Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-30 / 304. szám
2006. DECEMBER 30., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SZILVESZTER Összefut a szingli és a részeg a pénztárnál Nem élhetek citeraszó nélkül az év elismerése Ha eltörik a főzdében a pálinkafokoló, engem hívnak Egy nő vásárol a szupermarketben. Vesz 2 liter 2,8 százalékos tejet, egy doboz tojást, egy doboz narancslét, egy fej káposztát, negyed kiló kávét, 20 deka sonkát. Kirakja szépen sorban a dolgokat a pénztárnál a futószalagra. Mögötte áll egy részeg a sorban és nézi, ahogy a nő pakol. Amikor a pénztáros üti be a tételeket a pénztárgépbe, a részeg halkan odaszól a nőnek: - Te biztosan egyedül élsz. A nő meglepődik a megjegyzésen, hiszen valóban egyedülálló. Végignézi, amiket vásárolt, de nem talál bennük semmi olyat, amiből a részeg következtetni tudna az ő családi állapotára. Felülkerekedik a kíváncsiság benne, és odafordul a részeghez: - Tudja mit? Magának teljesen igaza van, de miből jött rá, hogy egyedül élek? Erre a részeg: - Mer’ randa vagy! Két monoklis és a freudi elszólások Egy ember, fekete monoklival a szeme alatt, felszáll egy repülőre és elfoglalja a helyét. Észreveszi, hogy a mellette ülő férfinek is monokli van a szeme alatt. — Micsoda véletlen! — kiálltja. Mindkettőnknek monokli van a szeme alatt. Megkérdezhetem hogyan szerezte a magáét? Mire a másik: — Egy freudi elszólás okozta. A jegypénztárnál egy baromi csinos, szőke hajú nő szolgált ki a legnagyobb mellekkel, amit valaha is láttam. Azt akartam kérdezni, hogy „Merre van a mellékhelyiség?”, de úgy jött ki a számon, hogy: Melle van nagy, a szentségit!” Mire ő lenyomott egyet. Az első ember erre azt mondja: — Ez hihetetlen, az enyém is egy freudi elszólás következménye. Azt akartam mondani a feleségemnek reggel, hogy „drágám, tölts ki nekem még egy kávét”, de véletlenül azt mondtam, hogy „a k. anyádat te egocentrikus kövér picsa, te rontottad el az egész életemet”. Csodáltam volna, ha nem kerülnek elő rólam idén is kompromittáló felvételek. Ha már azonban így alakult, legalább a hiteles történetüket ismerje a Kedves Olvasó. Nyemcsok László Havonta egyszer idén is felhoztam a szerkesztőségi értekezleteken, hogy helyszíni riportot kellene írni a pálinkafőzési kedv alakulásáról. Megemlítettem, szívesen magamra vállalom a terhet, hogy behatóan tanulmányozzam a „riportalanyt”, magát a pálinkát. Fő- szerkesztőm legtöbbször elvetette az ötletet, tartva attól, hogy túl behatóan foglalkozom majd a riportalannyal, és emiatt cikk sohasem születik. Néha azonban engedett a nyomásnak, és útra kelhettem Békésre Békési Zoli, vagy Békéscsabára Nagy Árpi főzdéjébe. Utóbbi tetthelyen futottam össze a 81 esztendős Chovan Mihállyal, aki mellé letelepedtem a padra, és néztük, ahogy nem történik semmi. Mármint látványosan, ugyanis közben ment a cefre és a pálinka’a maga útján. Zavarni nem akartam a figyelésben Miska bátyámat, de jó tíz perc után csak megszólítottam. — Jól lesz az idei? — kérdeztem.- Hogyne lenne jó, idén az akácfán is szilva termett - válaszolta. Ezután jóízűt beszélgettünk, Miska bátyám elmondta: annak köszönheti, hogy megérte a 80 esztendőt, hogy minden reggel megiszik egy féldecit. Fotós kollégám, Lehoczky Peti szerint ekkor rövid ideig elgondolkodtam, majd megszólaltam: akkor én megiszok naponta kettőt, hogy kilencven esztendeig éljek. Ott helyben el is kezdtem a műveletet. Be kell vallanom, mégsem biztos, hogy megérem a kilencven esztendőt, mert hol a főnököm, hol a feleségem, hol pedig a KRESZ nem engedi, hogy megigyam a reggeli két felest. A legnagyobb elismerést is Nagy Árpi főzdéjében kaptam. Egy másik kiküldetésem alkalmával Árpi a barátaival beszélgetett. Amikor meglátott, így szólt hozzájuk: - Na, jól nézzétek meg ezt az embert. Ha eltörik nálunk a pálinkafokoló, azonnal taxit küldünk érte, mert fél fok eltéréssel megmondja, hogy hány fokos a kisüsti. Nekem ez volt az év dicsérete, az asszony viszont nem repdesett az örömtől, amikor ezt megtudta. Teljesen véletlen egybeesés, de a citerás sztorihoz is kötődik Lehoczky Peti és a pálinka. Szürkemarha-ételekből tartottak bemutatót a kondorosi csárdában, és rám tukmálták ezt a munkát, amit hosszas rábeszélés után vállaltam csak el. Az ok prózai: egy időben zajlott a csabai sör- fesztivál újságírói sörivóversenyével, és itt állítólag lett volna némi esélyem a jó helyezésre. Persze, a fenséges ököruszályleves, a házi szilva - ez úgy kapcsolódott a marhához, hogy marha, aki nem issza -, a szürkemarhapörkölt és a sült marhaszeletek kárpótoltak mindenért. A vendégeknek ci- teramuzsikával is kedveskedtek a helyiek, és fotós kollégám meglepve látta, hogy hosszasan elbeszélgetek az egyik zenészszel. Amikor visszaültem a helyemre, Peti megkérdezte: ismered a citerást?- Hát, persze - válaszoltam. — Gyerekko- f romban egy U citerazenekarban ü játszót\ tunk Kondoroson, a Rózsa PávaPengetésem után azt mondták, szívesen látnak a clterások próbáján. Játszanom sem kell. kört is kísértük. Peti majd leesett a székről, úgy nevetett, és nem nyugodott addig, amíg nem készít rólam egy citerás képet. Egyszer Ancsin Erzsiké néninél jártunk a békéscsabai Szlovák Kultúra Házában, és ekkor előkerült egy hangszer, én pedig eljátszottam kollégámnak az Esik eső, szép csendesen csepereg című Rózsa Sán- dor-nótát. A háttérből Erzsiké néni - aki a Szlovák Klub vezetője is — csak annyit mondott: Laci, szívesen látjuk a citerása- ink próbáján. Játszania sem kell... Az ütközős biztonságiöv-szi- mulátoron töltött, örökre emlékezetes pillanatokat Kliment Laci barátomnak, az autóklub békéscsabai műszaki állomása vezetőjének köszönhetem. Szintén Lehoczky Petivel, de pálinka nélkül - utólag már bánom - mentünk ki anyagot felvenni a szimulátorról. Kliment Laci megfűzött, hogy próbáljam ki a szerkezetet. Beültem, csúsztam - én zuhanásként éltem meg -, majd nekicsapódtam a fém ütközőnek, állítólag 12 km/órás sebességgel. Én 120-nak éreztem, és nem tudtam, hogy a félelmem vagy a fájdalmam a nagyobb. Azt hittem elszállok, közben már sajgóit az altájékom, amit az öv okozott azzal, hogy nem engedett repülni. Kliment Laci hozzátette: ha nem vagyok becsatolva, akkor már lehet, hogy nem fájna semmim, mégse lenne az jobb nekem. Amikor álltunk ki a műszaki állomásról, szokatlan módon mindketten bekötöttük magunkat fotós kollégámmal. Chovan Mihállyal arra koccintottunk, hogy megtudtam a hosszú élet titkát. Én még hosszabbat akartam. Az ütközős szimulátoron töltött pillanatok örökre megmaradnak. Bombajó levél az édesanyának meglepetés Abdullal a sivatagi vándortörzsek között, marihuánás álmokkal A nyuszika taktikája a sakkozáshoz A nyuszika és a farkas minden héten sakkozik, és mindig a nyuszi nyer. A farkas az egyik héten megkérdezi a nyuszikát:- Hogy csinálod, hogy mindig te nyersz?- Tudod - válaszolja a nyuszika -, sakkozás előtt mindig elmegyek a szeretőmhöz, és egy jót szexelek vele. A farkas elkezd gondolkozni, hogy neki is ezt kéne tennie, de mivel nincs nője, úgy határoz, jó lesz a felesége is. A következő sakkozás előtt kimegy a konyhába, és hátulról letámadja főzőcskéző feleségét, mire megszólal az asszony:- Na, mi van nyuszika, mész sakkozni? Az édesanya belép kislánya szobájába. A szoba üres, az ágyon egy boríték hever. A leg- rosszabbtól tartva felbontja a borítékot és a következőket olvassa: Drága Édesanyám! Sajnálom, de ezúton kell közölnöm, hogy elmentem hazulról legújabb kedvesemmel. Ő egy igazi szerelem, látnod kéne, mily kedves. Ez azonban, drága Édesanyám, nem minden. Terhes vagyok, és Abdul azt mondja, hogy majd gyönyörű életet élünk sivatagi vándortörzsével. Ő sok-sok gyereket szeretne, nekem is ez az álmom. S mivel rájöttem, hogy a marihuána voltaképpen hasznos, füvet fogok termeszteni barátaink számára is, ne szenvedjenek oly nagyon, amikor fogytán a koksz meg a heroin. Azalatt bízom benne, hogy a tudomány felfedezi az AIDS gyógyszerét, már csak azért is, hogy Abdul jobban érezze magát, hisz’ annyira megérdemli! Édesanyám, ne aggódj, hiszen már 13 éves vagyok, tudok magamról gondoskodni. Remélem, hamarosan meg tudlak látogatni, hogy megismerkedhess a kedves unokákkal. Szerető lányod. UL: Amit írtam, baromság. A szomszédban vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy vannak az életben rosszabb dolgok, mint az éjjeliszekrényen található év végi bizonyítwlny. Szerető lányod. Kedves Mama! Majd’ elfelejtettem, itt hagyok egy képet AbdulróL Csak hogy megszeresd! Életmentő nyalások a medve barlangjánál A vadász medvére áhítozik. Elmegy a medve barlangjához, belő egyet a vadászpuskájával. Kijön a medve idegesen, hogy felébresztették, s megszólal:- Ide figyelj, vadász! Vagy kinyalod a fenekem, vagy megöllek.- Nem akarok meghalni! (Kinyalja a medvét.) Másnap már Uzival megy a vadász, belő. A medve kijön:- Vadász! Vagy kinyalod a seggem, vagy megöllek. A vadász morogva, de hát ugye az életéről van szó: kinyalja. Harmadnap a vadász ágyúval jön, belő a barlangba. A medve kijön:- Mi van vadász, te segget nyalni jársz ide?
