Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-02 / 5. szám

O jogalapot nyújtanak a cselédek útadó fizetési köte­lezettségének megállapítására, másfelől a törvény 25. §-a a cselédeknek az útadó kötelezettség alóli feltétlen mentességét mondja ki. A törvény 25. §-ának most érintett határoza­tát, mint a 23. §. határozatai alól kivételt véve alapul, továbbá számba véve a közigazgatási bíróság elvi határozatának indokolását, valamint azt, hogy a közigazgatási bíróság Ítéleteivel az idézett végre­hajtási utasításnak a cselédutadó ügyre vonatkozó rendelkezései megfelelő eredménynyel nem is alkal­mazhatók, mert a rendelet fenntartása csak azt ered­ményezhetné, hogy a kivetések ellen tömegesen beadandó felebbezések az illetékes hatóságok teen­dőit czél nélkül szaporítanák : mindezek egybevetése után kívánatosnak csak azt tarthatom, hogy az eddigi rendelkezések és az ismertetett Ítéletek között fenn­forgó ellentét megsznntettessék s ezzel a bíróság egyes concrét panaszok alkalmából hozott ítéleteinek általánosságban érvény szereztessék. Mindezekhez képest egyetértőleg a pénzügy- minister úrral, a többször idézett végrehajtási uta­sítás említett pontjának mindazon rendelkezéseit, melyek a szegődött szolgák (cselédek) I. korosztályú kereseti adója alapján kivetendő útadóra vonatkoznak, ezennel hatályon kívül helyezem s ennek folyomá­nyaként kimondom, hogy a szegődött szolgák (cse­lédek) I. osztályú kereseti adójuk után útadóval meg nem róvhatók s ezt helyettük a munkaadó, illetve gazda sem köteles megfizetni. önként értendő, hogy a szegődött szolgák (cse­lédek) az idézett törvény 25. §-án alapuló útadó kötelezettség teljesítésére nem szoríthatók. Felhivom a közönséget, hogy jelen rendeletem végrehajtása iránt megfelelően intézkedjék. Budapest, 1899. évi január 19-én. Báró Dániel, s. k. 2695. ikt. 1899. II. Járási föszolgabirák (orosházi kivéte­lével) és Gyulaváros polgármestere. Vezérszó : Árvízvédelem. Az árvíz elleni védekezés sikerének biztosítása tárgyában kibocsájtott folyó évi 5141 — VI— 2. számú alábbi földmivelésügyi ministeri rendeletet, 1. 2. és 3. pontjaiban jelzett intézkedések azonnali megtétele, valamint annak folyó évi február 15-ig leendő be­jelentése végett, hogy felmerülhető szükség esetén mely vonalon fognak czimetek s melyen szolgabiráik működni — közlöm Gyulán, 1899. január 30. Alispán helyett: Dr. Bodoky Zoltán vm. főjegyző. Másolat. 5141. sz. V—2. 1899. Földmivelés­ügyi magyar királyi minister. Valamennyi törvény- hatósági joggal felruházott város polgármesterének. Az időjárás változataihoz képest felléphető árvizekre való tekintettel felhivom alispán, polgár- mester urat, hogy a szükségessé válható árvédekezés sikerének biztosítására megkívántaié hatósági elő- intézkedéseket idejekorán megtenni el ne mulassza Különösen felhivom alispán, polgármester urat, hogy: 1. A törvényhatóság területén levő magánöblözeti és községi védmüvek érdekében teendő óvintézkedé­seket szigorúan ellenőrizze s az e részben tapaszta­landó hiányok vagy mulasztásokkal szemben azon­nal és a kellő erélylyel lépjen fel; 2. megfelelően és erélyesen intézkedjék, hogy az árvédekezési mun­kálatoknál esetleg igénylendő munkaerőnek és köz­erőnek a kellő időre való kiállítása akadálytalanul eszközölhető legyen; 3. intézkedjék az iránt, hogjT az ártéri községek amaz elöljárójukat, ki a fenye­gető vízállás fellépésével az 1885. évi XXIII. t.-cz. 149. §-ában körülvitt rendelkezési hatalmat gyako­rolni hivatott leend, késedelem nélkül jelöljék ki; 4. az illető társulatokkal vagy érdekeltséggel való érintkezés alapján haladéktalanul állapítsa meg ren­deletileg részletesen azt, hogy az illetékes közigaz­gatási tisztviselők, a felmerülhető szükség esetén a törvényhatóság területén levő melyik töltésvona­lon illetve annak melyik szakaszán fognak az idé­zett törvény 150. §-a értelmében működni. Értesítem alispán, polgármester urat, miszerint annak biztosítása végett, hogy a beálható árvédeke­zés alkalmával, a magyar királyi csendőrség úgy a hatósági közegek, mint az érdekelt ármentesitő tár­sulatok működését kellően támogassa, továbbá hogy az árvízveszély esetén szükségessé válható folytonos távirdai szolgálat berendezését a hatóságok ármente- sitö társulatok, ministeri biztosok, vagy folyammér- nöki hivatalok közvetlen megkereséseire az illető posta és távirda, illetve vasúti igazgatóságok hala­déktalanul elrendeljék, a magyar királyi belügyi és kereskedelemügyi minister urakat egyidejűleg fel­kértem. A tekintetben, hogy a felmerülhető szükség­hez képest, a császári és királyi hadsereg részéről — a törvényhatóságok által az illető hadtestparancsnoksághoz intézendő megkeresésre — katonai munkás csapatok, vagy hadmérnöki illetve utászcsapatok, valamint robbantó eszközök és pontonok sürgősen rendelke­zésre bocsáttassanak — a császári és királyi közös hadügyminister ur részéről az intézkedések egyszer s mindenkorra meg vannak téve — a magyar királyi honvédelmi minister urat pedig ezúttal is felkértem az iránti rendelkezések megtételére, hogy a katonai erő nagyobb mérvű igénybe vétele esetén vagy ha az a helyi viszonyoknál fogva alkalmasabb, ugyancsak a törvényhatóságok által az illetékes honvédparancsnokhóz intézendő megkeresésekre — a magyar királyi honvédség részéről is állíttassanak ki katonai munkás, illetve segélycsapatok. Ez alkalomból is felhivom alispán, polgármes­ter ur figyelmét arra, hogy miután a folytonos távirdai szolgálat tartása az ármentesitő társulatok közvetlen megkeresése alapján is elrendeltetik, e részben tehát hatósági közvetítésre szükség nincs s mert másfelől a rendkívüli távirdai szolgálat költ­ségei az által viselendők, a kinek megkeresésére, illetve az elrendeltetett, a törvényhatóságoknak, illetve közegeiknek nem lehet feladata az ármente­sitő társulatok védekezési munkálatai érdekéből szükséges rendkívüli távirdai szolgálat elrendelését saját kezdeményezésükből kérni s ha ezt más szempontokból mégis megtennék a felmerülő költségek megtérítéséről a törvényhatóságoknak kell gondoskodniok. A mi pedig a katonai segédleteket (katonai

Next

/
Thumbnails
Contents