Békés Megyei Hírlap, 2006. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-06 / 81. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2006. ÁPRILIS 6„ CSÜTÖRTÖK SÉTA Ide nekem az oroszlánt is Ezzel a címmel rendezett fesz­tivált a kecskeméti ifjúsági ott­hon az elmúlt hétvégén amatőr diákszínpadok részére. A ren­dezvényen sok társulat vett részt, köztük iskolánk, a Békés Megyei Hunyadi János Közép­iskola, Alapfokú Művészetok­tatási Intézmény és Kollégium Duma’ Színháza. Abban a sze­rencsés helyzetben voltunk, hogy az idei színházi évad Az Élet Arcai - Aspects Of Life cí­mű produkciónkkal mi léphet­tünk elsőként színpadra, és már az elején tapsviharral kö­szöntött bennünket a közön­ség. Felcsendültek a Sunset Boulevard, a Mozart, A Chorus Line... ismert dallamai, a tava­lyi fesztivál legjobb énekesei­vel, Havancsák Orsival, Né­meth Ágival, Sutya Ágival, Ta­kács Hajnival, valamint Ottmár Attilával, aki a Róma égésével hozta lázba a nézőket. Látványos volt a tánckar elő­adásában a Kylie Fever, vagy a Honey Medley. Egy óra feledhetetlen szóra­kozást nyújtottunk a közönség­nek - ezt erősítette meg Miklós Tibor, a budapesti Rock és Mu­sical Színház igazgatója. Tőle elismerést, építő kritikát kap­tunk, s egy „árulkodó” monda­tot, mely szerint ebben a mű­fajban verhetetlenek vagyunk. Mindez a hónap végén, Békés­csabán rendezendő Scherzo (Zenés Színpadok Országos Fesztiválja) előtt hasznunkra válik. Tanúsítványunk szerint az oroszlánrészt hősiesen telje­sítettük, ha nem túlteljesítet­tük. ■ Andrési Emőke Mezőkovácsházi Hunyadi János Középiskola Ez a diákszínpad önmagára és rendezőjére talált, verhetetlenek. Az oldalt a SÉTA //. médiaprogram diákjainak írásaiból szerkesztette Bede Zsóka. A diákok írásai elérhetők még az interneten a www.bmhirlap.hu/seta, vagy a www.beoLhu/seta címen. Diákhét a közgazdaságiban felelősség Az élet felpezsdül, tanulás helyett szórakozás A hat párt kijelölt vezetői készülnek a vidám és komoly versenyekre. Jövő héten kezdődik a minden évben megrende­zésre kerülő diákhét, melynek versenykeretein belül a Közgében idén hat párt indul. A diákok számára ez az év fény­pontja, ilyenkor az élet felpezsdül, a tanulást pe­dig felváltja a szórakozás. Az osztályok saját jelöltjeik kampányprogramját szervezik meg, majd a hét utolsó napján a tanulók és a tanárok összesített szavazatai alapján választják meg a diákigazgatót. A győztes párt képviseli az iskolát a kö­vetkező évi Garabonciás napo­kon. A diákok évről évre színe­sebb programokat szerveznek. Idén koncertekkel, motoros-, gördeszkás- és társastánc-be­mutatóval, valamint számos más programmal készülnek az induló pártok. Természetesen a tavasszal nélkülözhetetlen sza­badtéri foglalkozások, mint pél­dául éjszaki akadályverseny, grillcsirkesütés, filmvetítés és aszfaltraj z-verseny is helyet kaptak a kampánytervekben. A diákigazgató-jelöltek to­vábbá célul tűzték ki az iskola sportlehetőségeinek bővítését, az iskolabüfé megreformálását, klubhelyiség létesítését és nem utolsó sorban az iskola szabad kijárási rendszerének megőr­zését. Összességében ezen öt nap alatt a diákok nemcsak kreati­vitásukat és megoldó képessé­güket fejlesztik, hanem felelős­ségtudatukat is növelik. ■ K. É. Á. Széchenyi István Két Tanítási nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola Békéscsaba Az igazi diákszerelemről váradi lajosné kertészként több mint ötven éve végzett Bé­késen, később 37 évig egészség­ügyben dolgozott Békéscsabán. Két gyermeke és hét unokája van. Arra kér­tük, hogy be­széljen a régi di­ákéletről.- Ön 1947-től tanult a mi is­kolánkban, amely akkor a Kertészeti Középiskola nevet viselte. Milyen volt 60 évvel ezelőtt a diákélet?- Mint minden kamasznak, nekünk is voltak diákcsínye­ink, gondjaink, de mindig megoldódtak a problémák. Nagyon összetartóak voltunk, összekovácsolt minket az is­kola. A mostani generáció éle­téből sok dolog hiányzik, pél­dául az igazi diákszerelem, amely nagyon tud fájni, de amíg tart, igazán szép. Mi még annak is örültünk, ha megfoghattuk szerelmünk ke­zét. Voltak nagyon szép bálok is, a gyakorlati foglalkozások közben pedig sokat énekel­tünk. — Milyen volt az akkori hoz­záállás a tanuláshoz és a taní­táshoz? — A tanár-diák kapcsolat na­gyon szoros volt. Elmondhattuk tanárainknak, hogy mi nyomja a szívünket, és ők szívesen segí­tettek nekünk. Ma a tanárok és a diákok is dacosak és így ne­héz megérteni egymást A lexi­kális tudásunk nagyobb volt, mint a mai fiataloké. — Van valamiféle kapcsolata ma az iskolá­val?- Nem iga­zán ismerem már azokat a pedagóguso­kat, akik ott ta­nítanak. Van arrafelé egy ker­tünk, és amikor elmegyek az is­kola előtt, mindig felelevened­nek az emlékeim. Ezek a szép emlékek mindig megszépítik a napjaimat. Remélem a mostani diákok is átélhetik egyszer ezt az érzést. ■ Gregor Alexandra, 10/f Farkas Gyula Mezőgazdasági, Ipari Szakképző Iskola és Gimnázium, Békés A természetet szereti Lennert József, a Rózsa Ferenc Gimnázium 11/b osztályos ta­nulója kimagasló eredménye­ket ért el számos földrajzver­senyen, tavaly részt vehetett egy nemzetközi megméretteté­sen is. i — Honnan ered a természettu­dományok iránti érdeklődé­sed?- Családi indíttatás. Az apám biológia-, kémiatanár és ő nevelte belém a természet odaadó szeretetét.- Milyen tanulmányi verse­nyeken vettél részt?- Általában fólrajz és bioló­gia tantárgyból indulok verse­nyeken. Földrajzból a Teleki Pálon kétszer értem el máso­dik helyezést, a Lóczy Lajoson pedig tavaly harmadik lettem. Mindkét megmérettetés or­szágos verseny volt. Biológiá­ból és földrajzból az idén meg­rendezett OKTV-n indulok. Részt vettem a nyáron, a Bu­dapesten megrendezett Nati­onal Geographic World Championship, nemzetközi földrajzi versenyen, ahol a magyar csapat az ötödik he­lyezést érte el. — Melyik volt számodra a leg­emlékezetesebb?- A Lóczy Lajos-versenyen szereztem a legmaradandóbb emlékeket. A National Geographic Society jóvoltából részt vehettem két nemzetközi utazáson.- Mi visz rá, hogy részt ve­gyél ilyen meg­mérettetése­ken?- A kihívás. Szeretek küz­deni. — Az elméleti tanulmányokon kívül a gyakorlatban is ismer­kedsz a természettel?- Igen, tavaszonként gyak­ran járok ki a környező erdőbe, és néha az apukámmal cönoló­giai, azaz botanikai felmérése­ket végzünk. ■ Tóth Boglárka Rózsa Ferenc Gimnázium 11/b Békéscsaba Milyen érzés a színpadon lenni? Együttesünk énekese vagyok. Nemrég volt egy koncertünk a gimiben, és sokan kérdezték, hogyan éreztem magam. Bevallom, nekem a gyomrom a torkomban volt, amikor el­kezdték a technikusok össze­szerelni a berendezéseket. Ha­talmas hangfalak, fények stb. Később rájöttem, ilyen techni­kával magunknak is szívesen játszunk (a közönség is fontos persze), de mindenképp nagy élmény volt összehozni az első „profi” koncertet. Szóval miu­tán helyére került minden, már csak a hangomra volt szükség, ezért félrevonultam skálázni, ittam a mézes teát literszámra és a külsőmre is igyekeztem adni (a nagy sietségben rende­sen összedaraboltam magam a borotválkozásnál). Már min­denki csak rám várt, közben persze a gitárosok hangoltak, helyére kerültek a hangszerek. Ekkor kezdett rám törni a pá­nikhangulat. Egy hang azt súg­ta, „most még meglóghatsz”, de már késő volt, mire feleszmél­tem. Összefutottam egy csomó ismerőssel, tudtam, hogy a szü­leim is itt vannak valahol a tö­megben. Leoltották a fényeket, és már konferáltam is, mire rádöbben­tem, hogy én beszélek. Nagyon jó érzés volt azt látni, hogy eny- nyien kíváncsiak ránk: ismerő­sök és ismeretlenek egyaránt. Az első számnál vétettem egy alig észrevehető bakit, de utána minden ment rendesen. A szá­mok közé néhány poén is be­csúszott, ami még jobb kedvre derítette a közönségünket, és örömükben kiabálták az együt­tesünk nevét: Omikron! ■ Fodor Nándor Ady-Bay gimnázium, Sarkad Közkincsünk a népies fogathajtás „A sportok között kevés van annyira magyar, mint a hajtó­sport. Csak három nemzet dicse­kedhet ősi hajtó kultúrával: a magyar, az angol és az orosz, és ezért hazafiúi kötelessége min­den igaz magyarnak, hogy ezen ősi magyar sportot eredeti tiszta­ságában megőrizni segítse”- írta Pettkó-Szandtner Tibor A ma­gyar kocsizás című művében. A népies fogathajtásnak kö­szönhetjük, hogy ma a világon elfogadott fogathajtó stílus a magyar. A valamikor 4, 5, 6, 7 és még nagy ritkán 8 lovát is nyeregből hajtó magyar a föld­kerekség kuriózuma lett. Saj­nos mostanában ilyet csak be­mutatókon láthatunk a Horto­bágyon, a Kiskunságban és a lovasfesztiválokon, pedig ez hungarikum, melyre büszkék lehetünk. Régen, a kiépítetlen utak lüányában, szükség volt az „egysziltiben” befogott lovakra, amelyek így nagyobb hajlandó­ságot mutattak a húzásra. Ért­hető hogy a stílus ma már gaz­daságilag szükségtelen. Rend­kívül sajnálatos ugyanakkor, hogy egyetlen magyar kosztü­mös filmben sem lehet ilyet lát­ni. A nyeregből való hajtást a keleti pusztákról hoztuk be. A magyar kocsizás története fel­becsülhetetlen. Amiről a mai or­szág lakosságának többet illene tudnia, s aminek ápolásáért többet kellene tenni. ■ Pintér Ferenc 12/c Radványi György Középiskola, Elek A Wesselénylek is ilyen méltóságos fogattal hajtottak. 4 (k L f

Next

/
Thumbnails
Contents