezen átlagnál magasabb a javulás a magasabb javadalmazásu állásoknál, ellenben az átlagnál kisebb a jáavlás a kisebb javadalmazásu állásoknál; ennek oka abban rejlik, hogy a régi szabályrendelet alapján a kisebb javadalmazásu alkalmazottak özvegyei aránytalanul jobban voltak ellátva, mint a nagyobb javadalmazásu alkalmazottak özvegyei, amennyiben a régi szabályrendelet az özvegyi nyugdijat 1600 korona javadalmig 50 százalékban, azonfelül 20 százalékban szabta meg. Ezen okból a kisebb javadalom községi jegyzők özvegyeinél és gyermekeinél az ellátás javulása csupán 44 százalék, illetve 81 százalék, inig az alkalmazottak ellátásának javulása a törvényhatósági alkalmazottakéval egyenlő. A tervezet elfogadása esetén az alkalmazottak felemelt hozzájárulásaiból a várni, tisztviselők nyugdíjalapja javára 3200 korona, a községi jegyzők és segédjegyzők nyugdíjalapja javára 2100 korona újabb jövedelem nyitnék, mely addig, inig újabb nyugdíjazás szüksége be nem áll, az alaptőkék felhasználható részének gyarapítására, illetve a hiány apasz- tására szolgállna, sőt a községjegyzői nyugdíjalapnál még arra is módot nyújtana, hogy az adózók újabb megterhelése nélkül ezen alap még némi újabb nyugdijterhet is megbirjon. A fentebbi számítások eredinényeképen a vármegyei nyugdíjalappal szemben ( Ifi + 7fi + 43): 3 = 43 százalék, a községjegyzői nyugdíjalappal szemben (Ifi + 44 + 31): 3 = 80 százalék lesz a tervezetek elfogadása esetén a régi szabályrendeletekhez viszonyítva a nyugdíj teher emelkedése. A községjegyzői nyugdíjalap zárszámadása ma is felesleggel zárul, ezen feleslegek segélyével a szabályrendeletben megállapított 290000 korona csorbítatlanul fentartandó alaptőkén felül közel 20000 korona áll rendelkezésre a nyugdijterhek emelkedésével beálló jövedelemhiányok fedezésére; ezen többletnek s a jegyzők és segédjegyzők évi 2100 koronával emelkedő hozzájárulásának segélyével újabb nyugdíjazások esetén is még évekig fedezhető a szükséglet a nélkül, hogy a községeket felemelt hozzájárulással kellene megterhelni. De ha sürgősebb nyugdíjazások bekövetkeztével a községek hozzájárulását emelni fog is kel leni, az uj szabályrendelet következtében beálló többlet semmiesetre sem lesz elviselhetetlen, miután a 30 százalék még akkor is, ha a távolibb jövőben a mai 17500 korona községi hozzájárulást meg kellene háromszorozni, a községi pótadót csak '/a százalékkal fogná átlagban szaporítani. Nehezebb helyzetben van a vármegyei tisztviselők nyugdíjalapja.
