Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-20 / 51. szám

— 346 ­írásbeli intézkedésekre fentartott hely 23-ára eső vasárnapon az 1891. évi XIII. t.-cz. 3. §-a alapján 1892. évi márczius lió 5-én 14837. sz. a. kiadott rendelet II—A. 2., 3., 4., 5. pontjai alatt említett ipari és kereskedelmi telepeken az ipari munka, illetőleg adás-vevés egész napon át végez­tethessék. Erről a czimet azzal a felhívással értesítem, hogy intézkedésem tartalmáról érte­sítse a hatósága alá tartozó rendészeti és iparhatóságokat és a közönséget. Budapest, 1900. évi deczember hó 3-án. Hegedűs s. k. 23861. ikt. 190(4 VI. Főszolgahii'ák, polgármester, elöljáróságok. Gazdasági munkás és cseléd segélypénztár. Fenti szám alatt megküldöttem tek. czimeteknek a gazdasági munkás és cseléd segélypénztárról szóló 1900. XYI. t.-cz. életbeléptetésére vonatkozó rendeleteket s a szükséges nyomtatványokat, megjegyezvén, hogy az intézmény életbelépése a legelter­jedtebb módon közhírré teendő s általában tek. czim feladatát képezi buzditólag közre hatni, hogy mentői többen beiratkozzanak a munkás és gazdasági cselédosztályból s hogy mind addig, mig a helyi bizottság meg nem alakittatik, az összes teendőket az elöljáróság köteles ellátni, ezúttal különösen arra kívánom figyelmeztetni az elöljárósá­gokat, hogy legelső teendőük a 12102. sz. ministeri rendelet értelmében a díjköteles munkaadók, vaiamint a szolgálatukban álló 120 fillér évi díjtétel alá eső gazdasági cse­lédek összeírása, ennek megtörténte után a kivetés (4. §.), mely munkálatok után az összeirási és kivetési lajstrom legkésőbb 1901. január hó végéig a várm. számvevőség­hez beterjesztendő, jövőben pedig ezen összeírások mindig az általános adőösszeirással együtt teljesitendök s a következő év január 30-ig beküldendő. Scoilfro: Elöljáróság Január 30—1901. Gyula, 1900. deczember 18. Alispán helyett: Dr. B o d o k y, várm. főjegyző. __________ 24031. ikt. 1900. VII. Gyulaváriig tanácsa, járási foszolt*abirák mint első fokú iparhatóságok. Üzleti hirdetések. Az alábbi ministeri rendeletet tudomás és annak értelmében való eljárás végett közlöm. Gyula, 1900. deczember 17-én. Alispán helyett: dr. Bodoky, várm. főjegyző. Másolat. 8910!). szám. M. kir. kereskedelemügyi minister. Valamennyi II. fokú iparhatóságnak. A napi sajtó egyes orgánumai mind sűrűbben foglalkoznak az iparhatóságok részéről az üzleti hirdetések némelyike által elkövettetnek állított és az 1884. évi XVII. t.-cz. 51. §-ába ütközőnek minősített kihágások miatt indított eljárásokkal s konkrét eseteket idézve éles kritika tárgyává teszik úgy az egyes esetekben követett eljárást mint az azok megtorlásául hozott iparhatósági Ítéleteket. De megbeszélés tárgyává tették ezeket érdekelt szakegyesületek is, állást foglalván az ellen, hogy minden oly üzleti hirdetés, melynek czélja csak a vevő közönség figyel­mének különösebb felkeltése bizonyos alkalmi előnyökre, még ha a kereskedelmi élet­ben általában szokásos és más érdekeltek érdekeit nem sértő formában tétetnek is < közé, egyaránt tömeges és gyors vételre ingerlőnek minősíttessék s mint ilyen, az esetek enyhébb vagy súlyosabb mértékének mérlegelése és minden különbség nélkül az imént idézett törvénj^szakasz elleni kihágás minden következményével sujtassék. A többi közt ily irányban legközelébb a budapesti kereskedelmi és iparkamara is intézett hozzám előterjesztést. Értesülvén ezen mozgalmakról, mint az ipari és kereskedelmi érdekek törvény szerint hivatott őre, indíttatva éreztem magamat tájékozást szerezni a sajtó és érdekelt szakkörök említett mozgalmának indító okai s a felhozott konkrét és más esetekben is követett eljárás mibenléte felől. Megvizsgáltatván azokat, arra a meggyőződésre jutottam, hogy azon czélzat, mely a törvényhozást az ipartörveny fentemlitett rendelkezésének törvénybefoglalásánál vezette, nem egy esetben figyelmen kívül hagyatott s a törvény szigora oly esetekben is teljes mértékben alkalmaztatott, melyekben a rosszhiszeműség s főleg a versenytársak rovására való jogosulatlan előny szerzés czélzata fenn nem forgott. A törvényhozás czélja az említett rendelkezéssel az volt, hogy a tisztességes kereskedőknek védelmet biztosítson olyanok ellenében, kik a szolid kereskedelemben nem szokásos rendkívüli reklámeszközökkel akarják a vásárló közönség figyelmét a ver­senytársak rovására saját üzletükre irányítani, annak vásárlási kedvét a szokottnál ked-

Next

/
Thumbnails
Contents