Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
KARÁCSONY 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Matild néni utolsó karácsonyai igaz történet A barátságról, a szerétéiről, déctiről és Gergőről, akik sohasem ismerték egymást KJAZAVOLT Pisti fiának, itt aztán kényelemben élhet. Nem kell tüzelni, falevelet söpreni, havat hányni. Csak ül az ágy szélén, és nézeget kifelé az ablakon. Behozzák a reggelit, ha szól, az ebédet és a vacsorát is. Néha bejön valaki, hogy megkérdezze, hogy van, Matild néni. Mit kívánhat még az ember közel a 90-hez? Hat gyereket nevelt, és hát valahogy egyiknél se lett helye. Biztosan így van ez rendjén- sóhajtotta magában, de valami makacs gondolatfoszlány - bárhogyan is próbálta elnyomni- tiltakozott. Havat akart söpreni, tenni akart a tűzre, otthon akart lenni. Tekintete az ablakra esett, az egyetlen helyre, amelyen át még megérintette a szabadság. Havazik. Vajon melyik gyerek, unoka látogatja majd meg először? Eljön-e mind egyáltalán? Otthon ilyenkor már felállította a fenyőfát, elővette a gondosan elcsomagolt díszeket. Most is lesz karácsonyfa a szeretetotthon nagytermében, de az nem az övé. Az nem ugyanazt a szeretetet sugározza vissza, mint amilyen szeretettel ő öltözteti ünneplőbe a fát. Szomorú lett. Most már egészen bizonyos volt, hogy többé nem lesz saját karácsonyfája.-ALSZIK — suttogta Manyika a férje fülébe. — Nem baj. Tegyük az asztalára a fenyőt, ráakasztunk pár szaloncukrot, a többi díszt meg itt hagyjuk körülötte. Úgyis szeret díszíteni - hangzott ugyancsak halkan a válasz. Aztán kitettek még néhány narancsot és almát, majd lábujjhegyen távoztak. A folyosón összefutottak az egyik gondozónővel, és megkérték, mondja meg a 7-esben Matild néninek, hogy Pista fia meg a felesége jártak nála, talán karácsony után újra benéznek. A kis műfenyő egykedvűen nézte a horkoló idős asszonyt. A pár szem kék papíros szaloncukor lehúzta a vékony ágakat, és a nejlonszatyor, amiben idáig hozták, sem használt a formájának.- MATtLD NÉNI! Itt a vacsora! - ébresztgette a 7-es szoba lakóját az egyik gondozónő. És az idős asszony engedelmesen felült az ágyon. Legnagyobb meglepetésére egy kicsiny fenyőt látott az ágy melletti asztalkán. Akkorára nyitotta a szemét meglepetésében, mint egy kisgyerek. A gondozónő mosolyogva tájékoztatta:- Pisü fia meg a felesége hozták még délután. Az öregasszony rá sem nézett a vacsorára, csak a fenyőt bámulta. Felállt, és egyenként megsimogatta minden ágát. Bentebb akasztgatta a szaloncukrokat, hogy ne húzza annyira az ágakat, majd észrevette a többi díszt is. Kék és arany gömböket, angyalkát, hóembert, sujtásokat, egy gyertyát és néhány csillagszórót. — Gyere, gyönyörűm, felöltöztetlek - motyogta, s a fa egyre szebb és szebb lett. A tetejére süveges díszt tett, majd kezét összekulcsolva hátralépett, s messziről gyönyörködött a fában. Érezte, hogy a fenyő mosolyog, és azt mondja neki: köszönöm. Ekkor lettek barátok... ÉS EZ A barAtsAg évekig tartott. A pici fa éppen annyi szeretetet sugárzott, mint ameny- nyit idős gazdájától kapott. Szilveszter után aztán Pisti és Manyika rendre megjelentek a mamánál, nejlonszatyorba dugták a kicsi fenyőt, és otthon a „hideg szoba” szekrényére tették egy másik, nagyobb műfenyő mellé. Ott élte át a tavaszt, a forró nyarakat és a sárgásbarna falevelekkel beköszöntő őszt. Ezeket az évszakokat szinte átaludta a két fenyő. Az adventetet viszont megérezték, ilyenkor felélénkültek. Különösen a kicsi, aki vágyakozva ábrándozott az öreg mamával való újabb találkozásról. Ha előkerült a kissámli, és egy kéz kotorászott a szekrény tetején, már tudta: nemsoká elérkezik az indulás pillanata. Néhány dísszel együtt nejloszatyorba kerül, hosszan lóbálódik egy biciklikormányon, aztán megcsapja az a jellegzetes illat, amit egész éven át őriz az emlékeiben. Naftalinos, ősz hajú, imakönyvlapú, orvosságos I j a nagymamaillat! Utána jön a tetőpont, a nagyi öröme. A bütykös ujjú kezek összecsapódnak, a foghíjas ajkak mosolyra húzódnak és a szemeiben a boldogság könnyei csillognak. Kell ennél több egy ilyen kicsiny műfenyőnek!? Semmi A fenyő csúcsára ugyanaz a süveg került, amit az öreg mama tett rá annak idején. kétség: ezek ketten nagyon megszerették egymást. A Kis PA ezen az adventén is nagy izgalommal várta a találkozást. Mikor a szekrény elé került a sámli, már alig fért a bőrében. Ám legnagyobb megdöbbenésére csak a nagy fenyőt emelték le a szekrényről. Biztos később jönnek értem, nyugtatta magát, de a napok teltek, ő pedig maradt. Az üveges ajtón át látta, amint a nagy fát díszbe öltöztetik, ahogy kigyúl- nak rajta a színes égők, s azt is, ahogy a családtagok körbeveszik. Jaj, mi történt? Másik fenyőt vittek a mamának? De hisz annak nem fog örülni! Vagy mégis? Ilyen kétségek gyötörték végig az ünnepek alatt. Ágai lekonyultak, tűlevelei összezsugorodtak, egyetlen hét alatt megöregedett. Szilveszter után behozták a nagy fenyőt. Tőle tudta meg, hogy azért nem kellett, mert a mama meghalt. A kis fenyő ágai nedvesek lettek. Talán sírt. AZ ÉVEK JÖTTEK, mentek, s a kis fenyő lassanként megszokta, hogy karácsonykor csak a nagy fenyőt emelik le a helyéről. Sokáig félt, hogy a házigazdák megunják ha- szontalanságát, és egyszer a szemétdombra vetik. De maradhatott. Megtűrték. Csak éppen az ünnepi ceremóniának nem lehetett részese. A családi hírekről mindig a nagy fenyőtől értesült, szilveszter után. Állítólag a nagymamának szép sírhelyet állítottak, ebben a házban pedig egy kisbaba született. így aztán nem érte váratlanul, mikor egy piciny kis emberkét látott a „hideg szobában” totyogni egy szép nyári napon. — Gergő, Gergő! — hallotta valahonnan kintről, majd hamarosan egy fiatal nő dugta be fejét az ajtón. - Hát ki tudtad nyitni az ajtót, te kis betyár! A kisfiú felfelé mutatott. — Öööö! — mondta, de az édesanyja azt is értette, mit. — Kicsi fenyő. Szép, ugye? - tagolta, majd karjába vette Gergőt, hogy az jobban lássa a kiszemelt dolgot - Levegyem neked? A fenyő megremegett. Az öreg mama mindig nagyon vigyázott az ágaira, és ha ez az apróság most egyszerűen letépi? Legnagyobb meglepetésére azonban a kisfiú szeretettel megsimogatta, és kedvesen gagyogott hozzá. ETTŐL KEZDVE többször is lekerült a szekrény tetejéről. Sőt, nem egy karácsonyt tölthetett Gergő ágya mellett. Néha még szaloncukrot is akasztottak rá. Már a hetedik karácsonyt ünnepelték Gergő születése után, amikor ismét levették. Mint minden évben, most is attól félt, hogy egyszer kidobják, és a havas szemétdombon végzi. Feszülten várta a fejleményeket. Gergő szobájába vitték. A kisfiú mosolyogva fogadta:- Szia, Fenyőke! Ma nagyon szép leszel. Anyával vettünk új díszeket. Csak neked — súgta mélyen a fenyő ágai közé. A kis fába hirtelen melegség költözött. Csak neki??? És Gergő - ahogy ígérte -, díszíteni kezdte. Kék gömbök, piros bogyók, apró Mikulások és egy hatalmas kék boa. Olyan, mint a nagy fenyőn, csak újabb, és sokkal, de sokkal dúsabb. A csúcsára ugyanaz a süveg került, amit az öreg mama tett rá annak idején. A díszítés végén Gergő tükröt tartott a kis fa elé. Fenyőke meghatódott. Ezen a napon mindenki őt csodálta. A JÉZUSKAVÁRÁS ESTÉJÉN díszfé- nyek világították be a szobát, halkan szólt a Mennyből az angyal. A kis fa alatt alig fértek az ajándékok. Ezúttal ugyanis mindenki idetette a meglepetését, így a családtagok valamennyien a kis fenyőt vették körül. A hétéves kisfiú csillogó szemmel bontogatta a „Gergő” feliratú csomagokat. Amikor a végére ért, a fenyőre nézett. Mindketten ugyanazt érezték, de szólni csak Gergő tudott.- Legyetek csendben! Halljátok!? Pszt! - mondta a körülötte duruzsoló felnőtteknek, akik lassanként elhallgattak. Mély csönd ült a szobára.- Itt van dédi! - állította komoly arccal Gergő. Az asztalon álló gyertya lángja hirtelen fellobbant, majd a könyvesszekrény egy ik polcán eldőlt egy könyv. Valaha a déd- mama kedvence volt. ■ Magyar Mária Karácsonyi ételek és terítés: máig élnek a hagyományaink böjt December huszonnegyedikén csak zsír nélkül készült ételeket, mákos gubát vagy gömölés tésztát ettek régen December 24. Ádám és Éva napja, szigorú böjtnap. Ezen a nevezetes napon csak zsír nélkül készült ételeket, mákos gubát vagy gömölés tésztát ettek elődeink. Csiszér Áron A böjt miatt éhes gyermekeket a régi csabaiak, kígyósiak azzal biztatták, hogy jutalmul majd meglátják az aranycsikót' vagy aranyszekeret. December 24-én kerül az asztalra az alma, dió, fokhagyma és a méz is. A karácsony esti vacsorán fogyasztják mindezeket a család összetartozásának jeleként. Itt kell szólni a karácsonyi abroszról is, amely különösen Erdélyben és a Dunántúlon, de Békéscsabán, Tótkomlóson és másutt is igen szép változatokban terjedt el, s csak egyetlen ünnepi alkalomra használták. Azután vetőabroszként vagy sütőabroszként alkalmazzák, hogy a termés bő legyen, a kenyér kerekre sikerüljön.- Ha karácsony vigíliájáról vagy régi szóhasználattal élve „karácsony bűttylrül” szeretnénk beszélni, vissza kell nyúlnunk december 13-ához, Szent ■ Az ételek, melyeket megfelelő sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak egészségét biztosították. Luca ókeresztény szűz és vértanú napjához. Hagyományaink innen indítják a karácsonyi asztal rítusát - elevenítette fel a múltat Harangozó Imre néprajzkutató. - Újkígyóson sok családnál még napjainkban is Luca napján kerül az asztal alá az a szakajtó, amelyben széna, szalma és mindenféle szemes termény található. Eleink hite szerint a karácsony hajnalán közénk születő isteni gyermek kiáradó kegyelme hatja így át a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. A karácsonyi szalmát a szegedi nagytájon, újév napján, de Újkígyóson már István vértanú ünnepén a jószággal éhomra etetik meg. A karácsonyi asztalra elsősorban egész kenyér, sőt, néhol kalács is került, hogy azután majd egész esztendőben legyen. Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda, hogy azután az állatok alá tegye. Az asztalon ostya, alma, dió, káposztaleves, mákos guba, túrós lepény, fokhagyma, bor volt. Fontos volt a szentelt ostya, a mézbe mártott fokhagyma, a dió, az alma, amelynek sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. Almával jósoltak, mosakodtak a lányok, hogy szépek és egészségesek legyenek. Az ízléses, modern teríték sok mindenben őrzi a múltat, a hagyományokat. FOTÓ: FFHOCZKY PÍTFR
