Békés Megyei Hírlap, 2007. február (67. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-20 / 17. szám

Bagdad Bicskák és nemzeti trikolór egy kis repi Dizájn Centerrel kiegészítve / / / ■■ w BARMI LÁTOGATÁS FEGYVERDORGESSEL A magyar hadügyminisz­ter a napokban Irakba látogatott. Szekeres Imrét a nem éppen kormány­pártiságáról híres Fábry Sándor is elkísérte, de szerencsére a Bagdadba y induló katonai gép fedél­zetén a mi kollégáink is ott voltak. Bán János riportja, Banczik Róbert képei Az a helyzet, hogy ez egy kicsit meredek lesz! - közli velünk Lakatos Csaba őrnagy, az AN- 26-os pilótája. - Az amerikaiak csak öt mérföldes körzetben tudják biztosítani a bagdadi re­pülőtér biztonságát, úgyhogy a leszállást szűk fordulókkal, me­redek spirálban tudjuk majd végrehajtani. A bejelentést mély csend fo­gadja. A kecskeméti pilóta, lát­va a megnyúlt arcokat, hozzáte­szi: - Azért nem kell aggódni, ez végül is rutinfeladat.- Neked! - jegyzi meg némi aggodalommal a hangjában Fábry Sándor, majd hirtelen fel­eleveníti egy hozzátartozója ru­tinműtétjének történetét. Piló­tánk visszaindul a pilótafülké­be, ám mellénk érve halkan megjegyzi: Nincs miért aggód­ni, fiúk. Nekem is vannak gye­rekeim, le fogom tenni a gépet, is ki is hozom Bagdadból, ab­ban hiba nem lesz! Nem is lett. Ahogy landolunk, és golyóálló mellényben, sisak­ban kikászálódunk a gépből, szemünk elé tárul a bagdadi nemzetközi repülőtér. Amerikai katonák mindenütt, a néhány fős fogadóbizottságban egy kis­kunfélegyházi százados moso­lyog ránk. Helyet foglalunk a Black Hawk harci helikopterekben, majd felröppenünk a megtépá­zott, szürke Bagdad fölé. Az egész város úgy zűrös, ahogy van. A helikopter nyitott oldala­in két-két lövész pásztázza fe­délzeti géppuskával az utcákat, a forgalmat. A levegőben végte­lenül sérülékenyek vagyunk, ajánlatos azonnal viszonozni az esetleges tüzet. Már persze, ha még van rá mód... * Kicsit mintha eltúloznák az am­csik a védelmi intézkedéseket. Pilótáink azonban szemtanúi voltak, amint az amerikaik gép­re teszik az utóbbi napok kato­na-halottjainak hullazsákjait. A veszteséglista szinte minden nap új nevekkel bővül. ★ A NATO bagdadi kiképzőköz­pontjának főhadiszállása előtt állunk, ami valaha Szaddam kultúrközpontjaként funkcio­nált. Amíg Szekeres miniszter az itt szolgáló magyarokkal egyeztet, szétnézünk egy kicsit. Hirtelen lövés dördül a közel­ben. „Harcok?” - kérdezzük iz­gatottan a bennünket kísérő iz­landi katonát. „Ó nem, ez csak kiképzés! Ha harcok lennének, a lövöldözést amonnan, a belvá­ros felől hallanánk!” Né­hány perc múlva amonnan, a belváros felől kezdenek dörögni a fegyve­rek. Eszeveszett szirénázás, a levegőben harci helikopterek dübörögnek a füst irányába. „Na ezek a harcok” von vállat izlandi barátunk. *- Bicskák, és nemzeti trikolór. Szekeres Imre ezeket hozta ajándékba a magyar ka­tonáknak. Fábry Sándor révén az ajándékok sora gyorsan bővül néhány Dizájn Center kötettel, és DVD- vel. A laza, átmozgató telemar­Izland talán egyetlen katonája Fábry Sándornak magyaráz A járőr tagjait immár az új iraki hadsereg katonái adják Feszült figyelem: a Black Hawk lövésze a környéket pásztázza. keting után rövid beszélgetés következik a fiúkkal. Azt köny- nyelműség volna állítani, hogy Szekeres Imre és Fábry Sándor túl sok mindenben egyetért a világ dolgait illetően, de abban kétségtelenül közös a nevező, hogy egyformán aggódnak a kint szolgálókért. Ez is valami. •k Szekeres Imre hivatalos, baráti látogatást tett iraki hadügymi­niszter kollégájánál. Milyen szépen is hangzik mindez, a protokollt éppen csak az rúgta fel, hogy a megbeszélések alatt is dörögtek a fegyverek néhány háztömbnyire. Nem érdekes, most éppen azt ajánljuk fel az új iraki hadseregnek, hogy ha már elfogadták a sok-sok T—72- es harckocsinkat, mi lenne, ha magyar hadiipari cégek tarta­nák őket karban, és újítanák fel ezeket? Abdul Qader Moham­med Jasim al-Obeidinek - azon felül, hogy eszméletlenül hosz- szú neve van —, nosztalgiával idézi fel, hogy maga is harcko­csizó volt egykor, és éppen ő ve­zette be az első magyar ajándék tankot a laktanya kapuján. * A hadügyminisztériumból pán­célozott kocsikkal indulunk Szaddam Husszen palotájába, ami újabban az USA nagykövet­ségeként funkcionál. Hevenyé­szett városnézés következik, ami vadnyugati tempójú szá­guldást jelent az ötmilliós város szigorúan ellenőrzött belső zó­nájában. Az amerikai sofőrök egymás mellett, mögött cikázva igyekeztek megakadályozni, hogy a konvojba idegen jármű kirakodjon. Min­denütt őrposztok, ameri­kai katonák, iraki rend­őrök, milicisták. Szaddam palotája viszonylag épen vé­szelte át a harcokat. A díszes, arab stílu­sú nagyteremben a koalíciós csapatok kantinja, és internetes központja működik. Amikor belépünk, katonalányok húz­nak el előttünk tálcán gőzölgő kávéval, és vállra vetett fegyve­rekkel. Itt találkozunk a NATO kötelékében szolgálatot teljesítő magyar katonák egy csoportjá­val is. Amíg Szekeres Imre elvo­nul Casey tábornokkal, bagdadi főparancsnokkal tárgyalni, mi a mieinkkel beszélgetünk. * Az AN-26-os készen áll a fel­szállásra. Sajnos a landolás so­rán prezentált spirál-zuhanóre­pülést nem lehet felfelé is meg­ismételni, viszont vigasztalásul megtudjuk, hogy nagy sebes­séggel, alacsonyan kihúzunk Bagdad fölül, hogy a hőkövető rakétáknak és egyéfy fegyverek­nek minél kisebb esélye legyen leszedni az „Ancsát”. Utóbb megtudjuk azt is, hogy a “kihú­zás” közben a pilóták jól látták előttük, a város felett gomolygó füstöt. Bagdadban minden megy tovább... * Visszafelé mindenki a nap ese­ményeit idézi, egyedül Fábri Sándor mereng hosszan azon, hogy mi a túró köze lehet a ka­tonai mikádónak a japán csá­szárhoz. A delegáció jó nyolc­órás repülés után már magyar légtérben halad, amikor két ol­dalról kecskeméti vadászgépek, két MiG—29-es sorol mellénk két oldalról. Úgy nevezett Air Patroling részesei lehetünk, ami gyakorlatilag légirendésze­ti segítséget jelent. A látvány fantasztikus, alig néhány mé­terre az An-26-ostól fejedelmi légikíséretet kapunk csaknem Pestig. Szekeres Imre nem elő­ször lehet büszke katonáira ezen az úton. És ezzel mindenki maximáli­san egyetért. Fábry Sándor az amerikaia­kat oktatja Szekeres Imre teljes menet- felszerelésben Emlék otthonra: amerikai és iraki katonák együtt fényképezkednek

Next

/
Thumbnails
Contents