Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-20 / 29. szám
ikt. sz. Érk. 1899. hó n. II. évfolyam. Gyula, 1899. julius 20. 29-ik szám. HIVATALOS H KÖZLEMÉNYEK. Békésvármegye hivatalos lapja. Kiadja a vármegye alispánja. Megjelenik minden Csütörtökön akiadásra kerülő hivatalos közleményeknek megfelelő terjedelemben. 16694. ikt. 1899. I. Gyula város polgánuostemiek, községi elöljáróknak. Vezérszó: Hesseni légy ellen való védekezés. A hesseni légy (Cecidomyia destructor) az ország több részében még mindig elég jelentékeny károkat okozván : az ellene való védekezés tekintetében a csalogató vetések alkalmazására hivoin fel újra a közönség figyelmét. E czélból ide mellékelve megküldöm a csalogató vetések alkalmazására és a hesseni légy elleni védekezésre vonatkozó útmutatást s felhívom Czime- tekot, hogy azon esetben, ha hatóságuk területén a hesseni légy ez évben is fellépett volna, a csalogató vetések alkalmazásának módját a gazdaközönségnek lehető legkiterjedtebb módon hozzák tudomására és a védekezési eljárás pontos végrehajtását ellenőrizzék, a szükségessé vált intézkedések foganatosi- tásáról annak idején hozzám is jelentést tegyenek. Gyulán, 1899. évi julius 17-én. Alispán hetyett: dr. B o d o k y, várm. főjegyző. Másolat. 49998/IV/3.—890 B. M. számhoz. Rövid útmutatás a csalogató vetések alkalmazására s a hesseni légy ellen való védekezésre. A hesseni légy (Cecidomyia destructor) egy szunyogforma kis legyeeske, mely úgy Európában, mint Amerikában a búzatermésben már többször egész vidékekre, sőt országokra terjedő pusztításokat okozott. A jelentéktelen kinézésű rovar oly módon válik kártékonynyá, hogy kukaczai a fiatal buzaszá- rakat megrongálják és tönkre teszik; csekélyebb mértékben élősködnek a rozs és árpavetésekben is. A rovar nősténye ugyanis parányi petéit ősz elején, szeptember havában a vetések leveleire tojja : a peték kikelvén, a kis kukaczok a szár és a levél- hüvely közé vándorolnak le és a levélhüvely tövében megtelepedve, a gyönge szár nedvét kiszívják. Az ily nagyobb mértékben megtámadott zsenge növénykék ennek folytán elsárgulnak, elfonyadnak és kivesznek. A hesseni légynek Őszszel (aug. elejétől okt. hó közepéig) hogy ha az időjárás meleg és kellőképen esős is, két esetleg több ivadéka is lehet (hiszen egyik-másik ivadéka 14—16 nap alatt is érheti el teljes fejlődöttségét.) És ebben a gyors és tömeges szaporodásában rejlik a veszedelem. Nem csoda ezután, hogy a szépen kikelt vetés 2—3 bét lefolyása után tökéletesen kipusztul. A hesseni légy kukaczai (teljesen kinőtt korukban 3 mm. hosszúak) a szárakban a levélhüvely védelme alatt telelnek át és ott hosszúkás idomú barnás bábokká változnak, melyekből a bárom mm. hosszú fekete legyeeske április havában búvik elő. Alig hagyta el a kis légy bábtakaróját, csakhamar párosodik s a nőstény aztán haladéktalanul megkezdi a peterakást. E czélra a már szárba indult őszi vetéseknél az alsó leveleket, a tavasziaknál pedig a gyökérleveleket választja ki és barnás petéit azoknak felső, lapjára helyezi. A parányi petékbőj, melyek szabad szemmel alig láthatók, a fiatal kukaczok már néhány nap múlva kikéinek és azonnal az illető levél tövéhez vándorolnak : odaérve megállapodnak s a levélhüvely védelme alatt töltik álcza- állapotuk egész idejét. Hogyha meleg és esős a tavasz és akad ke- vésbbé fejlett búza, akkor a hesszeni légy tavaszszal is 2—3 nemzedéket ad, ezek azonban nem egyszerre rajzanak, hanem csoportonként úgy, ahogy az idő kedvez nekik. Egy része a hesseni légy bábjából elhever egész nyáron át és nem kél ki ; más része, a melyet esetleg harmat, eső ért és az idő is meleg, kikel és szaporít. Ez adja tehát magyarázatát annak, hogy a zöld tarló vagy pl. jégeső után az árva rozs is nyár derekán (julius végén, aug. elején) is igen fertőzött lehet e rovartól. A tavaszszal megtámadott őszi vetéseknél tehát a hesseni légy alulról fölfelé az első, vagy második bütyök fölött található ; a tavasziaknál ellenben ép úgy, mint őszkor az őszi vetéseknél tapasztalhatjuk, közvetetlenül a gyökér fölött van megtelepedve. Mig azonban őszszel a megtámadott gyönge szárak, mint emlitve volt, mind kive-znek, addig az tavaszszal nem esik meg, mert a kukaczoknak rendesen nem sikerül már a megerősödött növényt egészen elölni. A növényszár tovább nő tehát, de a tápnedvét szívó kukaczok letelepedése helyén annyira meggyengül, hogy későbben nem bírja el a szalmaszál súlyát, hanem előbb-utóbb eltörik. Az ilyen gabonaföld aztán olyan, mintha valaki készakarva össze-vissza gázolta volna: a gyöngén fejlődhetett kalászok is jóformán mind üresek.
