Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (6. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-19 / 8. szám

nem lehet az ághegyről lehúzni, mert igen erősen vau oda illesztve s azonfőlül igen kemény is Az egész olyan, mintha mákszemnyp szürke szinü s tömérdek sok mennyiségű gyöngyöcskéből volna összeragasztva.

És ez az övecske vájjon mi ? Ez is lepketojás ! Az a parányi és szürke szinü apró gömböcske, melyből az ághegynek ez az öve áll, mind megannyi lepketojás és mindegyikből egy-egy hernyó, a gyürüs-pille (Gastrophaca neustria) hernyója lesz. Egy-egy ilyen tojásgyürü 3—400 petéből van összeillesztve. Ez is olyan gonosz lesz, mint az előbb említett három társa.

E szerint tehát a fehér galagonya lepke s a sárgafaru pile a telet fönt a gyümölcsfa koronájának ághegyein, kiszáradt levelekből készített fészekben, mint kis hernyócska húzza ki, ellenben a gyapjas pille a telet mint tojás a fa törzsén taplószerü s agyagszin sárga gyapjas bevonat alakjában tölti el, holott a gyűrűs pille szintén mint tojás marad meg egyik évről a másikra, még pedig a gyümölcsfa előző évi hajtásainak vékony ághegyein apró övszerü gyűrű alakjában. Ezt az utóbbi övét magas törzsű fáknál csak igen éles szemű ember veheti észre: ellenben közép magasságú fáknál, ha ágaik még nem hajtottak ki igen magasra, könnyű azt észre vonni.

Hogyan irtsuk a kártékony hernyók áttelelő alakjait?

Minthogy már tudjuk, hogy gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói részint hernyó- fészkekben, részint mint lepketojások telelnek ki és mert tudjuk továbbá, hogy azokat hol kell keresnünk : lássuk most, hogyan pusztíthatjuk el azokat a legkönnyebben és a legalaposabban !

A hernyófészkeket — kicsit-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyest a fa lombját lehullajt’otta. E hernyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy téli verőfényes nap, föltéve, hogy a fák koronáját hó vagy zúzmara nem borítja. Alacsonyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magasabb törzsüeknól már az úgynevezett hernyózó ollót kell használnunk’ Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz kell erősíteni, hogy azzal még a legmagasabb gyümölcsfa ághegyeit is elérhessük. A hol a rúd nem elég hosszú, pl. az igen öreg és igen magas fáknál, ott álló létrát is kell használni, hogy a hernyófészket ezen az utón közelíthessük meg. Maga a hernyózó olló úgy van készítve, hogy az mindig magától nyílik Egyik ága zsinórral van megkötve: ha ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor az olló becsukódik és akkor az éle közé kerülő hernyófészkes ághajtást elvágja. Mihelyest a zsinórt újonnan eleresztjük, az olló ismét kinyílik, így tehát az elvágott hernyófészkes ághegy leesik, néha a földre, de sokszor bizony megakad a fa koronájában s akkor le kell azt onnan külön venni. Hogy tehát a hernyózás ilyen akadékoskodással ne járjon, újabban a hernyózó ollókat ágfogó készülékkel szokták fölszerelni, hogy az olló a levágott ághegyet azonnal az elvágás pillanatában megfogja és fogva tartsa addig, mig azt le nem tesszük oda, a hová magunk akarjuk. (Az ilyen hernyózó ollókat, akár régit, akár ágfogósat, kapni majdnem minden mag- és vaskereskedés- ben. Jó ha abból mindenki legalább egyet megszerez. Kis gazdák pedig ketten-hárman közösen szerezhetnek meg egyet.)

A hernyózó ollóval tehát szedjük le mind a hernyófészket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután — ha nem kell félnünk a tűz veszedelmétől — akár a kertben, akár a ház tűzhelyén égessük el.

A hernyózás alkalmával azonban ne csak a hernyófészkeket és a fán maradt egyéb száraz leveleket szedessük le, hanem gyüjtessük össze a fán rajta maradt és összeaszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az összeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni.

Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gyűrűs pille tojását is. Ezt első pillantásra nehéz ugyan észre venni, de gondos szem megtalálja azt is s akkor le lehet azt is annyira szedni, hogy alig marad belőle valami a fán.

Ellenben a gyapjas pille tapló szinü tojását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez közel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon vagy egyébként szanaszét ne peregjen, mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőle. Éppen úgy van a dolog a fa törzsén és egyebütt szótpergett többi tojással. Hogyha a lepketojásokat az összes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyílt tűzön kell elégetni. Ha sok volna e tojásból, akkor az eltüzelés csak apránként történjék. Mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az fölrobbanna és szétvetnó az összes petét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad a lepketojást sem a kályhában, sem a konyha tűzhelyén elégetni.

— 71 —