Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (12. évfolyam, 1-51. szám)

1909-11-18 / 43. szám

- 284 12. §. Aki Békésvármegye szolgálatában az ezen szabályrendeletben körülirt módozatok mellett, a nyugdíjjogosultságot már megszerezte, annak a vármegye szolgálatát közvetlenül megelőző azon szolgálati ideje is beszámittatik, amely az 1885. évi XI. t.-c. 1. §-ában jelzett állami alkalmazottak valamelyikén, vagy az 1886. évi XXI. t.-c. 1. §-ában felsorolt törvényhatóságok valamelyikénél rendszeres javadalmazás mellett, ogyfolytonosságban az azon állásra fennálló szabályok szerint, nyugdíjazásba beszámítható idő gyanánt eltöltött. Minthogy azonban éppen a viszonosság elvénél fogva a beszámítás nem terjedhet túl azon időn, melyet a vármegye közönsége a nyugdíjintézet életbelépte idejéül, saját tisztviselői részére beszámitandónak a 82. §. szerint megállapított, más törvényhatóságtól átlépett tisztviselő szolgálati idejének beszámítása 1879. évi január hó 1-én túl nem terjedhet, kivéve az államtól átlépettek szolgálati idejét mely az 1885. évi XI. t.-c. 8. §-ában foglalt viszonosság alapján, 1867. évi julius hó 1-éig visszamenőleg számítandó be.

Azon szolgálati évek azonban, melyekért az illető végkielégítést nyert, a szolgálati időbe be nem számíthatók.

13. §. Ha ezen szabályrendelet értelmében már nyugdíjjogosultságot szerzett vármegyei alkalmazott a vármegyénél elfoglalt állásából az 1885. évi XI. t.-c. 1. és 2. §§-ban elősorolt állami alkalmazások valamelyikére, vagy az 1886. évi XXI t.-c. 1. §-ában felsorolt törvényhatóságok szolgálatába lép át, a vármegyénél megszerzett nyugdíjjogosultsága fennmarad és azon esetre, ha uj állását a nyugdíjjogosultság ottani megszerzése előtt önhibáján kívül elveszti, vagy munkaképtelenné válik, nyugdíjjogosultságát a Békésvármegyénél tényleg megszolgált időre érvényesítheti, ha pedig az illető tisztviselő, kezelő hivatalnok, dijnok, utbiztos, vagy szolga, — mielőtt az államnál, vagy más törvényhatóságnál nyugdíjjogosultságot szerzett volna, — elhal, özvegye, esetleg gyermekei az elhunyt férj, illetve apa után az ezen szabályrendeletben megállapított módozatok mellett ellátásban részesülnek.

III. Özvegyi nyugdíj és árvák nevelési járuléka.

14. §. Özvegyi nyugdíj cimon állaudó ellátásra jogos igénye van azon özvegynek, kinek férje mint tisztviselő, kezelő hivatalnok, dijnok, utbiztos, vagy hivatalszolga öt (5) teljes évet szolgálatban betöltött.

Dijuokból tisztviselővé megválasztott, vagy kezelő-hivatalnokká kinevezett nyugdij- intézeti tag özvegye, a 15. §. első bekezdésében megállapított nyugdíjra csak akkor tarthat igényt, ha férjének a 4. és 6. §. szerint beszámítható dijuoki szolgálati ideje (nem a tényleges szolgálati ideje) és tisztviselői, kezelő hivatalnoki, tényleges szolgálati ideje együtt véve meghaladja az 5 évet. Azon tisztviselő, vagy kezelőhivatalnok özvegye, kinek férje ezen minőségben a fentobbi elvek szerint számítandó 5 szolgálati évet nem töltött be, de mint dijnok 5 évet szolgált, vagy dijuoki szolgálata egyszeresen s tisztviselői, kezelő hivatalnoki tényleges szolgálata kétszeresen számítva, eléri az 5 beszámítható szolgálati évet, mint dijnok özvegye részesítendő a 15. §. második bekezdése szerinti ellátásában, vagy, — amennyiben az özvegy ezt választja, — a 7. §. második bekezdése szerinti végkielégítésben.

15. §. A tisztviselő özvegye, férje legutóbb élvezett nyugdíjba beszámítható javadalmazásának (3. §.) 1800 koronáig, kezelőhivatalnok és utbiztos özvegye pedig 1600 koronáig ezen összeg 50°/0-át, az ezen felüli résznek pedig 20%-át kapja özvegyi ellátásul.

A dijnok özvegye ellátás címén az összeg 50%-át kapja, mely férjét szolgálata után mint nyugdíj megillette volna.

A hivatalszolga özvegyének ellátása a férj beszámítható utolsó javadalmazásának */3-ad részéből áll.

A végkielégítéssel elbocsátott tisztviselő, kezelőhivatalnok, utbiztos és szolga özvegye ellátásban nem részesülhet.

16. §. Özvegyi ellátásra nem lehet joga azon özvegynek, ki az elhalt férjjel annak nyugdíjba helyezése után lépett házasságra, vagy aki törvényesen elvált azon házastárstól, ki után özvegyi segélyt igényelhetne, valamint azon özvegynek sem, ki férjét hütlenül elhagyta s azzal elhalása idején volt házastársi együttélésben, azon nő pedig, aki 60 évnél idősebb, férjhez ment nőül, állandó ellátásra csak az esetben tarthat