Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
Kis ajándék dobozba tehető. Használható bármi a csomagoláshoz, megteszi akár az újságpapír is Dióval, mogyoróval, faággal is feldobhatjuk az egyébként unalmas díszítést az ajándékok csomagolásán. Szpisják Erika virágkötő azt ajánlja: mindenki nézzen körül otthon vagy a kertben, hiszen számos jól felhasználható bogyót találhatunk, amely hangulatossá teszi a karácsonyfa alatt az ajándékokat. Persze az is számít, mit rejt a csomagolás. Ha például barkácskészletet, ak■ A gyerekeknek készült csomagokra tehetünk játékos apróságokat, masnikat. kor egy köteg rozsé vagy apró vörös ág is jól mutat a papíron. Ha illatszert, akkor modernebb, szebb, ha nem papírba, hanem textilbe, például selyembe’burkoljuk az üvegecs- két, és például kicsit megázott falevéllel díszítjük, mert az jól hajlítható. Tehetünk rá gyümölcsöt, például diót is. A gyerekeknek készült csomagokat kedvesebbé tehetjük játékos apróságokkal, masnikkal, de akár mézeskaláccsal is. Ne féljünk a kissé szokatlan megoldásoktól! Nyugodtan tekerjük körbe a dobozokat szalaggal, raffiával, lágy vesszővel, durvább kötéllel, szép fonállal, textíliával! Ezeket egy-két helyen akár lógathatjuk is, így még tetszetősebb lesz az ajándék. Nem feltétlenül kell drága alapanyagokat használni: csomagolhatjuk az apróságokat akár újságpapírba is. A legjobb, ha jó minőségű a papír, és nincsenek rajta képek, csak szöveg. Hogy mutatósabb legyen, kössük át egy szalaggal! ■ F. G. K. KARÁCSONY 2006. DECEMBER 23.. SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A síró-vigadó gyimesi muzsikaszó prímás A hegedűből minden, szép nótát ki lehet venni - vallja Zoli bácsi Fábián István Gyönyörűen sír-vigad az öreg hegedű a gyimes- bükki hegyek aljában. A világtalan Antal Zoltán úgy húzza, hogy a csabai Lencsési úti lakótelepen élő Misi barátom orcáján már a második nóta kezdetén legördül egy kövér könnycsepp. Pedig amúgy nem sírós fajta az én Misi barátom. S miközben Zoli bácsiról átúsztatja rám a tekintetét, maga elé roskadva motyogja: „nem tudom megállni..., lenyűgöző ez a muzsika". Hiszem aki hallotta már a 73 éves Zoli bácsi játékát, másképpen aligha vélekedik. Ahogyan dicséri játékát Halmos Béla is, egyik szakmai tisztelője, játékának továbbadója és feldolgozója (nem mellékesen Gyula díszpolgára). Zoli bácsit többször is meghívta ide, „a belső hazába”. Halmos Béla azt mondta, amikor a Gyulai Várszínház színpadlépcsőjénél felidéztem egy hónappal előbbi találkozásunkat Zoli bácsival, hogy: „Ő az utolsó nagy csángó hegedűsök egyike.” No de térjünk vissza a fűsza- gú és sültekkel-zölddel teli, mellé finom helybeli szilvóri- ummal is erősített estéhez! S adjuk át a szót e sorok egyik legemlékezetesebb főszereplőjének, akikkel a krónikás valaA gyimesbükki Zoli bácsi Zerkula Jánostól, a híres cigány hegedűstől tanulta egykor az összes nótát. Mellette unokája, aki folytatja a hagyományt. t~W A gyönyörű kalotaszegi népviselet szín- és motívumvilága páratlan ha is találkozott az elmúlt harminc év során! — Hogy milyen gyakran játszom mostanában? Amikor hívnak, mindig jövök, akárhová. A környékbe is, meg Magyarországra is, mint legutóbb tavaly Jászberénybe. — Úgy látom, nem éppen újféle hegedűn játszik.- Hetvenháromban csinálta ezt egy szászrégeni mester, ottani hegedűgyárában. Nem mondom, jó lenne már egy új, de nem üti a pénz, a fene egye meg az életjit.- Ilyenkor a játék előtt behangolja? — Mindig meg szoktam nézni, hogy ne legyen semmi probléma. Legyen örökké rendben.- Nyilván nem 73- ban kezdte... —Pontosan hatvan éve, hogy muzsikáBánatot a szívemről... „Bánat, bánat, de nehéz vagy, Elég, hogy a szívemen vagy. Haj, de a szívemre követ raktál, Örökre még szomorú tán. Hozta Isten azt a napot, Aki leszedte a harmatot. Jaj, a harmatot a temetőkről, S a bánatot a szívemről. ” lók. Négyévesen kezdtem, akkor még zongoráztam. Tizenhárom évesen kántorizáltam a templomban, meg orgonáltam. Valahogy ilyén volt a természetem. A hegedűnél azért kötöttem ki, mert abból minden szép nótát ki lehet venni, azért szerettem a legjobban mindek közt. Most ígérték, hogy valami nyugdíjat is adnának MaGyimest már 1600-ban is említik a történetírók A nyár óta sokat meséltem ismerőseimnek, barátaimnak a varázslatos gyimesbükki kirándulásról. Bizony kevesen jártak arra, de ez nem is csoda. Nos azoknak, akik még nem fedezték fel a helyet, íme eg}' kis ismertető. Gyimesbükk községközpont Bákó megyében. Csíkszeredától 32 kilométerre, északkeletre, a Tat- ros felső szakaszán a Gyimesi- szoros alsó kijáratánál fekszik. Buhapataka (vagy Agyagospataka), továbbá Bartosok- pataka, Bálványospataka, Rakottyástelep, Tarhavaspata- ka, Gyimes, Áldomáspataka és Petkipataka tartozik hozzá. Nevét 1600-ban Gijmes néven említik először. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye szépvízi járásához tartozott. Határában a Gyimesi-szoros jobb oldalán még láthatók az egykori határszéli Rákóczi-vár romjai, a várat Bethlen Gábor építtette 1626-ban. gyarországról, mert, hogy ott is játszok ’960 óta. Zerkula János, tudja, a híres cigány hegedűs, ő már kapja. Különben tőle tanultam az összes nótát, nem is tudom, mennyit, de nagyon sokat. Ha egy lakodalomban 24 órát játszom, mint rendszerint, egyet se muzsikálok kétszer... Talán emiatt is megérdemelném.- Ha valaki hallani akarja, itt, eredetiben, mint mi most, a Csabai Kolbász Egyesület idelátogatói, hol keressék? — Nagyon egyszerű. Itt, Gyimesbükkön, a vasúti megállónál kérdezzék, és említsék a nevemet! Akkor már tudják. Ha kell, szállás is van, nem valami hotelos, de jól érzik majd magukat.- Megőrzi-e valaki a nótát?- Az unoka, remélem. Itt játszik mellettem gardonon, máskor meg harmonikán. Már elég szépen zenél ő is. Guba, dió, alma, disznó: karácsony a megyei szlovákoknál szokások A fenyőt a férfiak lepedőbe bújva vitték, és december 24-én énekelve járták körül a házakat a falvakban A mezőberényi szlovákok nem voltak túl gazdagok, a karácsonyi asztalra inkább csak mákosguba, alma és dió került. Disznót kizárólag a módosabbak vágtak az ünnepre. Csiszár Áron-Papp Gábor Érdekesség, hogy az ajándékozás korábban nem volt szokás, a Jézuska csak a karácsonyfát hozta. A fát kocka- és süvegcukorral díszítették — mesélte lapunknak Borgula Györgyné, a Mezőberényi Szlovákok Szervezetének elnöke. A fenyőt egyébként általában lepedőbe bújt emberek vitték, míg a karácsony első napján énekelve járták körül a házakat. Érdekes szokás volt, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körülülték az ünnepi asztalt. Hitük szerint ez biztosította, hogy a család vagy a csoport együtt maradjon, illetve, hogy a rossz útra tévedt ember visszataláljon hozzájuk. Az ünnepi asztal körül ma is mindig együtt énekelnek a herényi szlovákok, mint ahogyan az alma felszeletését is megőrizték hagyományaikban. Nem csak Berényben hagyományos bojtos étel a guba Elkészíteni nem nehéz a gubát. Az élesztőt pici cukorral, langyos tejjel felfuttatjuk, ösz- szedolgozzuk a liszttel és egy óra hosszáig pihentetjük. Ezután hosszú, vékony rudakat sodrunk belőle (ez a nudli), majd felszeleteljük diónyi darabokra. Étkezés előtt forró vízben, tetszőleges mennyiségben kell kifőzni. Mákkal, mézzel, túróval egyaránt nagyon ízletes. A karácsonyi gubának mágikus erőt tulajdonítottak, s az állatok gyógyítására is használták. A szlovák falvak asztalára ritkán került friss hús. Baromfit is csak akkor vágtak, ha a jószág vagy a gazda volt beteg. Étkezésük szerény volt. Ha ízesebbé akarták tenni ételeiket, egy kis füstölt oldalassal vagy pár karika kolbásszal bolondították meg. Feltétnek sokszor használtak túrót. Általában a legszegényebb gazdának is volt néhány juha. A juhtúrót brindzának nevezték. A brindzánakvalót és a vajat a juhásztól kapták. A juhsajtot lereszelték, meggyúrták, sóval és vajjal finomították, majd fabödönben érlelték. így pikáns, érdekesen csípős ízt kapott. Viseletbe öltözött, jellegzetes tésztakészítő szlovák asszonyok Csabán.
