Békés Megyei Hírlap, 2007. június (62. évfolyam, 126-150. szám)

2007-06-06 / 130. szám

DIÁKVILÁG — SETA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2007. JUNIUS 6., SZERDA «pp Száz százalék á digitális varázs minden mai mesemozi? Agressziót váltanak ki a mai rajzfilmek. Manapság egyre több mesefilm készül számító- gépes technikával, grafiká­val, és szinte teljesen fel­hagynak a hagyományos rajzfilmkészítéssel. A mai mesefilmek, ha lehet így nevezni őket, csak a harcról és a másik ember hántásá­ról szólnak. Nincs bennük semmi érzelmi szál, és nem valósághűek. Néhányukat be is tiltották, ezek kínai és japán rajzfilmek voltak. Például a Pokémon, Yu-Gi­■ Gátolják a szellemi és lelki fejlődését a gyereknek, rossz példát mutatva ezzel. Oh, Dragon Ball és a többi­ek. A régebbi rajzfilmek igényesebbek és érzelme­ket is közölnek a nézővel. Ilyen a Vük, a kis rókafi tör­ténete, vagy a Mekk mes­ter. A 70-es években bábfil­meket is készítettek. Egyik ilyen bábfilm a Mazsola és Tádé. A leghíresebb mese­filmek a Walt Disney-féle rajzfilmek, az Oroszlánki­rály, A kis hableány. A XXI. században felnövő gyere­kekre rossz hatással van­nak ezek a tipikus mai rajz­filmek. Előfordult már, hogy egy kisgyermek meg­halt, mert kiugrott az eme­leti ablakból, ugyanis azt hitte, ő is fel fog kelni miu­tán leesett, mint a mese­filmben látott hős. Ezenkí­vül agressziót is kiválthat­nak ezek a filmek. ■ Pató Nikoletta 12/6 osztály Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium ■B» Gál Attila műszakvezető kalauzolt bennünket a legmodernebb technikával felszerelt nyomdában. Többé nem tudunk úgy újságra nézni, hogy ne jussanak eszünkbe a nyomdászok. A napilap - fél mázsa festék sétaúton Az ASM kecskeméti nyomdája, ahol éjszaka tevékenyek Amikor az ember újságot olvas, ritkán jut eszébe, vajon hogyan kerülnek ezek az „információközlő egységek” papírra. Ne­künk, a SÉTA-program hunyadis diákjainak mó­dunkban állt ezt a hiá­nyosságot pótolni. Május 16-án ugyanis kirándu­lást tettünk a kecskeméti Szilády Nyomdába. Mivel egy lapnyomda éjszaka a legaktí­vabb — mert reggel szoktunk újságot olvasni -, ezért délután 6-kor indultunk Mezőkovács- házáról. A körülbelül 2,5 órás út jó hangulatban telt el, amit éppenséggel a beborult, viha­ros, villámos, esős égbolt nem igazán akart elismerni. Kecske­méten már bájos kis vihar ala­kult ki, mire a nyomdába ér­tünk. Bent már várt ránk Gál Attila műszakvezető, aki arra vállalkozott, hogy ezen az estén kalauzol bennünket. Az egyko­ri Petőfi Nyomda leszármazott­ja ez, amely jelenleg az Axel Springer Kiadó tulajdonában áll, fő profilja a napilapnyomta­tás. A kiadó tulajdonában lévő 9 megyei napilapból ötöt nyom­nak itt, többek között a Békés Megyei Hírlapot is (plusz jó né­hány hetilapot, könyvet). Először a levilágító berende­zést néztük meg, ami lényegé­ben egy különleges nyomtató. Valamilyen fóliát nyomtat ki a nyomtatáshoz... szóval érthető, nem??? Ezután megcsodáltuk a nyomólemezek készítését. Itt is­meretlen bevonatú alumínium lemezekre világítják rá a nyom­tatandó szöveget/képeket, majd a fölösleget lemossák. A következő állomás maga a nyomdagép volt. Érdekes volt látni azt a hatalmas gépet, me­lyen az újságok észveszejtő se­bességgel cikáztak. Végül meg­csodáltuk azokat a papírhenge­reket, melyekből majd az újság lesz. Egy ilyen tekercsen kb. 21 000 méternyi papír van. Meg­döbbentő, nem? Később vissza­mentünk a kiindulási helyünk­re, ahol további kérdéseket te­hettünk fel. Elárulták, hogy egy éjszaka, egy megyei napilap ki­nyomtatására hozzávetőlegesen 50 kg festéket használnak fel. A montírozó asztalnál világítják le az újságoldalt. Ha arra gondolunk, hogy egy napilapból 30 000-40 000 pél­dány készül, talán nem is olyan nagy ez a szám. ■ Kiss Ádám István Hunyadi jános Középiskola, Mezőkovácsháza A battonyai diák többre hivatott, és igaza lesz Elérkeztem én is ama határ­hoz, mikor el kell döntenem, hogy részt szeretnék-e venni a felsőoktatás viszontagságai­ban. Szeretnék alkalmazott matematikus lenni, s bízom benne, hogy sikerül. Elmesé­lem egy fiú történetét, ki hozzám hasonló módon a Mi­kes falai közül indult útnak... Lassan tíz éve, hogy lenei Viktor Attila a Mikes Kelemen Gimnáziumba iratkozott. Átla­gos diák volt, mint a többi. Je­gyei alapján mégis különbö­zött: a tanárok látták, hogy ma­tematikából kiemelkedő telje­sítményre képes, de a többi tárgyból sem elhanyagolhatóak az eredményei. Idén végez a Szegedi Tudo­mányegyetemen programterve­ző matematikusként. Megtud­tam tőle egy-két dolgot. El­mondta: sokkal jobban állta a megpróbáltatásokat, mint né­hány olyan évfolyamtársa, aki sztárolt középiskolában vég­zett. Hitte, hogy ő is tud annyit, mint mások. Már a diploma- munkáját védi. Véleménye sze­rint nem kell aggódnunk ami­att, hogy kisvárosi gimibe já­runk: ha elég kitartóak va­gyunk, s hiszünk önmagunk­ban, nincs lehetetlen. ■ Ivanov Emília, 12/A, Mikes Kelemen Gimnázium, Szakiskola és Kollégium, Battonya Gyomaendrőd, ránk, hagyományőrzőkre is jobban figyelj! táncosok Évtizedek óta híres a néptáncegyüttes, tagjai között generációk nőttek fel a pattogós, kecses ritmusokon Létezik városunkban egy nem kis múlttal rendelkező amatőr művészeti csoport, a Körös Menti Néptáncegyüttes. A név - előkelő sikerei ellenére - nem cseng annyi mindenkinek ismerősen, mint amennyinek illene. Sajnos elmondhatjuk, hogy a csoport nem kap elegen­dő figyelmet, pedig az utóbbi időben fokozott támogatásra lett volna szüksége. Gyanakod­va tesszük fel a kérdést: tízből vajon mennyi lakosnak van fo­galma a 2006. június 11-ei ese­ményről? Az együttes ugyanis ezen a napon Kaposvárra uta­zott a minősítő fesztiválra. A színpadra lépést komoly pró­bák előzték meg. De megérte. Sikerült az, amelyre több mint két évtizede nem láthattunk példát. Ezzel a fellépéssel har­döntést, elkötele­ami madszorra is (egymás után) ki­válóan minősült a csapat, ami azt jelenti, hogy a Körös Menti Néptáncegyüttes elnyerte az Örökösen Kiváló címet! Ami az idei évet illeti: együt­tesünk január 27-én részt vett a Néptánc-antológián az Erkel Színházban. E rangos esemény­re az amatőr táncegyüttesek koreográfiáinak legjobbjai ke­rülnek be. Érthetetlen, hogy a 40 éves együttes háttérbe szorul más szervezetek mellett. Őrizzük és ápoljuk a hagyományt, valami­lyen szinten a múltat mutatjuk be. Mégsem érezzük a megbe­csülést, ami az alapja lenne a biztos továbbhaladásnak. Nagymértékben köszönhetjük a működést a szülőknek, akik kitartanak a táncosok mellett, és a legkülönbözőbb módon se­gítik őket. Ők velünk együtt hozzák az áldozatokat. Egy régi fellépés emlékére az akkoriban még jobban támogatott együttes. A fejlődésre törekvő próbák és a fellépések sok időt vesznek igénybe. Többnyire felszabadult hangulatúak, de egy-egy komo­lyabb műsor előtt gyakran fe­szültté válik a légkör - és nem csak a fellépés izgalma miatt... Néptáncra járni döntést, el­kötelezettséget jelent. Döntést, amely áldozatot kíván. Elkötele­zettséget, ami felelősséggel jár. E két fogalom pedig a legfon­tosabb összetartó erőben ötvö­ződik, a barátságban, amely né­ha halványodni látszik, de az­tán újra és újra életre kel. ■ Tóth Katalin, Kner Imre Gimnázium, 11/A Gyomaendrőd I FOTÓ: SZABÓ ÁKOS

Next

/
Thumbnails
Contents