Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-08 / 10. szám
írásbeli intézkedésekre fentartott hely Miféle hernyókat irtsunk télen? Ha ősz végén, vagy a tél elején a szól letépte a gyümölcsfáról már az utolsó sárga levelet, a legtöbb gyümölcsfán mégis rajta marad annak egyik-másik ághegyén csomóba összekötve egy vagy több száraz levél, a szól nem bir vele: hiába rázogatja-tópegeti azt az egész télen-tavaszon át, az mégis rajta marad a fán. Hogy miért marad a fán, arról könnyen meggyőződhetünk, ha az ilyen száraz levelet fájáról leveszsziik és azt óvatosan szótfejtjük. Az ilyen levél szótterege- tése után kiderül, hogy az finom pókszálszerü fonállal, valóságos selyemfonállal van összekötözve, és hogy kellő közepében mákszemnyi nagyságú hernyócskák tanyáznak. E hernyócskákat nem ölte s nem is öli meg a tél fagya. Mert ha ilyen selyemfonalas száraz levelet öblös szájú üvegbe zárunk s azt a szoba melegének teszszük ki, az apró hernyócskák csakhamar felocsúdnak és szétmásznak az üveg falán. S ugyanazt teszik ők tavaszszal is, hogyha a nap melege téli álmukból felkölti őket: föléledeznek idővel, megnövekednek s egy-kót hét alatt tisztára lekopasztják a gyümölcsfa levelét, virágát. És azután hogyan kerültek ezek a hernyók a száraz levél belsejébe ? Ennek is megvan a maga módja! Anyjuk, a szálongó pille, tojását a gyümölcsfa levelére tojta s a tojásból a kis hernyók még julius havában vagy augusztusban keltek ki. S kikelésük után rögtön hozzá fogtak a rágáshoz, de nem úgy, mint a hogyan azt tavaszszal az öreg hernyó tette, hogy tudniillik fölfalta az összes lombot, hanem olyan módon, hogy ez a nyár derekán kibújó apró hernyó azon tömegesen és egy csapatban maradva, mint a hogyan kikelt, meghámozza azt a levelet, a melyen ő maga lett. Sőt nemcsak meghámozza, hanem egyebet is tesz vele! A sok apró jószág ugyanis a levélről annak estimáján (nyelén) át a hajtásra és onnan megint visszafelé, a levélre vándorol és minden egyes hernyócska minden ilyen vándorláskor ogy-egy szálat bocsát a szájából s azzal a levelet csumájánál fogva a hajtáshoz köti, sőt nemcsak hogy odaköti, hanem sokszor elébb összehúzza, mintegy összesodorja s csak azután köti azt oda a hajtáshoz! Tehát az a száraz levél, mely az egész télen át a fán zörög, azért nem hullhat le, mert oda van kötve. Ámde nemcsak egy levél lehet a hajtáshoz, az ág hegyéhez kötve: lehet több is! Mert tudnunk kell, hogy egyik fajú hernyó csak egy-két levelet, másik meg többet, olykor a hajtás összes levelét is összebogozza. Az a hernyó, a mely csak egy vagy két levelet köt össze, az a fehér galagonya lepke (Aporia crataegi) hernyója, ellenben az, a mely az egész hajtás összes levélzetót fonta össze, úgy hogy az összecsomózott száraz levél majdnem ökölnyi csomóban látszik meg a gyümölcsfa ághegyén, az a sárgafaru pille (Porthesia chrysorrhoea) hernyójától származik. Mindkettő egyformán veszedelmes a gyümölcsfáinkra. Minthogy az előbbi csak egy-kót levelet fon össze s azt is annyira összehúzza, hogy néha alig látszik meg a nyoma, azért azt ..kis hernyófószek“-nek, holott a másikat „nagy hornyófészek“-nek nevezzük. Ez a két hernyófószek nyáron át alig látszik meg a lombos gyümölcsfán; de ha az levelét lehullatta, akkor könnyű észrevenni, hogy a fán mi maradt meg belőle? Hogy azonban minden hornyófészket megtalálhassunk, tanácsos bevárni a teljes lombhullást s akkor jól utána kell nézni, mert hiszen láttuk, hogy a „kis hernyófészek'1 néha valóban nagyon is kicsi lehet s akkor felületes keresés esetében sok hernyófészek könnyen észrevétlen maradna! De vannak olyan hernyók is, a melyek a telet nem mint apró hernyók, hanem tojás alakjában húzzák ki. Hogyha egyik-másik esztendőben az öreg gyümölcsfák cserepes hójkórgót meg-megnézziik, föltűnik, hogy azon néha sajátszerü foltok vannak. Olyanok a foltok, mintha valaki egy kis darabka tűzi taplót ragasztott volna oda. E foltnak legtöbbje csak olyan nagy, mint a régi nógykrajezáros, de van nagyobb és kisebb is. E folt szino is olyan, mint a taplóé, tehát barnás-sárga. Hogy ha az ilyen foltot kissé megkaparjuk, meglátjuk, hogy az csak lazán van a kéreghez tapadva és hogy tulajdonkópon finom szőrből áll, mely tömött szőr azután temérdek sok és mákszemnyi nagyságú sárgás-szürke tojást takar. Hát ez a furcsa tapló darab azután mi legyen? Biz az nem más, mint szintén egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pillének (Ocneria dispar-nak) kitelolő tojása. A gyapjas pillének ilyen tojáscsomójával azonban nemcsak a fák törzsén, hanem ágaikon is találkozunk, sőt a kerítés czölöpein, a fal kövein is bukkanunk rája; mert a lepke letojhatja tojását úgy ide, mint mindenüvé, a hol a tojás a megázás ellen védve van. Sokszor a fa elváladozó kérge alá is és ha az odvas, akkor odvába is. Egy-egy régi négykrajezárnyi tojásfolton 3—500 drb tojás van! És ugyanannyi hernyó lehet belőle tavaszszal! Mert bizony minden tojásból, hogyha azt — 72 -
