Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-02 / 5. szám
ikt. sz. Erfc. 1899. hó. n. II. évfolyam. Gyula, 1899. február 2. 5-ik szám. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. Békésvármegye hivatalos lapja. Kiadja a vármegye alispánja. Megjelenik rendszerint minden Csütörtökön a kiadásra kerülő közleményeknek megfelelő terjedelemben. Előfizetési pénzek a vármegye pénztári tisztséghez, reklamáeziók és hirdetések a vm. közig, kiadó hivatalhoz iutézendök. Előfizetési dij : Egész évre ....................8 frt — kr. Fé l évre.........................1 frt 50 kr. Hir detések dija: 100 szóig 2 frt, ezentúl minden megkezdett száz szónál 50 kr. Bélyegdij minden magánhirdetés után 30 kr. 2560. 1899. ikt I. Járási föszolgabirák s polgármester. Községi elöljáróságok. Központi jegyzői, szám vevői tisztségek s a kir. államépitészeti hivatal. Vezérszó: Cselédutadó mentesség. A magy. kir. kereskedelmi minister urnák, a szegődött szolgák utadómentességi tárgyában kiadott múlt évi 88472/1. számú alábbi rendeletét tudomás, miheztartás s alkalmazkodás végett a központi számvevői tisztséggel s a községi elöljárókkal, mig tudomás végett a járási fószolgabirákkal, Gyulaváros polgármesterével, a jegyzői tisztséggel, s a kir. államépitészeti hivatallal közlöm. Gyulán, 1899. január 29-én. Dr. Fábry, alispán. Másolat. 88472—I./I898 sz. Kereskedelemügyi magy. kir. minister. Valamennyi magyarországi vármegye és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségéhez. (Fiume kivételével.) A közutakról és vámokról szóló 1890. I. t.-cz. rendezvén a közutakra vonatkozó és az azokkal kapcsolatos ügyeket, megállapította az azok építése, kezelése és fenntartására szükséges anyagi eszközök alapjait, azok kivetésének, beszedésének és kezelésének módozatait. A közúti szükségletek fedezésére szolgáló adók tekintetében rendelkezett a törvény 23. és 25. §-a, mely utóbbi bizonyos mentességeket is statuálr. A 23. §. világosan megjelölte azon állami adónemeket, melyek alapján közúti pótadó kivetésének és beszedésének van helye. Ezek között a közúti adózás alapjául jelölte meg a kereseti adót is. A törvény a 25. §-ban statuált mentességeket a 23. §-ban megjelölt állami egyenes adófizetőkre nem terjesztette ki. Ez szolgált jogalapul arra, hogy hibás a 25. §. 4. bekezdése h) pontjában a szegődött szolgák (cselédek) mint mentesittettek vannak felsorolva azon tartozás alól, melyet ezen szakasz megállapít, de nem azon kötelezettség alól is, mely 23. §. értelmében teljesítendő, egyik hivatalbeli elődöm által a törvény végrehajtása iránt 1892. évi márczius hó 31-én 15322. sz. a. kiadott utasítás, II. csoport 15. §-a 18. pontjában ki mondatott: hogy az útadó a kereseti adó alapján a szegődött szolgákra (cselédekre) is, az 1875. évi XXIX. t.-cz. 11. §-ának analógiája alapján a munkaadóra, illetve gazdára kivetendő, ugyanezen analógia alapján fennhagyatván a munkaadónak, illetve gazdának azon joga, hogy az általa fizetett útadót azok béréből levonhassa. Az említett törvényes hatarozmányokra alapított ezen rendelkezés szolgált zsinórmértékül a cselédek útadója körül követendő eljárás tekintetében mindaddig, mig a közigazgatási bizottságok kebeléből az 1885. évi XII. t.-cz. 12. §-a értelmében választott pótadó felszólamiási küldöttségek által hozott, többrendbeli s a felszólalót a cselédutadó megfizetése alóli felmentést igénylő felszólalásával elutasító határozat ellen a magy. kir. közigazgatási bírósághoz beadott panaszból folyólag nevezett bíróság az 1897. évi 501. szám alatt s azóta beadott újabb panaszok következtében hozott, újabb ítéleteiben a panasznak helyt adva, azon megoko- lással, hogy miután a szegődött szolgák (cselédek) a törvény világos rendelkezése szerint az útadó alól fel vannak mentve, s az adózás természetével biró kötelezettséget rendelet nem, csak törvény állapíthat meg, kimondotta, miszerint a szegődött szolgákra (cselédekre) útadó ki nem vethető s igy nincs törvényes alap arra sem, hogy az helyettük a munkaadóra, illetve gazdára rovassék. Ezen ítéletekkel az elől említett végrehajtási utasításban foglalt rendelkezésekkel szemben oly jogalap alkottatott, mely minden egyes érdekeltnek megadja a lehetőséget a pótadó felszólamiási küldöttségeknek a végrehajtási utasításban foglaltakra alapított ellenkező határozataival szemben a cselédutadó alóli mentességnek teljes joghatálylyal való érvényesítésére s mely körülmény több törvény- hatóság közigazgatási bizottságát arra indította, hogy tőlem az emlitett Ítéletek által az eddigi szabályokkal szemben teremtett ellentétre utalva a cselédutadó körül jövőbeu követendő eljárás iránt utasítást kérjenek. Fontolóra vevén a kérdést, magam sem zárkózhattam el az elől, hogy az idézett törvényes határozmányok eltérő alkalmazást engednek meg, mert mig egyfelől a törvény 23. §-ának határozatai
