Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

Bokoli még ma is kerül minden cigány család ünnepi asztalára jgr 17 A kívánságok valóra válhatnak. ta az anyuka a készülődés nap­jaiban. Karcsi elárulta, édesap­jával szövetkezett, komoly ajándékokkal készül. Angi nem titkolta, testvére a szüle­tés- és névnapokon kapott pén­zéből spórolt. Amikor édesany­juk kilépett a nappaliból, azt is megsúgták, süteményes for­mákkal örvendeztetik meg anyukájukat, aki remek finom­ságokat készít minden hétvé­gén. Dávid és Karcsi a fiús szo­bába televíziót szeretne, Angé­la számítógépes programot. Va­lamennyien kapnak könyve­ket. Az idén is Szegedre utaz­nak, ott töltik a szenestét, édes­anyjuk gyümölcskenyeret süt, a nagyi halászlét főz és bejgli­vel várja unokáit. ■ Cs. I. KARÁCSONY Emlékezetes volt a karácsonya dr. Kisházi Juliannának és Tóth Károlynak 1992-ben. A novem­berben született hármas ikrek hangjától volt hangos a ház. Azóta 14 év telt el, de a készü­lődés most is izgalommal teli. Angéla, Dávid és Károly, a há­rom gyerek már titkokat őriz, ajándékokat vásárol, és időben elkészítette kívánságlistáját. A cigány családok körében a karácsony az év legjobban várt ünnepe, bár az ehhez kötődő hagyományokat megyénkben már nagyon kevesen őrzik. — Emlékszem, gyerekkorom­ban szentestén mindig össze­gyűlt a nagy család, az egész ro­konság, és órákon át muzsikál­tunk, hallgató dalokat énekel­tünk. A szokás az volt, hogy a ■ Nagy a család, kará­csonykor nyolcán ünnepelnek, énekelnek, kameráznak együtt. ■ A romákra jellemző szoros összetartás a legtöbb településen még ma is megvan.- A tanító nénijüknek kö­szönhetően az ikrek megsze­rették az olvasást, itthon is sok a könyv, őket is meglepjük ked­venc olvasmányaikkal — mond­A betonbunkerbe vackolta be magát Lehoczki Pál (balra) és Gajdács György is. Fűtés nem kell nekik, a lényeg, hogy kolbász és szalonna legyen. Guberálók csibészes ünnepe hajléktalanok Menhelyből kivett kutyák védik jégvermüket nők és a férfiak nem együtt, ha­nem külön-külön, másik szobá­ban énekeltek - emlékezik visz- sza Dógi János, a gyomaendrődi cigány kisebbségi önkormány­ban, mi magunknak bolti alap­anyagból főzünk. Most csirke­paprikás a menü, de leginkább a kolbász és a szalonna megy. A régi karácsonyi családi asztalok­ra emlékezve édesapám, és az általa készített finom kolbászok, szalonnák jutnak az eszembe. A betonkuckók lakói a család­jukkal nemigen tartják a kapcso­latot Rájuk ezt az életet mérte a sors, ugyanakkor tudják, ők is hi­básak abban, hogy ide kerültek. Lehoczki Pál húsz évig tehenész­ként dolgozott Csabaszabadiban, két fiát, lányát most is emlegeti, de ahogy mondja, ez már a múlt.- Az emlékek szépen lassan ki­halnak az emberből, tengetjük itt a mindennapjainkat, nincs ün­nep, csak hétköznap—magyaráz­Szöllősi Zoltán rendőr őrmester rendszeresen látogatja azokat a csabai hajléktalanokat, akik a számukra létesített szállásra nem hajlandók bemenni. Az őr­mester elmondta: a Millenni­um-lakótelepi, szellemházként ismert romos épületet bekerítet­ték, a hajléktalanoknak el kel­lett onnan jönniük. Többen az üzemen kívüli Körös Szállóba vackolták be magukat, mások az állatvásártéren vagy a Béké­si út egyik lakatlan épületében za Lehoczki Pál. - A gyertyafény nekünk az esti világosságot jelen­ti, nem az ünnep meghittségét A távolabbi bunkerekből ven­dégek érkeznek, István és Já­nos. Büszkén mesélik, micsoda zsákmányra tettek szert a Lencsési úti lakótelep néhány kukájában. Kidobott fagyasztott húst és pokrócokat találtak, de ennél lényegesebb, hogy száraz kenyér és üres üveg is horogra akadt. A kenyeret - ha tudják - disznótartóknak adják el, a gön­gyölegért kapott pénzt pedig te­li üveg borba forgatják vissza. • Amikor búcsúzunk, Gajdács György utánunk szól.- Azt még nem mondtam, hogy a szabadságnak ára van. Mi itt, és így fizetjük meg. húzzák meg magukat Olyan hajléktalanról is tudnak ugyan­akkor, aki egy fóliasátorban la­kik az Őr utcában, vagy aki az Élővíz-csatorna hídja alatt ala­kított ki szálláshelyet magá­nak. Szöllősi Zoltán kiemelte: amikor ingyenebédosztásról ér­tesülnek, szólnak a hajléktala­noknak. A meghívást nem mindenki fogadja el. Többen arra hivatkoznak, hogy meg szerzik vagy megveszik maguk­nak az élelmet A nők és a férfiak külön énekeltek. zat elnöke. Hozzáteszi: ezeken az estéken rendszerint előke­rült a franciakártya is, és éjsza­kába nyúló kártyacsatákat vív­tak. Az ajándékozásnak néhány évtizeddel ezelőtt még alig volt -. szerepe, inkább az együtt töltött időt értékelték. A romákra jel­lemző szoros összetartás a leg­több településen ma is megvan, így a háromnapos ünnep során egy-egy város vagy falu lakói szinte valamennyien bekopog­tatnak egymáshoz. Ami az ünnepi asztalt illeti, egy dolgot máig sikerült meg­őrizniük a roma családoknak, mégpedig az elmaradhatatlan bokolit. Ez nem más, mint a lán- gosra hasonlító, finom cigányke­nyér, melyet nagyon sok háziasz- szony ma is rendszeresen süt. Mint mondják, elkészítése sok­kal egyszerűbb, mint a kelt tész­táé, az íze pedig lényegesen jobb, mint bármilyen kenyéré. Kará­csonyi ételeik között fő helyre ke­rül a töltött káposzta, de szinte minden cigány családnál szere­pet kap a pulyka. iL.J. Az ingyenebédre meghívást nem mindenki fogadja el 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Imádnak olvasni az orosházi hármas ikrek, és könyvük is lesz István a gyertyát nem az ünnep, hanem a világítás miatt gyújtja meg. Kínai piacnak indult, haj­léktalanok szálláshelye lett. Békéscsabán, a Kétegyházi úti betonpavi­lonokba egyre több ember vackolja be magát. Nap­közben guberálnak, este kannás borral felfűtik ma­gukat, és rossz takarókba, kabátokba beburkolózva próbálják kihúzni a telet. Nyemcsok László Szalonna és kolbász lóg a kam­pón, a kis lábasban csirkepör­költ krumplival. Gyertyafény, az asztalkán borosüveg. Akár idilli is lehetne a kép, ha nem a világvégén lennénk egy félbe­maradt betontákolmányban, melyben se fűtés, se világítás, a gyertyát leszámítva. — Még mindig jobb itt, mint azon a tanyán, ahol dolgoztat­tak, de nem fizettek, illetve a nyugdíjamra is pályáztak - mondja a 66 éves Gajdács György. - Itt a magam ura va­gyok, nem dirigál senki. A sza­badság a mindenem, ezért vá­lasztottam ezt a helyet. Az egyik jégverem ura meg­mutatja szeme fényét, Csibész kutyát. A férfi bunkerszom­szédjával, a 61 éves Lehoczki Pállal két kutyát, Csibészt és Fic­kót hozta ki a csabai menhelyről. — Mindenem a kutya, a fél nyudíjamat rá költőm - ecseteli Gajdács György. - Neki guberá­lok ennivalót a környék kukái­Egykor angyalkák, ma színes üveggömbök köszönnek ránk képeslapok Visszatükrözik a korszakok ízlésvilágát, divatját, mesélnek a régi társadalmi, politikai változásokról A legszebb karácsonyi és újévi üdvözlőlapok az 1900-as évek elején szü­lettek. A mai leegyszerű­sített lapok ezekkel nem vehetik fel a versenyt — állítja Szenczi János csabacsüdi gyűjtő. Lipták Judit — A képes levelezőlapok törté­nete egészen az 1870-es évekig nyúlik vissza, az első példá­nyok az Osztrák-Magyar Mo­narchiában láttak napvilágot - meséli Szenczi János, aki több ezer képeslapot őriz a különbö­ző korokból. Miközben a gondosan rende­zett gyűjteményt lapozgatjuk, gondolatban kicsit visszauta­zunk az időben. A karácsonyi, újévi üdvözlőlapok ugyanis hű­en tükrözik az adott korszak íz­lésvilágát, leképezik a társada­lom változásait. A XIX. század végén és a XX. század első évti­zedében a lapok készítői a hitvi­lágból merítették a témát. Jézus születése, a betlehemi jászol, a három királyok 'és az angyalok vissza-visszatérő grafikai motí­vumai az akkori lapoknak. Az első világháború után a képeslapok divatja kezdett visszaszorulni. A grafikák he­lyett a fényképek kerültek elő­térbe, a Jézuska-motívumok és Háború és nyakkendő Azt, hogy mennyire visszatük­rözik a lapok az adott kor tör­ténéseit, tetten érhetjük egy II. világháború-korabeli képesla­pon is, melyre a következő fel­iratot nyomtatták: „1942. kará­csonya haivoló honvédeinké és hozzátartozóiké.”Az Sties évek társadalmi berendezkedő se köszön vissza egy lapról, ahol piros nyakkendős úttörők nézik az ablakon át, ahogyan szüleik díszítik az udvaron ál­lófenyőfát Napjaink képeslap­jai azonban nem sok mindent árulnak el az ezredforduló tár­sadalmáról a jövő gyűjtőinek. az angyalkák a feledés homá­lyába merülnek, helyettük a karácsonyfa mellett álló kala­pos nők és boldog párok kö­szönnek vissza ránk. A har­mincas években aztán tovább rontott a dolgon, hogy a lapo­kat bordós vagy kékes színnel borították. A napjainkig divat­ban levő fenyőágat, gyertyát, színes gömböket ábrázoló la­pok a hatvanas években jelen­tek meg. Szenei János szerint a mai képeslapok nagyon egy­szerűek, stílustalanok. Fél év­század múlva azonban lehet, hogy ezek is értékesekké vál­nak a gyűjtők számára. Ha másért nem, hát azért, mert már régiek lesznek. Szenei János hobbibörzéken és árveréseken szerzi be az értékes lapokat.

Next

/
Thumbnails
Contents