Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (6. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-19 / 8. szám

— 70 —

könnyen meggyőződhetünk, ha az ilyen száraz levelet fájáról levesszük és azt óvatosan szótfojtjük. Az ilyen levél szétteregotése után kiderül, hogy az finom pókszálsz.erii fonállal, valóságos selyemfonállal van összekötözve, ós hogy kellős közepében mákszemnyi nagyságú hernyócskák tanyáznak. B hernyócskákat nem ölte s nem is öli meg a tél fagya. Mert ha ilyen selycmfonalas száraz levelet öblös szájú üvegbe zárunk s azt a szoba melegének tesszük ki, az apró hernyócskák csakhamar felocsúdnak és szótmásznak az üveg falán. S ugyanazt teszik ők tavaszszal is, hogy ha a nap melege téli álmukból felkölti őket; fcl- óledeznek, idővel megnövekednek s egy-két hót alatt tisztára lekopasztják a gyümölcsfa levelét, virágát.

És azután hogyan kerültek ezek a hernyók a száraz levél belsejébe? Ennek is megvan a maga módja! Anyjuk, a szállongó pille, tojását a gyümölcsfa levelére tojta sa tojásból a kis hernyók még julius havában vagy augusztusban keltek ki. S kikelésük után rögtön hozzáfogtak a rágáshoz, de nem úgy, mint a hogyan azt tavaszszal az öreg hernyó tette, hogy tudniillik fölfalta az összes lombot, hanem olyan módon, hogy ez a nyár derekán kibújó apró hernyó azon tömegesen ós egy csapatban maradva, mint a hogyan kikelt, meghámozza azt a levelet, amelyen ő maga lett. Sőt nemcsak meghámozza, hanem egyebet is tesz vele! A sok apró jószág ugyanis a levélről annak estimáján (nyelén) át a hajtásra és onnan megint visszafelé a levélre vándorol ós minden egyes herny ócska minden ilyen vándorláskor ogy-egy szálat bocsát a szájából s azzal a leve et csumájánál fogva a hajtáshoz köti, sőt nemcsak hogy odaköti, hanem sokszor elóbb összehúzza, mintegy összesodorja s csak azután köti azt oda a hajtáshoz. Tehát az a száraz levél, moly az egész télen át a fán zörög, azért nem hullhat le, mert oda van kötve

Ámde nemcsak egy levél lehet a hajtáshoz, az ág hegyéhez kötve, lehet több is. Mert tudnunk kell, hogy egyik fajú hernyó csak egy-kót levelet, másik meg többet, olykor a hajtás összes levelét is összebogozza. Az a hernyó, a mely csak egy vagy két levelet köt össze, az a fehér galagonya lepke (Aporia crataegi) hernyója, ellenben az, a mely az egész hajtás összes levólzotót fonta össze, úgy hogy az összecsomózott száraz levél majdnem ökölnyi csomóban látszik meg a gyümölcsfa ághegyén, az a sárgafaru pille (Port- hesia chrysorrhoea) hernyójától származik. Mindkettő egyformán veszedelmes a gyümölcsfáinkra. Minthogy az előbbi csak egy-kót levelet fon össze s azt is annyira özszehuzzar hogy néha alig látszik meg a nyoma, azért azt „kis hernyófószek“-nek, holott a másikat „nagy hornyófószekl'-nek nevezzük.

Ez a két hernyóteszek nyáron át alig látszik meg a lombos gyümölcsfán; de ha az levelét lehullatta, akkor könnyű dolog észrevenni, hogy a fán mi maradt meg belőle ?' Hogy azonban minden hernyófészket megtalálhassunk, tanácsos bevárni a teljes lombhullást s akkor jól utána kell nézni, mert hiszen láttuk, hogy a „kis hernyófószek“ néha valóban nagyon is kicsi lehet s akkor felületes keresés esetében sok hernyófószek könnyen észrevétlen maradna.

De vannak olyan hernyók is, a melyek a telet nem mint apró hernyók, hanem tojás alakjában húzzák ki.

Hogyha egyik-másik esztendőben az öreg gyümölcsfák hójkórgót meg-megnózzük, föltűnik, hogy azon néha sajátszerü foltok vannak- Olyanok a foltok, mintha valaki egy kis darabka tűzi taplót ragasztott volna oda E foltnak legtöbbje csak olyan nagy, mint a régi nógykrajozáros, de van nagyobb és kisebb is. E folt színe is olyan, mint a taplóé, tehát barnás-sárga. Hogy ha az ilyen foltot kissé megkaparjuk, meglátjuk, hogy az csak lazán van a kéreghez tapadva ós hogy tulajdonkópon finom szőrből áll, mely tömött szőr azután temérdek sok ós mákszemnyi nagyságú sárgás-szürke tojást takar Hát ez a furcsa taplódarab aztán mi legyen? Biz az nem más, mint szintén egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pillének (Ocneria dispar-nak) kitelelő tojása- A gyapjas pillének ilyen tojáscsomójával azonban nemcsak a fák törzsén, hanem ágaikon is találkozunk, sőt a kerítés czölöpein, a fal kövein is bukkanunk rája; mert a lepke letojhatja tojását úgy ide, mint mindenüvé, a hol a tojás a megázás ellen védve van. Sokszor a fa elváladozó kérge alá is és ha az odvas, akkor odvába is

Egy-cgy régi nógykrajezárnyi tojásfolton 3—500 darab tojás van. És ugyanannyi hernyó lehet belőle tavaszszal. Mert bizony minden tojásból, hogyha azt eddig valami csapás nem éri, nyár derekán ujjnyi hosszú, igen szőrös ós rettenetes falánk hernyó lesz, mely ha az egyik fát lekopasztotta, átvándorol a másikra s egyik kertből, ha már összes fáját megfosztotta lombjától, átmegy a második ós harmadikba.

De a gonosz hernyók sora ezzel még nincs kimerítve. Ha a közóptörzsü vagy a fiatal gyümölcsfák vékony hajtásainak ághegyeit gondosabban megnézegetjük, felfog tűnni egyik-másik esztendőben, hogy ezeken az ághegyekon sajátszerü gyűrűk vannak. Ez olykor a két, vagy három utolsó előtti szem (rügy) között van ós majdnem fél ujjnyi széles szürke övocske alakjával bir, mely a hajtást egészen körülveszi Ezt a szürke övecskót