Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-20 / 51. szám
— 347 vezőbb elárusitási feltételek kilátásba helyezésével felkelteni és fokozni, hogy azt tömeges és gyors vásárlásra ösztönözve, áruikon hamarosan túladhassanak. Az ily czélzatos és nyilvánvalólag rosszhiszemű reklámokat tehát a törvény intencióinak megfelelően közérdekből is feltétlenül megtorolni kell. Előfordul azonban igen gyakran az az eset, hogy régebben fennálló, ismert, szolid ipari, vagy kereskedelmi czégek is, melyeknél a roszhiszemü czélzat kizártnak tekinthető, igénybe veszik, az üzleti reklám azon módját, mely a hírlapi hirdetésekben nyilvánul s a vásárló közönség figyelmét ezúton hívják fel, egyszerűen minden hangzatos és minden vásárlásra ösztönző jelzők használása nélkül, többnyire maradék, vagy az idény elmúltával divatból kiment, tehát már kevésbbé keresett s épen ezért természetszerűleg olcsóbbá vált áruczikkeknek olcsó, jutányos vagy leszállított, sőt a beszerzési áron alól is való elárusitására. Az efféle üzleti hirdetéseket az előbb említettekkel ugyanegy mértékkel elbírálni nem lehet s nem méltányos, mert az ilyenek nélkülözik azon czélzatot, mely valamely reklámot a tisztességtelen verseny olyan eszközévé minősít, melyet a törvényhozó a törvény említett rendelkezésével tüntetni s ezzel korlátozni kívánt. Ilyen esetek elbírálásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kereskedelmi tevékenység mai fejlettsége és kiterjedtsége, a jelenlegi üzleti, élet és különösen versenyviszonyok közt, mikor úgy az ipari, mint kereskedelmi életben a czégek megismertetésének, az üzleti forgalom megteremtésének és ezzel az üzlet életképességének általánosan elfogadott, használt és szinte elengedhetetlen kellékévé lett az üzleti reklám megannyi, sokszor nagy költséggel és leleményességgel előállított faja, melyeknél ma már azok kiállításában Ízlés, csín és művészi szempontok Í3 érvényesülnek, a hirdetések fontossága hazai kereskedelmünkben is mindjobban előtérbe lép s az üzleti világ annak használatára, a fejlett verseny által szinte kényszerítve van. Erre való tekintettel az üzleti hirdetéseket azért, mert egyik-másik bizonyos árukat rosszhiszemű czélzat nélkül olcsó, leszállított vagy beszerzési áron alul is kínál, válogatás és hirdetés által elérhető eredmény mérlegelése nélkül egy kategóriába vonn1 a világosan jogosulatlan előnyök elérésére való czélzattal kibocsátott vagy közhírré tett hangzatos hirdetésekkel, méltányosan nem lehet a nélkül, hogy különben is sok nehézséggel küzdő iparunkat és kereskedelmünket meg ne bénítsuk. Mindezek általános ipari és kereskedelmi szempontokból is mérlegelendő körülmények arra indították, hogy méltányolva különösen a mai viszonyokat, figyelmeztessem az iparhatóságokat arra, hogy az üzleti hirdetésekből keletkező kihágási esetekben eljárás tárgyává tett cselekmények elbírálásánál egyaránt gondos mérlegelés tárgyává tegyék mindazon mellékkörülményeket, melyekből megállapítható, milyen czélzattal tétetett közé az inkriminált hirdetés és az az említett törvényszakasz rendelkezéseibe ütközőknek — annak valódi értelméhez képest — csak azokat minősítsék, melyek valóban a tisztességtelen verseny czélzatos és rosszhiszemű eszközeinek jellemével bírnak. Szükségesnek tartom megjegyezni azt is, hogy az 1884. évi XVIII. t -czikk 51. §-ában jelzett elárusitási módok hivatalból is üldözhetők ugyan, de annak szükségképen történnék nem minden esetben indokolt is egyúttal. Az ezen szakaszba ütköző kihágásoknál, főkép a versenytársak érdekeiről van szó. Magán panasz hiányában tehát sok esetben mellőzhető ez eljárásnak hivatalból való megindítása, mert a vásárlási kedv csak a nyilvánosságra ható eszközök által fokozható, ilyenekről pedig a versenytársaknak a legtöbb esetben módjuk van értesülést szerezni és az ellen panaszt tenni. Ha tehát azok nem tesznek a szóban levő eszközök használata ellen kifogást, a hatóságnak annyival kevésbbé lehet oka az elkövetett cselekményt üldözni, mert a törvény intenciói szempontjából bizonyos az, hogy oly kereskedővel szemben, kinek a hirdetés által érintett panaszló versenytársa nincs, a vásárlási kedv fölidézésére alkalmas reklám-eszközök használásáért a törvény említett szakaszának alkalmazására nincs szükség. Egyúttal a végből, hogy az eljáró hatóságoknak a panasz tárgyává tett hirdetések minőségének, mértékének és következményeinek üzleti szempontokból is helyes és méltányos elbírálását lehetővé tegyem, elrendelem, hogy oly esetekben, midőn kételyük forogna fenn az iránt, vájjon a panasz tárgyává tett üzleti hirdetmény olyan-e, mely a tisztességes kereskedők vagy iparosok érdekeibe ütközőnek tekintendő-e vagy nem, erre nézve az illetékes kereskedelmi és iparkamara véleményét is hallgassák meg. Felhívom czimet, hogy eme rendeletemről az első fokú iparhatóságokat is értesítse. Budapest, 1900. évi deczember 15-én. Hegedűs s. k. írásbeli intézkedésekre feutartott hely,
